Kikövetelte, hogy a személyes használatú, NoSalty-tól anno ajándékba kapott szuper kis kötényemet adjam oda neki :)
Szeret a konyhában tevékenykedni velem együtt, mindent látni akar, mindenben segíteni szeretne, sürög-forog, gyúr, kever, kóstol, adogat, néha el-elcsór egy-egy kis adag nyers tésztát, amikor épp például ricottás nudlit készítünk... :)))
A héten először kimondta a saját nevét. A teljeset. És ez úgy hangzott, hogy " - Vezetéknév - Lóbi míííííndent tucc" :D
Ezt az utolsó két szót mostanában mindenhez hozzáteszi, amikor valami miatt megdicsérem. Sőt sokszor már akkor is, ha csak úgy mesél valamit. Meg saját magát is megdicséri, csinál valamit, erre mosolyogva-bólogatva megjegyzi magának fennhangon, hogy "űdes" :))) Meg is állapítottam, hogy elég szerényre sikeredett drága kisgyermekről van szó, úgy tűnik, hogy az önbizalma még az apjáén s túltesz - pedig az sem kicsi :DDD
Ahogy egyre inkább próbál beszélni ez a drága kisfiú, úgy egyre kevesebb dolgot értünk meg :))) Furának tűnhet ez a fordított arányosság, de hát ugye ő másképp érti még az általunk elmondottakat, vagy épp elfelejti, hogy hogyan is volt pontosan, és amikor megpróbálja kicsit később nekünk visszamondani, akkor jön a kamillázás, hogy "őőőő....mitmondtálédesem?" :) Legjobb példák erre a lömbe (zsömle), a gümbi (gömb), a kémen (kérem), a gáguff (joghurt), és még sorolhatnám... :)
Van viszont egy hetek óta megfejthetetlen mondása, amiről azóta se derült ki, hogy mire gondol. A nyugatinál a postán voltunk hármasban Zolival bringával, amikor először meglátott valamit az utcán és azt mondta, hogy "keve". Sokszor eszébe jut azóta is, sőt tegnap a nagykörúton autózva megint megemlítette, de bármennyire is próbálunk barkóbázni, egyszerűen nem megy.
Bő egy hete azt hittem, hogy lesz még egy ilyen kitalálhatatlan szavunk, amikor apuval elment sétálni Robi, majd hazaérkezvén közölte, hogy vauvau fendi (???) . Se apu, se anyu nem tudtak róla, hogy a környéken bármelyik kutyának hasonló neve lenne, sőt apu azt mondta, hogy nem is láttak kutyát séta közben, úgyhogy passzoltunk. Hétvégén aztán autóba pattantunk, hogy meglátogatjuk Zoli szüleit is, és az autópályán ért a megvilágosodás fendi-ügyben. Természetesen nem önállóan voltam ilyen okos, hanem Robi segítségével :) Elkezdte ugyanis mutogatni a táskámat, amiben az útravaló holmikat vittük, és mondta hogy vauvau. Rögtön utána pedig, hogy fendi. Amikor pedig megkérdeztem, hogy hol van fendi, akkor a táskára mutatva mondta, hogy "ott... vauvau" :) Aztán megkérdeztem, hogy hogy hívják a kutyusodat, és jött a válasz: "fendi". Pontosabban: Fendi, hiszen ez a neve:) Azóta is többször teszteltem, és következetesen mindig ugyanarra mondja. Zolival mindketten odáig voltunk, hogy ez milyen cuki már, hogy alig 2 éves, és elnevezi az alvós kutyust :)))
Gyermekem épp a szobájában önállóan játszik, na akkor én a nappaliban a szőnyegen ülve addig azt a frissen előbújt pár szőrszálat eltávolítom a lábamról csipesszel. (Múlt héten epiláltam, de nyilván máris nőnek vissza a kis szenyák, grrr...) Drága fiam egyszer csak nagy dobogással odatrappol, leguggol velem szemben, szakértő, szigorú szemekkel szótlanul méreget, hogy "anyám vajon mit csinál...?", majd felpattan, kihúzza magát, és szó szerint fölém magasodva, vádlón a lábamra mutatva, nagggyon komolyan szemöldök-összehúzva közli: "BUNDA" :DDD
Töredelmesen bevallom, hogy egészen tegnapig én korábban soha nem készítettem császármorzsát.
Az okát nem tudnám megmondani, egyszerűen csak így alakult. Ráadásul amiket korábban ettem, na azok nem igazán nyerték el a tetszésemet, plusz sokáig tartott volna az elkészítésük. Nem úgy a Mautner Zsófi féle változaté... Ráadásul én a sütőbe betevős részt át is ugrottam, simán, hagyományosan serpenyőben végigtoltam a cuccot, és már ehettünk is. Rendszeresíteni fogom ezt a finomságot, mert mindenki rácuppant rendesen :)
Ilyen lett:
És akkor az említett M.Zs. recept:
Mindent mond. Amikor ezt neki megjegyzem, akkor elismétli, hogy mindent, vigyorog és bólogat :)
Ma délelőtt elkérte a cumit, hogy aludni akar (ahapersze...), aztán már az ágyában fekve azt kezdte hajtogatni, hogy "jön, jön..". Én meg kérdeztem, hogy kicsoda, erre ő azt felelte, hogy "jön... anya... simo..." :)))) Én persze elérzékenyülve vágtattam oda, hogy megsimogassam, mert hát nem csak mond dolgokat, hanem azt hiszem elkezdett összefüggően beszélni, ráadásul rögtön egy ilyen aranyos mondattal indított - ennek képtelenség ellenállni, az biztos :)
Ha bárhol a lakásban elkezdek énekelni (mostanában éppen a Pál, Kata, Péter, jó reggelt-et), akkor odafut és elkezd táncolni :)))
Úgy döntöttem, hogy ha már rövid időn belül a második köhögéses turnusba estünk bele, akkor kicst jobban felkészülök, ami az azonnal és mellékhatások nélkül alkalmazható (természetes) gyógymódokat illeti. Immunerősítésnek is jó, de tényleg a hűtőből csak előkapom ezeket szükség esetén, hátha megelőzhető a komolyabb betegség.
A képen egyébként :
- hagymaszirup (hagyma kockázva, mézzel nyakig leöntve - éjszakára állva hagyva, hogy összeérjen, méz hiányában cukorral is készíthető, de a méz még hatásosabb),
- mézes-citromos-kakukkfüves szirup (1 citrom leve, 3 ek méz, szárított kakukkfű - szintén éjszakára állva hagyva, majd leszűrve)
- és hagymatea (1liter víz, 3 fej vöröshagyma héjastól - 25 perc főzés)
látható - én készítettem mindegyiket :)
Emlékeztetőül...
Robi születése után, amikor először megjött újra, akkor nem rögtön, de 1-2 ciklussal később megismerkedhettem az ovulációs fájdalommal is. Korábban a menstruációs görcsöktől szenvedtem, az most mérséklődött, jött viszont ez. Hát mit ne mondjak, köszi.
Pillanatnyilag épp tisztán érzem, hogy a jobb oldalamon belül zajlik az élet, mozogni is alig bírok tőle. Ha jól emlékszem, akkor máskor is a jobb oldalam volt ennyire aktív, és ennyire érzékletes.
Na majd legközelebb megfigyelem jobban.