Robi ma nagyon aluszékony, bújós, így a 2 alvásra való átállást ma nem erőltetem, alszik délben is és kész.Neki is fogtunk a szeánsznak

Már egy ideje altatta magát, el is aludt végre, amikor is megszólal a kaputelefon... Rögtön odaugrottam felvenni, de így is elkéstem, addigra már hallottam, hogy felsírt. Azért még belekérdeztem a készülékbe, számítva arra, hogy a postás meghozta a cégtől a fizupapíromat. De csak egy vadidegen fickó szólt bele, miszerint ő most itten szolgáltatna nekem helyben, ha már itten van (így), merhogyaszongya itten vagyok a műhelybő' és felmehetnék megélezni a késeket, ollókat.... MIVAAAAAANNNN?????

Nagyon gyorsan nagyon sokféle válaszlehetőség futott végig az agyamon, de egyik sem volt szalonképes, így aztán annyit nyögtem ki, hogy "Hát ez szuper!", és még mielőtt levágtam volna a kagylót, még hallottam, hogy veszettül hallózik a csávó...

Robi most próbál visszaaludni, de nem sok sikerrel kecsegtet a dolog. Így a délutánra tervezett társasági játszóházazásról persze jól lemaradunk... Jaaaaajistenem...

Nem is értem egyébként - a fickóra visszatérve, hogy ezt úgy mégis hogyan gondolja? Azt még értem, hogy esetleg tényleg pénzt keresni akar, hiszen ez a munkája, még meg is értem, mert hát neki is meg kell élnie valamiből, de komolyan van olyan, hogy vadidegenek hívatlanul beengedik őt a lakásukba, és még kést is adnak a kezébe??!! Ne legyek para teljesen, tudom, de azért nem éppen ezt a világot éljük szerintem...

Sorra dőlnek a rekordok, és még csak befelé megyünk a télbe, még egyre csak rövidülnek a nappalok, egyre hamarabb sötétedik.

Rekord alatt Robi alvásának mennyiségét értem most. A múltkorit már lejegyeztem, tegnap este 6kor feküdt le és reggel 7kor kelt, ma este pedig alig győztük elhúzni a fektetést fél 7ig, szerencsétlen kisfiú már kornyadozott rendesen. Szóval én nem tudom tényleg, hogy mi lesz még itt :)

Az az egy biztos, hogy a napirendet át kell valahogy dolgoznunk, mert már most sem fér bele az ébrenlétbe 5 etetés, és az utóbbi 3 napban mindig vacsora nélkül maradt a gyermek. Nem azért mert nem kért, vagy nem jutott, hanem mert nem bírt addig ébren maradni, és legközelebb reggel ébredt. Nem hiszem, hogy ettől bármi baja lenne, de azért mégis szeretném valahogy megoldani ezt a dolgot. A kérdés csak az, hogy hogyan...

Az van, hogy a tegnap délutáni 16:30-as kezdésű alvás Robinál eltartott egészen ma reggel 6-ig :) Se hálózsák, se vacsora, se tiszta pelus (a Pampers egy HŐS!!!). Párszor betakargattuk éjszaka, de ébredésre így is ki volt takarózva.

Én meg egész éjjel rosszul aludtam, mert azon aggódtam, hogy nincs-e valami baja ennek a gyereknek. Persze nyilván nincs, csak álmos volt, na :)

És hogy mik a következtetések? Délutáni alvást nem kezdünk meg tiszta pelus és hálózsák nélkül - legalább is, amíg a tél tart, addig biztosan nem :)

Semmilyen előrejelzést nem kell megnéznem, időjárás-jelentést nem szükséges meghallgatnom, hiszen van egy saját meteorológusunk a családban. Ő ugyan a legkisebb, de mégis megbízhatóan jelzi a változást, főleg ha hideg jön. Nyűgös és aluszékony. Mint például ma. Gyakorlatilag alig volt ébren. Délután kimentünk sétálni, majd meguzsonnázott, 16:30-kor elaludt, és azóta durmol... Azaz 3 órája. Van egy sanda gyanúm, hogy ez bizony már éjszakai alvásba fordult. Ami nem lenne baj, kibírja vacsora nélkül, de utoljára kb ebéd előtt pelusoztam a kis popóját... Emiatt azért egy pöttyet aggódom.

