Még jó, hogy múlt szerdán fellélegeztem, hogy végre abbahagyta 2-3 hét után a köhögést, és elmúlt a hörghurutja, mert most hétfőn meg váratlan fordulatként elkezdett tüsszögni, estére már az orra is folyt, éjszaka pedig megérkezett a köhögés is, ami azóta se tágít, és rosszabb, mint a múltkori...

Áááááá....

Upszi, 3 fontos és viszonylag új tudományt kifelejtettem a tegnapi helyzetjelentésből. Pedig nagyon büszke vagyok Robira, hogy már ezek is mennek neki, ráadásul ennyire korán - legalábbis szerintem az átlaghoz képest korán.

1. Tudja a Zozi-betűt :) Ez természetesen a Z betű, de mivel azt már egy ideje tudja, hogy Apa=Zozi, ezért összekötöttük a kettőt. Ha leírva látja, akkor simán felismeri, és boldogan kiabálja, hogy "Zooooziiiii"! Tud olvasni :)))) Na jó, ez talán túlzás ilyen formában :)

2. Tudja már a színeket is! Nem csak úgy, hogy mutasd meg mi barna, hanem ha megkérdem, hogy milyen színű az elefánt, akkor rávágja, hogy "szűte". És a többi színnel, majdnem minddel ugyanez a helyzet. Amiket minden körülmények között tud, az a kék, piros, fekete, barna, pink, lila, szürke, fehér, de megy még sokszor a sárga és a zöld is.

3. Számomra ez a leghihetetlenebb a tegnap kimaradó 3-ból: ismeri, és helyesen használja a jobb és bal fogalmát!!! Előszeretettel villog is ezzel a tudással, mutogatja a jobb/bal kezét/lábát, és érti mikor azt mondom, hogy a kismotorral kanyarodjunk balra...

Szóval most vasárnap lesz 22 hónapos, azaz 2 hónap van hátra a 2. szülinapjáig :) 16 foga van, tehát már csak a hátsó 4 őrlő hiányzik, bár a doktornő szerint a bal felső már mintha jönne kifelé... Még mindig csak 12 kg, de már felülről súrolja (12,5), "4+"-os a pelusa, 92-es ruhákat hord, de már van 1-2 nagyobb is a szekrényben. A lába 22-es, és ügyesen szalad vele. Szeret táncizni, imád könyveket olvasni - lehetőleg valakinek az ölében ülve, mostanában kezdte el érdekelni a formabedobó, és egyre szociálisabb. Tomi nagybátyjával és az unokaöccsével most épp nem tud betelni, folyton őket emlegeti. A metrózásról írtam, az is friss érdeklődés, ja és a kismotorral való száguldás is ilyen :) Önállóan eszik, mindent eszik (kikéri magának, ha segíteni akarunk), kanállal is - bár elég disznó módon egyelőre :) Az etetőszék már nem pálya neki, ritkán hagyja csak, hogy beleültessük, csakis felnőtt székről akar enni, úgy mint mi. Na ettől még nagyobb a disznóól :) Az innivaló szerencsére neki gyakorlatilag csak a víz, nagy ritkán rákíván 1-2 korty tejre vagy házi kakaóra, de semmi más.

Nagyon szeret heverészni, odabújni a plüss állataihoz, fekve autókat gurigatni, de szívesen birkózik is velünk és nagyokat kacag közben, reggelente szinte rögtön azzal kezdi, hogy ki akar menni az utcára, kiabálja, hogy "KIIIIII!!!", szóval igazából mindent szeret, kint és bent is.

