Tegnap itt járt a védőnő, és megnézte Robit. Amennyire persze ő hagyta magát :) Úgy néz ki, hogy az alsó 2 kis metszőfogacska végre kibújni látszik, az egyik talán már kint is van, éljen! Szegényemnek egyfolytában kiütéses a bőre a szája körül az állandó nyálfolyás miatt. Viszont szerencsére ez a fogzás téma sem az éjszakákat nem zavarta meg, se nem okozott hőemelkedést (eddig). Mostantól átállunk a napi 3szori rendes étkezésre, ezentúl este is főzeléket kap vacsorára, végre az apja is megetetheti kanállal is :)

A babahinta, amiben eddig napközben aludt, most már kezd kicsinek bizonyulni, már csak úgy fér el benne, ha kilógatja a lábait :) Ez csak azért rossz, mert nagyon hozzászokott a ringatáshoz. Este szerencsére gond nélkül elalszik a kiságyban, de napközben egyáltalán nem. Tegnap viszont elkezdtem átszoktatni, mert hát muszáj, na. Nem mondom, hogy egyszerű, mert azért volt egy kis sírás, de némi nyugtató ölelgetés után tegnap délután végül már a kiságyban aludt el - szóval szerintem menni fog ez :)

És jövő héten 7 hónapos...

... végre nyár, végre Balaton, végre 25 fokos a víz!

Én meg imádok kánikulában menstruálni, igen, perszehogy...

Szinte hihetetlen, hogy ebben is ekkora szerencsénk van, de Robi az evéssel kapcsolatban is egy tündérke. Olyan szépen eszik mindent, amit adok neki, hogy külön élmény minden egyes hozzátáplálós etetés (is). Természetesen a cumisüveges alkalmaknak is megvan a maguk szépsége, olyankor az összebújást szeretem. 

Jelenleg a tízórai és az ebéd az, amit már kiváltottunk, és a lehetőségeink is viszonylag nagyok, sok kaja közül választhatunk már most is. Alma, banán, barack, mandarin, répa, krumpli, tök, cékla, borsó, holnaptól kezdjük a csirkehúst, aztán jövő héten a zöldbabot. Robi pedig mindent imád, öröm neki főzni, öröm őt etetni :) (Eddig csak a spenót nem volt nyerő, de az sem az íze, hanem a hatása miatt - fájt tőle a hasa.)

Olyan nagyfiú már :)

Mindig nagyon aggódom érte, amikor nincs velem, de most valamiért különösen. Pedig tudom, hogy ügyes nagyfiú, vigyáz magára, és mégis. Ez a felfokozottság biztosan összefügg azzal, hogy most már van egy kissrácunk is, akinek még sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem, hiszen neki ő az apukája.

Mi Robival most 2 hétig Zoli szüleinél nyaralunk, ezért van ez a külön-állapot. Rosszabbul viselem, mint gondoltam, arra pedig nem is számítottam, hogy a gyermek mennyire nagyon keresni fogja őt... És ettől csak még nehezebb. Elvileg pihenni jöttünk, és én mégsem tudok ellazulni...

Eltelt 6 hónap, máris fél éves ez a nagyfiú, ez az aranyhajú, apa és anya kedvence kis tündér :)

Sok boldogságot neki :)

Tegnap volt a 6 hónapos státuszfelmérés a dokinál Robinak. Nagyjából mindenre volt tippünk, hogy mit fognak mondani, mert azért úgy kb-ra itthon is lemérjük. Hossza előzetes tipp alapján kb 70 cm, súlya kb 7,5 kg ruhástól, azaz 7,2 meztelenül. Ez utóbbi elég elnagyolt becslés volt, mert magammal együtt mértem a szobai mérlegen, az meg annyiszor mutat mást, ahányszor ráállok :)

A valós adatok kicsit megleptek. Nem is a hossz (68 cm), hanem a súly. Meztelenül 7700 g, azaz ruhástól már 8 kg, nem hiába érzem nehéznek :)

Aztán meg megállapította a dokinéni, hogy a gyerekemnek túl nagy a feje... Nagyobb mint a mellkasa, és nagyobb mint az átlag. Még azt is megkérdezte, hogy voltunk-e neurológusnál vele... Ezzel a kérdéssel totál kiborított, ha eddig sikerült egy ideje semmin nem paráznom, na most rám hozta a frászt. Persze semmi konkrétumot nem árult el, hogy mire utalhatna, ha tényleg baja lenne, de azért épp elég volt megpendítenie a neurológust... Váááá....

Képzeljük el, hogy Te egy családra vágyó, de még gyermektelen ember vagy.

Amikor azt mondom Neked, hogy a gyerekvállalás nagyon nehéz dolog (és most nem az anyagiakra értem), akkor azt mondod, hogy tudod.

Amikor azt mondom Neked, hogy minden nehézsége ellenére csodás dolog, arra is lehet, hogy az a válaszod, hogy tudod.

Én pedig azt tudom, hogy Neked igazából még fogalmad sincs egyikről sem, mert ebben tényleg csak a saját tapasztalat tud mérvadó lenni, amikor benne vagy nap mint nap, és csinálod.

De azt is tudom, hogy idővel rá fogsz jönni minderre, mert végre Te is átélheted, és akkor megérted... :)

(Mielőtt még bárki magára venné, vagy azt gondolná,hogy okoskodok illetve észt osztok: ez a képzeletbeli beszélgetés a múltbéli és a mostani Én-em között zajlott le :) )

Tegnap 7 hónap után újra eljutottam fodrászhoz, már eléggé rám fért a dolog :) Szépen megnyírtak (na nem túlzottan, csak amennyire muszáj volt a hajvégeket), kaptam egy kis színt és fazont, gyönyörűen be is lettem szárítva. Zoli jött értem Robival együtt, meg is dicsérte, hogy tényleg jó lett a frizurám.

Hazafelé beugrottunk (pontosabban én beszaladtam) a sarki ABC-be kenyérért, ahol is az egyik eladó épp pakolt, közben leejtett egy doboz sört, ami földet érve szétdurrant és totálisan beborította nem csak a ruházatomat, de az arcomat és a csoda új hajamat is... :))) A Sors azt akarja, hogy az én séróm ronda legyen, és kész :)