Több hónapja folyamatosan nyálazik, és mindent a szájába töm, de ezen kívül semmi jele az első fogacskának... Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el az ideje!

... mostanában így morog :)))

Általában ez már az "altatom magam" fázisban van, és nagyon cuki! :)

Mindig akarok írni, sok mindent meg szeretnék örökíteni, hogy később emlékezzünk rá, de annyira a legutolsó, hogy gépelni üljek le a gép elé :)

Így aztán most lehet, hogy kicsit összeszedetlenül vágok bele az élménybeszámolóba.

Hozzátáplálás folyamatban, a nagy favorit a banán, mindent banánnal szeretne enni az uraság :) Minden mást is megevett eddig persze, csak max megy a fintorgás, meg a szó szerinti borzongás, ami elég vicces :))) Egyedül a spenót fogott ki rajta. De az sem az íze miatt, hanem mert nagyon elkezdett fájni tőle a pocija, úgyhogy azt egy időre hanyagoljuk is.

Nagy vihánc-masina lett belőle mostanára, főleg Zolit és engem tüntet ki ezzel egyelőre, de a nagyszülőknek is jut még bőven, és persze néha idegenek is. Ez utóbbi kategóriára egyébként mostanában már elég érzékeny, úgy értve, hogy pár hete már bőven megkülönbözteti az ismerősöket az ismeretlenektől, és ha épp kicsit bizonytalanabb napja van, akkor el is pityeredik szegénykém. Hamar meg tud nyugodni, de azért jelzi, egy kis sírdogálással, hogy észrevette ám az idegeneket. Úgy mindent összevetve nagyon hasonlít az apjára, nem csak külsőleg, hanem amúgy is: Robi sem az a kapkodó, őrült, ideges típus, sőt :) Szuper jól eljátszik egyedül, ha épp mondjuk ki kell teregetnem a ruhákat, magyaráz a játékainak közben édes kis baba-nyelven. Grrr, brrr, baa, gaa, maa és egyéb prüntyögések a legjellemzőbbek. Brümmög és köpköd is, mindezt akár cumival a szájában is :)

A kacagást leginkább az váltja ki belőle, ha csikizzük, ha Zoli a hasát harapdálja, vagy ha hapcizok neki :) Mondókákra, énekekre veszettül figyel, és közben aranyosan kerekítgeti ő is a száját, mintha mondaná velem együtt :)

A fürdés most már kevésbé mumus, a legutóbbi 2 alkalommal végre sikerült elérni, hogy ne sírjon, sőt még pancsikolt is. Persze ehhez irtó türelmesnek kellett lenni, és csiga lassan közelíteni a kádhoz, mm-enként beleengedni a a kis testét a vízbe, és közben énekelni :)

Hoppsz... ébred... :) Megyek is :)

Nagyjából így lehetne tömören leírni, hogy hogyan is telik egy napunk :) A hangját nem nagyon lehet hallani Robinak, mármint ritkán sír "feleslegesen", csak ha valami gondja van. Amúgy persze be nem áll a szája, brümmög, gagyog, prüntyög, aúzik, és mindezt hatalmas meggyőződéssel. Na meg persze rúgkapál, jár keze-lába folyton, és hanyatt fekve nem igazán marad meg most már, azonnal hasra veti magát, de minimum oldalt fekszik :)

Tegnap óta egyébként a védőnő biztatására a banánnal ismerkedik, és nem kicsit tetszik neki :) Én mondjuk furcsállom, hogy már most banán, de ő a szakember, ő biztos ért hozzá. A kissrác meg nem tiltakozik, sőt... :))) Holnap már 70 g-ot is megehet belőle, holnapután pedig annyit, amennyit kér - na erre kíváncsi leszek, mert az ő bendője szerintem kb feneketlen kút :)

Szintén a védőnő "engedélyével" már a sportkocsiban fekve sétáltatom (végre itt a meleg, jó idő!!), mert abból jobban kilát, de mégsem kell ülnie, mert eléggé fektethető az alja. Hát így telnek mostanában a napjaink :)

Azt hiszem, hogy én igazán próbálok toleráns lenni mindenkivel, tiszteletben tartom más emberek világnézetét, hitét, még ha az nem is egyezik az enyémmel. Az egyetlen kérésem csakis az, hogy mások is tartsák tiszteletben az én dolgaimat, azaz ne akarjanak semmit rám tukmálni, legyen szó akár vallásról, akár bevált mosószerről. Ez a bevezetője a történetnek, ami az imént esett meg, de nem hitelméleti vitát akarok nyitni, a legkevésbé sem!