Az új védőnőnk 2 hete kb megkérdezte, hogy hány szóból áll a szókincse, erre én akkor még tipplni sem tudtam. Magamban 50-et mondtam volna, épp ezért felbuzdultam, és elkezdtem összeírni. 203-ig jutottam... Utána pedig pár napon belül úgy döntöttem, hogy nem számolom tovább, mert hirtelen és robbanásszerűen megugrott az aktívan használt szavak száma, szinte az az érzésem, hogy mindent tud. Amit meg nem, azt is 1-2 elmondás után már keni-vágja. Mondatokat még nem mond, szókapcsolatokat is csak nagyon ritkán, de mindig megérteti magát szavakkal, ráadásul idegenek is értik többnyire, amit mond. Tudja egy csomó fűszer nevét, meg is ismeri őket, szeret velük játszani, nézegetni, szagolgatni őket, ami veszélytelen, azt néha meg is kóstolhatja. Ami pedig a legeslegdöbbenetesebb ezzel a beszéd dologgal kapcsolatban, hogy az autómárkákat mennyire ismeri. Nem egyszerűen a jeleket, hanem az utcán felismer majdnem minden típusú autót, még akár oldalról is!!!! Ez nem vicc, nem nagyzolás, nem túlzás, hanem tény. Sorolja, mondja őket, te meg csak lesel, hogy honnan tudja???!!! Ja, és kb tévedhetetlen ebben. Ha ő azt mondja, hogy márpedig lát egy Volvo-t, vagy egy Nissan-t, akkor ne kérdőjelezd meg, hogy igaza van-e, mert lefogadhatod, hogy igen...! :)

Még az jutott eszembe a beszéd kapcsán, hogy már komplett kívánságműsort tartunk folyamatosan, mert nem ám csak úgy éneklek valamit, ami eszembe jut, hanem majd ő megmondja, hogy mi legyen az :) Így derült ki az is, hogy igazából ő is tud már egy csomó dalt és verset, csak még nem mondja, jobban szereti hallgatni. Volt, hogy pl nem énekeltem el csak 1 versszakot, erre ő mondta, hogy hogyan folytatódik...! Teljesen leesett az állam! És tudta tovább is, amikor újra kipróbáltam. Kedvencei most a Süsü, a Mézga család, a Háp-háp-háp jönnek a kacsák, a Gomba-gomba-gomba, a Csip-csip-csóka, és a Cini-cini muzsika. De főleg az első kettő :)))

Egyszerre ennyi jutott hirtelen eszembe :)

Ismét egy nagy változás az életünkben:

Vasárnap (többek között) a sok-sok útlezárás miatt azzal az ötlettel álltam elő Zolinak, hogy metróval próbáljunk meg eljutni a sógoromékhoz a megbeszélt családi bandázásra. (Korábban már mentünk vele egyszer, de finoman szólva sem aratott nagy sikert akkor. Robi félt. Szerintem hangos is volt neki, sok volt az ember, meg úgy összességében fenyegetőnek érezhette, volt is riadalom és sírás rendesen.) Ilyen előzményekkel nem állítom, hogy tök nyugodtan indultunk útnak vasárnap délelőtt, de valamikor el kell kezdeni a szoktatást, a körülmények pedig elég ideálisnak tűntek.

Az eredmény pedig több mint parádés, minden várakozásunkat és elképzelésünket felülmúlta. Robi le sem akart szállni a metróról, még nap végén is csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy másnap megint megyünk, és meglátogatjuk Artúrt, természetesen metróval :)

Ez tegnap meg is történt (a 4-es metró nekem is újdonság volt :) ), sőt tegnap már mozgólépcsőzött is Robi, nyilván velem kézen fogva.

Artúrral is egyébként szuper jól eljátszottak! Nagyon jó volt őket nézni, annyira édesek voltak együtt :) Ráadásul tényleg együtt, nem csak egymás mellett játszottak. Kergetőztek, adogatták egymásnak a játékokat, sikongattak, kivették a másik kezéből a dolgokat, aztán megint visszaadták tök kedvesen, ment a baba-simi, szóval móka és kacagás volt az egész! Mindössze kb 10 perc volt, amíg mindkét fiú az első megszeppenésből feloldódott. Olyan jó lenne, ha tudnánk sűrűbben találkozni, hogy jól ismerjék egymást a srácok :)

A blogom - a folytatás (újrakezdés?) tiszteletére új külsőt kapott. Így most sokkal jobban tetszik, sokkal egyedibb.

