Épp a reggeli közös fogmosáshoz készülődtünk ma reggel hármasban (fúj, micsoda giccs :) ), amikor is Robi besétált utolsóként szép komótosan a fürdőszobába, majd huncut mosollyal az arcán, várakozón rám nézve közölte velem, hogy: 

"Anya, te hülye vagy!"

... ... ... ... őőőőőőőőizééé... ... ... ...

Naggggyon hajszál híja volt, hogy majdnem hangosan felröhögtem :D Első reakcióból, érted, remek nevelési célzattal rendelkezett volna a dolog :D Erősen kellett agyalnom, hogy afrancba, erre most mit is kéne mondani, hogy ne pont kedvet kapjon még jobban hozzá. Megkérdeztem először is, hogy tudja-e egyáltalán, hogy most mit mondott, hogy ez mit jelent, erre nyilván nemet mondott. Elmagyaráztam (nagyvonalakban), és hozzátettem, hogy csúnya dolog másnak ilyet mondani, plusz örülnék, ha ezért bocsánatot is kérne, mert nekem is ez rosszul esett. Erre ő:

"Bocsánat, anya, nem akartam azt mondani neked, hogy HÜLYE vagy, csak véletlenül mondtam azt az előbb, hogy HÜLYE vagy!" ...és minden egyes elhangzáskor még jól meg is nyomja az új kedvenc szót, miközben csibészesen mosolyog, éljen :)