Nos ugyan semmi közöm hozzá, de biztos, hogy a tűsarkú platform cipő (kb ilyen) plusz pink plüss melegítő kombó a legalkalmasabb a 15 fokban, szélben kutyát sétáltatni? :-o

Nem ő volt az, de kb így kell elképzelni: KÉP (Csapj mellé még egy csivavát meg a csajra egy fekete pufi dzsekit, és láttad, amit én).

Egyébként meglepően sok képtalálatot dobott ki erre a gugli, ez most valami fene nagy divat? Mert akkor nagyon le vagyok maradva...

...érzés a babakocsi biztonsági övének becsattintásakor az ujjadat is odacsípni...

Sebaj, egy diszkrét vérhólyagos véraláfutásos valamivel gazdagabb lettem a jobb gyűrűsujjamon, no meg egy tapasztalattal: legközelebb óvatosabb leszek :)

...a hétvégén. Az úgy volt, hogy Pesten akartunk maradni, de apu pénteken délután telefonált, hogy mégis hazaér, van-e valami programunk, mert ha nincs, akkor hazamehetnénk. Így aztán fel is kerekedtünk este, és fél 10 felé meg is érkeztünk. Robi nagyon álmos volt, mert egész délután nem volt hajlandó elaludni, és az úton is csak az utolsó fél órában szundított. Amikor odaértünk, akkor szinte azonnal le is tettük őt aludni.

A gyermek a hétvége során többször is meglepett minket, egyáltalán nem  azt produkálta bizonyos helyzetekben, mint amit mi gondoltunk,

Fura volt pl, hogy a helyet mennyire idegenként kezelte (szerencsére Mamát és Papát mindig megismeri :)), legalább is az ottani kiságyát: nem volt hajlandó napközben abban elaludni. Zoli nagy duzzogva persze feláldozta magát, hogy jó, ő akkor majd alszik együtt a gyerekkel :) Kb  erre várt már, amióta csak a fia megszületett, úgyhogy még kifejezetten élvezte is a helyzetet, főleg azért, mert Robi eddig semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy velünk együtt aludjon. Na de most végre :)

Aztán szombat délben névnapi ebéd volt a nagyszüleimnél. Mi Zolival lélekben felkészültünk, hogy mivel mostanában úgyis eléggé fél az idegenektől, így valószínűleg nem fogunk tudni sokáig maradni, mert tuti meg lesz ijedve a sok ismeretlen arctól. Erre mi történik? Soha még ennyire laza és felszabadult nem volt. Kb rögtön bárkinek hagyta, hogy megdédelgesse őt, aztán a földön hempergett, vígan kacarászott, gurítgatta a labdát, huncutkodott, mindezt több órán keresztül. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy micsoda kis nyílt és közvetlen lett a fiunk :) Persze nem mellékes, hogy kezdésnek egy hatalmas fonott kalácsot kézbe kapott, hogy birkózzon vele, tetszett is neki a szitu :)

Vasárnap délután volt egy kis csajozás is, Dorciék látogattak meg minket. Zolival mindketten el voltunk varázsolva a kiscsajtól, én már persze jó előre össze is boronáltam Robival a lányt, annyira cuki :))) Hátha sikerül sűrűbben is találkoznunk, még akkor is, ha felnőttként nem találnak egymásra a csemeték :) De korban közel vannak egymáshoz, és ez mindenképp jó dolog.

Ma egyébként nagyjából rögtön helyreállt a napirend, Robi a saját ágyában aludt. Napközben. Merthogy az éjszakát viszont velünk töltötte. Ilyen a 10 hónap alatt összesen talán 2szer fordult elő, és utoljára kb 1 hetesen... Most egyszerűen nem nyugodott meg, úgyhogy Zoli áthozta hozzánk. Nem mondom, hogy nem volt csoda jó érzés vele aludni, de azért nem szeretném rászoktatni.