Még szerkesztgetem, lehet, hogy változni fognak apróbb dolgok, mindenesetre jelezzetek bátran, ha zavar támad a működésben :)

Tegnap este későn barátnős találkozóról hazafelé sétálva azon merengtem, hogy milyen finom is lenne ha még megpuszilgathatnám kicsit Robit mielőtt lefekszem aludni. Erre amikor beléptem az ajtón a sötét lakásba (Zoli már aludt), hallottam, hogy Robi épp engem szólítgatott a szobájában és inni kért :) Be is mentem hozzá, adtam neki inni és természetesen az áhított puszikat is megejtettem közben :)
Tudom, ez a poszt még nem egészen nyújt kielégítő magyarázatot az elmúlt hónapok blog-csendjére... :) Igyekszem, maradjunk ennyiben egyelőre :)

Reggel van, még alszik a város. Kivéve, a gyerekesek egy része. Például a szemközti házban, épp most indultak valahová. Hangosan. Nálunk meg nyitva az ablak ugyebár. Én rögtön fülelek, jajj, Robi mindjárt felébred a zajra, neee, fiúk csöndesebben, anyuka szóljon már rátok. Aztán majdnem hangosan felnevetek, mert azonnal eszembe jut, hogy milyen, amikor én próbálom Robit rávenni, hogy legyen csöndben: késő este jövünk haza tegnap az unokatesótól, ő meg folyosón (hol máshol :) ) hangoskodni kezd, lájtosan kiabálva szólítja a szomszéd fiúkat. Én mondom, neki, hogy "Kicsi Szívem, a babák már alszanak, csendesen beszéljünk."

Erre ő teli(TELI!!!)torokból: "BABAAAAAAAAAAAAAAAAAAA" ...és még el is nyújtja a végét... :) 

Na csak, hogy tudjátok, lehet, hogy anyuka jót akar másoknak, és ezért nem szól rá inkább a gyerekre :)))

Menthetetlenül nagyfiú lett - jövő héten másfél éves. Nagyon nem baba már. Örülök, mert jó ezt látni, szomorkodom (kicsit), mert iszonyú gyorsan telik az idő.

És hogy mi az amiket (pl.) annyira tud?

Mentem hajat mosni, elkísért, megmutatta a törölközőt, hogy azt is vigyem magammal, majd elmutogatta, hogy vegyem le a szemüvegemet, mert ilyenkor azt kell :)))

Vagy a minap megint elromlott az egyik autója este, erre kiszaladt a szobából, amit nem értettünk először, de csak az előszobaszekrényig ment, aminél elkezdett magyarázni... Mire rájöttünk, hogy hiszen Apa szerszámosládája van ott, azt akarja kivenni, hogy Apa megszerelhesse neki a járgányt :)))

Mindeközben az ágy-projektet sikeresnek nyilvánítottuk, azóta is oldalrács nélkül alszik Robi. Ki sem akar mászni, amikor ügyesen tudja, hogy alvásidő van - érvényes ez napközbenre is, legnagyobb meglepetésemre! Mert hálózsákban oké, hogy nem bír kijönni, de a délutáni alvásnál nincs rajta zsák, és mégsem részegítette meg őt a szabadság. 

Alvásilag az még egy szuper dolog volt, hogy a minap ezt szép időben a Margitszigeten abszolváltuk :)

Tegnap a szívószál után a csőrös poharat is megszerette végre, és azóta szinte le se teszi. Rájött, hogy így sokkal jobb neki az ivás, nem rohanok folyton utána, hogy de kéneámméginnodfiam. Meg is kapta éjszakára is, hogy ha szeretné, akkor adagolhassa magának a vizet.

