Menthetetlenül nagyfiú lett - jövő héten másfél éves. Nagyon nem baba már. Örülök, mert jó ezt látni, szomorkodom (kicsit), mert iszonyú gyorsan telik az idő.

És hogy mi az amiket (pl.) annyira tud?

Mentem hajat mosni, elkísért, megmutatta a törölközőt, hogy azt is vigyem magammal, majd elmutogatta, hogy vegyem le a szemüvegemet, mert ilyenkor azt kell :)))

Vagy a minap megint elromlott az egyik autója este, erre kiszaladt a szobából, amit nem értettünk először, de csak az előszobaszekrényig ment, aminél elkezdett magyarázni... Mire rájöttünk, hogy hiszen Apa szerszámosládája van ott, azt akarja kivenni, hogy Apa megszerelhesse neki a járgányt :)))

Mindeközben az ágy-projektet sikeresnek nyilvánítottuk, azóta is oldalrács nélkül alszik Robi. Ki sem akar mászni, amikor ügyesen tudja, hogy alvásidő van - érvényes ez napközbenre is, legnagyobb meglepetésemre! Mert hálózsákban oké, hogy nem bír kijönni, de a délutáni alvásnál nincs rajta zsák, és mégsem részegítette meg őt a szabadság. 

Alvásilag az még egy szuper dolog volt, hogy a minap ezt szép időben a Margitszigeten abszolváltuk :)

Tegnap a szívószál után a csőrös poharat is megszerette végre, és azóta szinte le se teszi. Rájött, hogy így sokkal jobb neki az ivás, nem rohanok folyton utána, hogy de kéneámméginnodfiam. Meg is kapta éjszakára is, hogy ha szeretné, akkor adagolhassa magának a vizet.

Jajj, annyira édes, hogy nem tudok betelni vele!!