Napközben Robi az új felüléses tudományát gyakorolta szorgalmasan, szinte egyfolytában. Ma csak kétszer aludt, és a második előtt még mosógép-vizit közben valami csoda folytán még a lábamba kapaszkodva sikerült fel is állnia!!! Szerintem észre se vette, hogy mit csinál, ráadásul olyan gyorsan csinálta, hogy nekem is agyalnom kell utólag, hogy hogyan is történt a dolog :)

Ami viszont rossz hír, hogy Robi megint elkezdett hurutosan köhögni és törtyögni orrilag, úgyhogy Ancsi, bocsánat, remélem nem adtunk át Nektek vasárnap semmi kéretlen ajándékot :( Mi most újra gyógyszerezünk, vitaminozunk, orrot szívunk, aztán talán hamar elmúlik a kórság. Bízom benne tényleg, hogy másnak nem passzoltuk le...

Nagyon régóta tervezem már, hogy megírom a tapasztalataimat a saját etetőszékünkkel, csak hogy soha többet ne essek ugyanezekbe a hibákba... Vagy hogy mások is okulhassanak esetleg.

Robi 4 hónapos már elmúlt kicsivel, amikor ezt a széket megvettük, és mivel még nem tudott rendesen ülni, ezért nálam az alapvető szempont az volt, hogy dönthető legyen a háttámla. Azon kívül jó lenne, ha mondjuk még össze is tudnánk valamennyire csukni. Kb más elképzelésem nem volt. A választék ehhez képest túl széles volt, az árak persze jó magasak...

Az eladó hölgy kínálgatott mindenfélét, de persze először nem akarta meghallani, hogy az én fiamnak KELL a dönthető háttámla, hiszen még nincs 6 hónapos. Egyre csak mutogatta a csillibbnél villibb (drága) példányokat.

Na végül az akciós soron ott volt ez, amit aztán meg is vettünk. Aszondjahogy: ennek még dupla tálcája is van, mert csak le kell kapni a felsőt és gyorsan letörölni, HA össze koszolódik VÉLETLENÜL. Nos az eddigi tapasztalataim szerint (főleg mióta Robi tud ülni), nincs ilyen, hogy HA és VÉLETLENÜL. Olyan van, hogy a tálca (nem csak az...) tuti biztos, hogy minden evésnél kajás lesz... Ez persze nem baj, csak mondom, mint tényt :) Szóval a gond inkább ott kezdődik, hogy mivel az etetőszék naggggyon okos tervezője NEM tett rögzítő pöcköt a felső tálcára, így nem csak én tudom azt leszedni, hanem természetesen Robi is. Tippelni lehet, hogy melyikünk szokott ebből sportot űzni. És nyilván kaja közben. Miközben ott a teli tányér a tálcán... :))) Szóval finoman szólva szidni szoktam azt, aki kitalálta ilyen formán ezt a rendszert. Ez a tipikusan dupla munka, fele élvezet, mert itt biztosan 2 tálcát kell elmosogatni.

Az már szinte mellékes, hogy a tálca maga viszonylag keskeny, szóval egy rendes babatányér alig fér el rajta, de játékszörnyet, meg szív alakú(!!!) pohártartót azt muszáj volt rátenni, persze.

Összességében én azt mondom, hogy ilyet vagy hasonlót ne vegyetek (a miénk Bertoni).

És akkor íme a tálca:

Egy ideje már minden felé ágytakaróra vadászok, akármerre is járunk. A mi ágyunkra kerestem volna valami egyszerűt, nem giccseset, nem túl drágát, de jó nagyot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz, mert bármelyik, ami tetszett volna kicsit is, az nagyon sokba került. Na de nem adtam fel, múlt vasárnap beugrottunk a JYSK-be Dunakeszin, és rendesen megörültem, amikor megláttam Az Igazit. Az ágyunk mérete 160x200 cm, így a boltban látott 220x240 cm-es takaró pont tökéletesnek bizonyult, ízlésesen lóg le minden irányba, pont amennyire kell.

