16 hónapos lett szombaton az én nagy fiam.

Másnap túlestünk az első hajvágásán is, amit hősiesen viselt, most pedig tündérien vagány az új frizurájával. A napokban elkezdte használni a rajzeszközeit is, ceruzával és zsírkrétával is alkot már. Szintén pár napja előbukkant a 12. foga is, úgyhogy már jól meg tud rágni mindent - MINDENT :)

Önállóan még mindig csak 5-6 lépésnyit sétál, látszik rajta, hogy még mindig nem érzi kellően biztosnak a járástudását ehhez, de ha kézenfogjuk, akkor akármeddig képes eltipegni a lakásban, teszi mindezt ráadásul hatalmas kacajok közepette :)

Továbbra is imádnivaló, egyre huncutabb, egyre inkább "szerepel", szórakoztat, produkálja magát a kedvünkért, azért, mert látja, hogy tetszik nekünk.

Rengeteget beszél, úgy értem, hogy sok mindent megnevez már, még több mindent ért. Kb 30-as nagyságrendű most azon szavak száma, amit stabilan és egyértelműen használ, számunkra érthetően mond, és erre még rájönnek a hangutánzók (pl. hamm, bumm, tik-tak), és az állathangok is. Utóbbiból is hihetetlen, hogy mennyit tud, legalább 10-et abból is.

Okos, ügyes, és persze gyönyörű is. 

Én meg elfogult :)

Az első, kissé még nehezen érthető, de egyértelmű szava még jó régen: lámpa ('aampa)

Az első igazi, és ezúttal már tisztán érthető, tökéletesen artikulált szava pedig: "nem". Így határozottan.

Tiszta apja :)

Ez volt az a film, amire azt mondtam, hogy na én ezt biztosan nem fogom megnézni. Aztán nem így alakult, tegnap este mégis sort kerítettem rá, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól tettem :)

Nem végig azt a tipikus szerencsétlenkedő Ben Stiller fazont láttam végre, amit korábban szinte mindig, és ami eredetileg visszatartott ettől a filmtől.

Jó volt, tetszett, köszi :) Ajánlom mindenkinek.

Sajátkezű könyvszerkesztésbe fogtam.

Az egész ötlet onnan jött, hogy vettünk egy "Járművek" c. képeskönyvet, amiben többek között van egy kamion és felette egy bajszos kamionsofőr bácsi, amire Robi az első pillanattól fogva következetesen mutogat és mondja közben, hogy "papa" :) Imádnivaló és okos, a Papa meg nagyon büszke rá :) Szóval ekkor gondoltam, hogy akár mindenki (és minden) mást is beletehetnénk egy gyűjteménybe.

Robinak készül az egyedi alkotásom: lesznek benne járművek, tárgyak, állatok, növények és persze emberek - főleg a családtagok, a ritkán látottak is természetesen, akiket így hátha könnyebben megjegyez majd, és nem ijed meg tőlük.

Így nem kell kismillió különböző témájú gyerekkönyvet megvennünk csilliárdokért, ráadásul közös mókának sem utolsó ez az egész szerkesztősdi. Együtt válogatunk képeket, ül az ölemben és segít. Így ugyan lassabban haladunk, de együtt csináljuk.

És bár nincs itthon vastag, lekerekített sarkú lap a biztonságos lapozásért, de van sima A/4 papír, nyomtató, lefűzős mappa, irodai "bugyi", internet, saját fotók, sőt akár fényképezőgép is, ha szükséges. A legjobb, hogy akkor sincs gond, ha valamit kifelejtek belőle, mert utólag is hozzá tudok fűzni bármikor bármit :)

Kezdjük ott, hogy kitöltöttem egy kérdőív jellegű honlapot, hogy kiderüljön, kiknek a nézetei állnak hozzám legközelebb. A kapott eredményt összevetettem a kerületi lehetőségekkel, és levontam a következtetéseimet. Konkrétumok nélkül csak annyit, hogy kis segítséggel végre eldöntöttem, hogy kire fogok szavazni.

Ma Robival és a szomszéd kisbabás lánnyal sétára indultunk a gyönyörű napsütésben. A gyerekeseken és a motorosokon kívül kirajzottak az ilyen-olyan kampányoló önkéntesek is. Több helyütt találkoztunk azzal a jelölt-csapattal is, akit én "kinéztem" magamnak. Én mindig kikerültem és udvariasan elutasítottam őket mondván, hogy nincs szükségem se presszionálásra, se ajándék tollakra, se semmilyen repis dologra ahhoz, hogy tudjam a helyem.

A sokadik ilyen kis csapattal összefutva egy idősebb nő jött oda hozzánk, és a következő rövid diskurzus zajlott le:

• nő: Elfogadnak egy kis ajándékot XY nevében? (kérdezi bazsalyogva)
• mi: Köszönjük szépen, nem kérjük. 
• nő: (ránéz a babakocsikra, fennhangon utánunk szól) Bezzeg a bölcsit azt igen, ugye...??!!

Legszívesebben visszamentem volna hozzá, és jól beolvastam volna neki, hogy mégis mi a jó büdös franc köze van ahhoz, hogy..., de aztán arra jutottam, hogy nem alacsonyodom le az ő szintjére. Persze azért rendesen kiakadtam, csak közben próbálom függetleníteni ettől a nőtől a politikai véleményemet. De vajon jól teszem?

A lényeget meg le sem írtam, na.

Március 18-án, 15 hónaposan, hosszú megfontolt tanakodás után Robi megtette az első önálló lépéseit, azóta pedig szorgalmasan gyakorol :) Édes kis tündérem, annyira ügyes :)

Egy ideje már mindenhonnan azt hallani, hogy járvány van, ehhez képest mi gyakorlatilag senkivel nem találkoztunk, aki beteg lett volna. Egészen a hét elejéig, amikor is Robival bölcsibe mentünk (igen, tudom, még erről is írnom kell).

A dadusok és a gyerekek nagy része dögrováson volt otthon, de még így is sikerült szerencsére összeszednünk valamit... Egyelőre csak én kaptam el, de nem hitegetem magam, hogy Robi nincs veszélyben. Tegnap este már fájt a fejem, torkom, ma pedig már rendesen lázam is van. 37,7-ig hagytam csak felmenni, akkor vettem be gyógyszert, de így is elértem a 38 fokot. 

Totál szívás, alig élek, Robit emelgetni nem bírom, és nem is merem, nehogy megszédüljek közben... 

Szóval éljen az influenzaszezon...!

Ja és perszehogy az embörlányának ilyenkor még meg is jön...

Ma kislánynak nézték Robit. Full kékben volt...
Persze a nő nagyot mentett: azt mondta, hogy nem a hosszú haj zavarta meg, hanem, hogy milyen szép ez a gyerek :)))