Tegnap itt járt a védőnő, és megnézte Robit. Amennyire persze ő hagyta magát :) Úgy néz ki, hogy az alsó 2 kis metszőfogacska végre kibújni látszik, az egyik talán már kint is van, éljen! Szegényemnek egyfolytában kiütéses a bőre a szája körül az állandó nyálfolyás miatt. Viszont szerencsére ez a fogzás téma sem az éjszakákat nem zavarta meg, se nem okozott hőemelkedést (eddig). Mostantól átállunk a napi 3szori rendes étkezésre, ezentúl este is főzeléket kap vacsorára, végre az apja is megetetheti kanállal is :)

A babahinta, amiben eddig napközben aludt, most már kezd kicsinek bizonyulni, már csak úgy fér el benne, ha kilógatja a lábait :) Ez csak azért rossz, mert nagyon hozzászokott a ringatáshoz. Este szerencsére gond nélkül elalszik a kiságyban, de napközben egyáltalán nem. Tegnap viszont elkezdtem átszoktatni, mert hát muszáj, na. Nem mondom, hogy egyszerű, mert azért volt egy kis sírás, de némi nyugtató ölelgetés után tegnap délután végül már a kiságyban aludt el - szóval szerintem menni fog ez :)

És jövő héten 7 hónapos...

Tegnap 7 hónap után újra eljutottam fodrászhoz, már eléggé rám fért a dolog :) Szépen megnyírtak (na nem túlzottan, csak amennyire muszáj volt a hajvégeket), kaptam egy kis színt és fazont, gyönyörűen be is lettem szárítva. Zoli jött értem Robival együtt, meg is dicsérte, hogy tényleg jó lett a frizurám.

Hazafelé beugrottunk (pontosabban én beszaladtam) a sarki ABC-be kenyérért, ahol is az egyik eladó épp pakolt, közben leejtett egy doboz sört, ami földet érve szétdurrant és totálisan beborította nem csak a ruházatomat, de az arcomat és a csoda új hajamat is... :))) A Sors azt akarja, hogy az én séróm ronda legyen, és kész :)

Nagyjából így lehetne tömören leírni, hogy hogyan is telik egy napunk :) A hangját nem nagyon lehet hallani Robinak, mármint ritkán sír "feleslegesen", csak ha valami gondja van. Amúgy persze be nem áll a szája, brümmög, gagyog, prüntyög, aúzik, és mindezt hatalmas meggyőződéssel. Na meg persze rúgkapál, jár keze-lába folyton, és hanyatt fekve nem igazán marad meg most már, azonnal hasra veti magát, de minimum oldalt fekszik :)

Tegnap óta egyébként a védőnő biztatására a banánnal ismerkedik, és nem kicsit tetszik neki :) Én mondjuk furcsállom, hogy már most banán, de ő a szakember, ő biztos ért hozzá. A kissrác meg nem tiltakozik, sőt... :))) Holnap már 70 g-ot is megehet belőle, holnapután pedig annyit, amennyit kér - na erre kíváncsi leszek, mert az ő bendője szerintem kb feneketlen kút :)

Szintén a védőnő "engedélyével" már a sportkocsiban fekve sétáltatom (végre itt a meleg, jó idő!!), mert abból jobban kilát, de mégsem kell ülnie, mert eléggé fektethető az alja. Hát így telnek mostanában a napjaink :)

Ma megtörtént: Robi a hátáról a hasára fordult, kétszer is :) Én persze egyiket sem láttam, így aztán senki más sem, hiszen kettesben vagyunk itthon hétközben :)))  Az első alkalommal letettem őt hanyatt fekve a játszószőnyegére, én meg gyorsan kimentem a fürdőbe ruhákat teregetni. Mire visszaértem, addigra hasalt :) 

Másodszorra szemfülesebb voltam, ki akartam figyelni a dolgot. Robit megint hátára tettem, és vártam. Rögtön eljutott az oldalra fordulásig, de ott megtorpant. Eltelt kb 10 perc, se előre, se hátra, csak beszélgetett. Ekkor csöngetett a szomszéd lány, sütit hozott. Nem jött be, csak a kezembe adta és már ment is, de ez idő alatt a kis huncut fiam megint a hasára fordult úgy, hogy én ismét lemaradtam róla :) Na sebaj, most már asszem beindult a mozgolódás, lassan nem marad ott, ahova teszem :)))

Mindig mikor Robival játszom, altatom, sétálunk, teszünk-veszünk, akkor egy csomó dolog eszembe jut, hogy na ezt és ezt feltétlenül örökítsem meg majd a blogban. Aztán leülök a gép elé, és nem jutnak eszembe ezek a nagy pillanatok. Pedig fontosak lennének, jó lenne később visszaolvasni, de mégsem jutnak eszembe. Elhülyültem, na :) Zoli például rendszeresen jókat mosolyog rajtam, hogy Robi mondjuk épp már alszik, tehát nincs velem, és nem is hall, és én mégis fennhangon énekelek gyerekdalokat :) Ez is lehetne az idiotizmus jele, bár én inkább annak tudom be, hogy most egészen más dolgok iránt érdeklődöm, mint mondjuk bő egy éve :)

Nézegetem közben a gyerkőc képeit, és már most döbbenetes, hogy 4 hónap alatt mennyit nőtt, mennyit változott! És ez még csak a kezdet :) Nem emlékszem pl, hogy mikor múlt el a hasfájása, ami pedig sokáig és erőteljesen okozott problémát neki. Azt tudom, hogy az Infacol segített valamelyest, de egyszer csak már nem kellett. Nem emlékszem, hogy hogyan és mikor sikerült kialakítani a napirendet, pedig tény, hogy van ilyenünk, és egész szépen tartjuk is általában.

Az tuti, hogy az első 1-2 hónapot mi amolyan autopilot üzemmódban csináltuk végig, pedig Robi egyébként elejétől fogva egy kis tündér, még az éjszakákra sem lehet panaszunk. Igen, az eleje nem könnyű, de azért bátran mondom, hogy megéri :) Főleg, amikor meglát engem és rám mosolyog :) De jó lenne, ha az összes ilyen cuki-édes pillanat be tudna rögzülni valahova, és visszanézhető lenne :)

Most végre igazán és teljesen megnyugodhatunk, a hivatalos 18 hetes UH-on is megerősítették, hogy bizony minden rendben Picúrral :) Nagyon ügyes volt végig, mutatta mindenét szépen, és közben nagyokat bokszolt :) Nem volt valami szégyenlős most sem, egyértelműen mondták ezúttal is, hogy kislegénykét várok, semmi kétség, még én is felismertem a fütyköst :)))

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, mindennek és mindenkinek, aki segített testben, lélekben, gondolatban, szóban, akárhogyan, hogy végre valóra válhassanak az álmaink és ilyen boldogok lehessünk! :)