Hazajöttünk, gyorsan kimostam szigorúan 30 fokos vízben, és mivel szép idő volt, hamar meg is száradt, bár már ezt is alig győztem kivárni :)

Aztán jött a pofon... Amikor megpróbáltam az ágyra teríteni, akkor elég gyanússá vált, hogy itt valami gubanc van... Iszonyúan összement ugyanis a takaró... Most hosszában egyáltalán nem éri végig az ágyunkat. Tehát jó, ha meg van 200x180 cm-es most ez a selejt... Nagyon mérges vagyok! Oké, hogy ráírják, hogy valamennyit zsugorodhat, na de basszus, ennyit???

Na akkor túl is vagyok életem első 4D moziélményén. Próbálok nem lelőni semmiféle poént az írásomban. Azt gondolom nagyjából mindenki tudja, hogy annyival tud többet, mint a térhatású 3D, hogy itt a különféle effektek (szél, füst, rázkódás) is mind megjelennek a teremben, mintha nem nézője, hanem résztvevője lennél a filmnek.

Mondjuk előre röhögtünk, hogy a jegyár felét legalább kérjük vissza, mert hacsak nem lebegni fogunk a teremben, akkor ott kezdődik, hogy egy űrben játszódó filmben eleve ugye nincs gravitáció, nincsenek hangok, nincs tűz, nincs szél, nincs vízpermet stb :)

3D-n már voltam, tetszett is, bár a gyorsan mozgó jeleneteknél ott is megfájdult a fejem kicsit, tehát erre itt is számítottam. Ez nem az epilepszia miatt van, hanem mert elvileg nehéz követni ilyenkor, hogy hol is van a fókusz épp az előtted zajló képsorokon, hiszen nem mindegy, hogy hova nézel, nem a vászonra kell koncentrálni, hanem kvázi meg kell keresni, hogy a film készítői mire akarják épp ráirányítani a figyelmedet. Na és ez egy sebesen száguldó képsorban elég körülményes - nekem legalább is.

Szóval a fejfájásra igen, de amire nem voltam felkészülve, az az hogy a térhatás mellett még milyen érzés lesz, ha rángatják alattam a széket. Őszintén szólva erről én csak csupa rosszat tudok mondani. Egyrészt olyan érzés volt, mint amikor vitorláson ülök a szezon elején, és először enyhe hányingerem van. Másrészt zavaró is volt - eléggé. És hogy miért? Mert megfigyelésem szerint a székek mozgása igen ritkán volt köszönőviszonyban azzal, hogy a történetben épp mi játszódott... Hol a szereplő szemszögének megfelelő rázkódás volt, hol a kamerának megfelelő, és igen, volt olyan is, hogy nem értettem, hogy akkor most mi...? Na meg az, hogy látsz a képen messziről egy űrhajót, ami épp fordul erre-arra, mittomén, látod, hogy manőverezik, és levegőt fújnak az arcodba a teremben??? Hát de ilyen nincs az űrben helló! Igen, persze tudom, túlfanyalgom az egészet.

Mondjuk ez nem igaz, mert maga a film viszonylag jó volt, szépek voltak a képek meg minden, csak nekem ez a 4. dimenzió már túlzás volt. Pontosabban szerintem ilyen szinten csak arra volt jó, hogy plusz pénzt kérjenek érte, de nem érte meg az árát, mert profibban is meg lehetne csinálni - mondom én, a laikus.

Egyébként meg volt a filmben szinte minden: nevettem, izgultam, meghatódtam, szurkoltam, bőgtem, megkönnyebbültem :)

Végkövetkeztetés: nem mondom, hogy 4D-re soha többet, de nem is nagyon fogom kergetni a lehetőséget. Megállok a 3D-nél, de megelégszem az itthoni tv-vel is.