Fél órája kb befejezte Robi a vacsorát és rögtön el is álmosodott, úgyhogy letettem. Abban a pillanatban csöngettek. Kimentem, és két idős nő állt ott, semmi olyasfajta kérdés nem hangzott el, hogy zavarnak-e, hanem rögtön bele a lecsóba: Biblia és Isten és reméli, hogy én hívő vagyok... Ekkor kezdett el sírni Robi. Mondtam, hogy elnézést, de a hitem rám tartozik, és bocsánat, de mennem kell, altatnám a fiamat, amint hallhatják, sír. Erre az egyik nő közölte velem, hogy még ráérek, mert ez még csak nyöszörgés, vagy hiszti... Na mondom mi van??? Itt azért elborult az agyam, és csak a jólneveltségem miatt nem mondtam semmi otrombaságot, de gyakorlatilag azonnal rájuk csuktam az ajtót! Majd azt én eldöntöm, hogy a fiam mennyire sír, és mennyire van épp szüksége rám, nehogy már egy vadidegen dirigáljon nekem, basszus...!!! Hú, még most is tök pipa vagyok!

Szerencsére Robi utána pár perc alatt elaludt azért, és ez a legfontosabb!

Hogy a végeredményen (Robin) kívül miért volt szuper jó állapot a várandósság? Pl azért, mert nem kellett azon aggódnom, hogy te jó ég mekkora hasam van :)

A hétvégén ruhaválogatást tartottam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy a gardróbom tartalmának jelentős része bizony nagyon nem jó rám... Pedig kilókkal tök jól állok, 1-2 plusz kg van rajtam az induláshoz képest, mégis a legtöbb nadrág, rövidnadrág és kedvenc felső itt-ott szűk vagy szorít, netán be sem ér... Hiába van tele a szekrény ruhákkal, mert így most tényleg alig van egy rongyom, amit felvegyek.

Úgy megörültem, mikor megláttam az idei év első lakógyűlésének témáit a meghívón, hiszen szerepelt köztük egy olyan tétel is, hogy "Játszótér létesítése". Van a házunknak egy hátsó udvara, amit jelenleg semmire nem használunk, csak egy üres, füves placc, ide szerettünk volna egy kis játszóteret, tűzrakóhelyet a közös grillezésekhez és pár padot.

Mi csak a gyűlés elején tudtunk ott lenni, mert Robi megéhezett, és fürdetni is kellett már őt. A többi gyerekes család ugyanígy pont a gyerek miatt kellett, hogy eljöjjön korábban, de mi legalább megoldottuk a szavazatunkat: felhatalmaztuk az egyik szomszédot.

Na erre 1 héttel később megjön a jegyzőkönyv, benne sehol egy szó a játszótérről... Kiderült, hogy az egyik kedves lakótárs(nő b+...) gyakorlatilag azt sem hagyta, hogy felvetődhessen a téma, mert ő már elöljáróban tiltakozott fennhangon. Mondván, hogy ő nem azért költözött ide, hogy gyerekek üvöltését hallgassa, és hogy ha ő vasárnap délután le akar pihenni, akkor neki ez igenis jár, és vegyük tudomásul, hogy ha ezt megszavazzák a többiek, akkor ő AZONNAL megy a bíróságra... Na ezen a ponton úgy érzem szerencse, hogy nem voltam ott... Először is piszok módon kiröhögtem volna, aztán megkérdeztem volna, hogy és mi lenne a vád? Hogy gyereket szültem? Vagy hogy olyat-e, amelyiken nincs volume gomb? Meg valószínűleg azt is elmondtam volna neki, hogy ezzel csak a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki, plusz, ha valaki társasházba költözik, akkor igenis tudnia kell kompromisszumokat kötni és tudnia kell, hogy bizony nem egy tanyán lakik, ahol mindig csend, béke és nyugalom van...

Felhúztam azért magam, de nem marad ez annyiban, szerencsére össze lehet csődíteni a gyerekes családokat, mert történetesen (tőlük) tudom, hogy a többieknek is tetszene ez az egész saját játszóteresdi dolog.

Ma megtörtént: Robi a hátáról a hasára fordult, kétszer is :) Én persze egyiket sem láttam, így aztán senki más sem, hiszen kettesben vagyunk itthon hétközben :)))  Az első alkalommal letettem őt hanyatt fekve a játszószőnyegére, én meg gyorsan kimentem a fürdőbe ruhákat teregetni. Mire visszaértem, addigra hasalt :) 

Másodszorra szemfülesebb voltam, ki akartam figyelni a dolgot. Robit megint hátára tettem, és vártam. Rögtön eljutott az oldalra fordulásig, de ott megtorpant. Eltelt kb 10 perc, se előre, se hátra, csak beszélgetett. Ekkor csöngetett a szomszéd lány, sütit hozott. Nem jött be, csak a kezembe adta és már ment is, de ez idő alatt a kis huncut fiam megint a hasára fordult úgy, hogy én ismét lemaradtam róla :) Na sebaj, most már asszem beindult a mozgolódás, lassan nem marad ott, ahova teszem :)))