Jajj, annyira édes, hogy nem tudok betelni vele!! 

Beköszöntött a május, az öcsém 30 éves lett (utólag is még egyszer boldogságosat neki :) ), a fiam pedig járni kezdett kb ugyanazon a napon (nem egészen 17 hónapos korában). Sokáig váratott magára az önálló elindulással, de megszoktuk már tőle, hogy nagyon biztonsági játékos, és mindent már csak akkor tesz meg, amikor teljesen biztos a dologban. Ennek megfelelően viszont aztán pár nap alatt tökélyre vitte a járás művészetét, már szinte szalad, ráadásul nagyon ügyesen, magabiztosan és stabilan. Esést kb csak akkor produkál, ha valami túl nagy dolgot megpróbál átlépni, és elbotlik benne, vagy sietségében megcsúszik a zoknija a padlón. Ez utóbbi viszont elég ritka, mert akkorákat tud menteni, hogy én már előre fogom a fejemet, de nem történik mégsem baj :)

Nagyjából a járással egy időben átállt a gyermek a napi 1 alvásra is (kivéve front ÉS koránkelés kombó idején). Ez is elég zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Pontosabban annyi történt, hogy egyik nap az istenért nem akart álmosodni, hát vártam-vártam. Ebéd utánra már kiütötte magát, de nem akart az ágyában aludni, így a hálóba vittem, és együtt ledőltünk a franciaágyra - mintegy 2 órás alvás erejéig :) Azóta ez így kb be is állt (1-től 3-ig szunya), és nincs ellenemre, sőt. Napközben együtt szundítani egyet a nagy, bújós fiammal - nincs is ennél jobb :) Kicsit aggódtam, hogy majd ezután nem akar a saját ágyában aludni napközben, de nem így lett. Múltkor sütit sütöttem, őt viszont le kellett tenni. Simán elaludt egyedül is. Összességében (még mindig, mint mindig :) ) most is nagyon büszke vagyok rá, és imádom :)))

Az én eltűnésem a blogszférából mindeközben elég prózai okokra vezethető vissza. Leginkább is arra, hogy megpróbálok Robival minél többet a szabadban lenni, ha már egyszer jó az idő. Persze nem az e heti ciklonos özönvízszerű esőkre és szélre gondolok. Viszont előtte rengeteget sétáltunk a Margitszigeten. Sőt a járást megelőző babakocsi-tolást is ott kezdtük el Robival. A nagyrétet oda-vissza rögtön első alkalommal körbesétálta egyedül a kocsit tolva, teljesen fáradhatatlanul nyomta, és kikérte magának, amikor be akartam ültetni a járgányába, mondván, hogy biztos kipurcant. Hát nem :) Na szóval hosszú órákra "kiköltöztünk" tulajdonképpen a szigetre lazsálni, piknikezni, mindezt többször is. Volt, hogy fél 3kor indultunk ki, és este 7kor Zoli jött értünk bringával. Robit akkor ő hozta haza gyerekülésben. Jövő hétre nyarat ígértek, úgyhogy már nagyon várjuk a hasonló délutánokat :)

A kalandok egyébként sosem fogynak el :)

Tegnap Vapianoban voltunk vele 3asban vacsorázni, ami nagyon tetszett neki is, és nekünk is. Egyelőre ennyit pont kibír anélkül, hogy zavarná bármi, vagy unatkozna, esetleg sírna. Egy hosszabb, rendelős-felszolgálós éttermi látogatásra még nem áll készen, de egy 17 hónapostól ez nem is elvárható, mi sem erőltetjük. 

Ma pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk nagyfiúsítani az ágyát, és leszereltük a rácsot az egyik oldalról. Egyelőre nagyon tetszik neki, de az igazi teszt majd éjjel, illetve reggel lesz, amikor altatjuk, vagy amikor ébred. Kíváncsian várom az eredményt... :)