A gyereknapos hétvége elég jól alakult, bár teljesen másképp, mint ahogyan elterveztük. Először céges sportnapon voltunk, ahol Robi még egy kicsit pancsolt is a medencében. A jó időn, és ezen a sikerélményen (no meg az előrejelzésen) felbuzdulva eldöntöttük, hogy akkor a gyereknapi élmény egy jó kis strandolás lesz. Na az nem jött össze, már reggel láttuk, hogy borul a terv, amikor felkeltünk és zuhogott az eső. Plusz hideg is volt természetesen. Elmentünk inkább turistáskodni - megint.

A hét elején már spontán nekiindultunk, de akkor csak kettesben Robival. Akkor a Hősök terére buszoztunk, majd elgyalogoltunk (!!!) az Andrássy-n az Oktogonig, onnan egy megálló villamossal csak az élmény kedvéért a Nyugatihoz, ott vonatokat sasoltunk, aztán a WestEndben hosszasan elidőztünk, és megcsodáltuk a vízesést és a szökőkutat, valamint mozgólépcsőztünk :) Végül hazametróztunk. Mindez könnyű 5 órás program volt - én is totálisan kinyuvadtam :D

Na és akkor ma jött a következő etap: Zolival együtt mentünk most, leparkoltunk a Vár alatt, átsétáltunk Pestre a Lánchíd egyik oldalán, átgyalogoltunk alatta, aztán visszasétáltunk Budára az autóhoz. Közben hajókat, kandelábereket, uszályokat, Parlamentet, hídon átmenő autókat, buszokat néztünk, hajóskapitányoknak integettünk, a hídfőknél elbeszélgettünk az oroszlánokkal, megcsodáltuk a Budavári Siklót, ettünk Fragola fagyit, aztán Robi kívánságára az Alagúton át indultunk haza. Útba ejtettük a Vapianot, pizzát ebédeltünk. Délután pedig a sógoromékkal és Robi unokatesójával kimentünk a Hármashatárhegyhez a repülőtérre, ott aztán önfeledt kalandozásba kezdtek a csemeték a réten :)

Szóval összességében szuper élmény volt szerintem mindenkinek mindkét nap, de főleg a mai. Igazán örülök, hogy ilyen remek gyereknapot hoztunk össze! :)

...és holnap pedig már itt a június. Hamarosan névnap Robinak, szülinap nekem, aztán pedig nyaralás, alig várjuk... :)))

Anyák napján: "boldog születésnapot, anya"

Hazafelé az autóban: rászólok - kifröccsen a víz, ne rázd a kulacsot, kifröccsen, ne csináld, csakcsinálja, tényleg kifröccsen, nagy levegőt veszek, nyitom a szám, kis zsivány megszólal helyettem: "erről beszélek" :D

Papa nem azt csinálja, amit Robi szeretne: "nana papa, ne packázz velem" - és feltartja a mutató ujját közben :D

Tegnap ebédelünk a teraszon: egyszer csak elszámolt angolul 10-ig... Soha nem tanítottuk, nem járunk angolra, nem beszél körülöttünk senki állandóan más nyelven, nagy ritkán a Duck Tv-ben hallhatja, de olyan keveset nézi, hogy döbbenet, honnan tanulta meg ilyen gyorsan és jól :)

Ha nem kér valami ennivalóból: "nem kérek azot, köszönöm szépen", kaják után: "köszönöm szépen finom ennivalót" (Kinek a gyerekét hoztam el a kórházból, hogy lett ez a fiú ilyen jólnevelt??? :))) )

• R: ez diumbaváj
• én: mi?? az micsoda?
• R: anyaaa, az villamos!!!   

Hatalmas figura, olyan szövegei vannak, hogy betojok :)))

I-M-Á-D-O-M!!!!!! :)))

Rávettem Z-t is, hogy jöjjön el velünk ma hot ironra. Őszintén szólva nem kellett agyon győzködni :) 

Anyukája vigyázott addig Robira, ő is fektette le aludni, mi meg nyomtuk ezerrel... :))) Neki is tetszett, szóval most bajban vagyok, hogyan fogunk mindketten mindig eljárni rá :D

Én személy szerint imádom! Viszont sajnos nagyon drága. Nem azt mondom, hogy nem engedhetjük meg magunknak, de azért túlzásnak érzem, hogy a közeli zöldségesnél 1000 Ft-ot fizessek darabjáért. Értem én, hogy szép és finom, meg nagy, ráadásul bio is, de akkor is sok, na.

Lényeg a lényeg, hogy alaposabban utánajárva a dolognak, és kapcsolódva egy korábbi bejegyzéshez is, most úgy gondoltam, hogy kipróbáljuk a házi termesztést. Izgalmas dolognak ígérkezik, és az is lehet, hogy nem járunk sikerrel, de kalandnak felfogva biztosan jó móka lesz :)

Egy hozzáértő termesztő intelmei így szólnak, kb ez alapján indulunk neki mi is:

"Legkorábban január végén vegyen egy ép egészséges példányt akárhol és a lakás legmelegebb napos ablakában, és a páratartás miatt csukható átlátszó dobozban, nyirkos tőzegben kell hajtatni. Vagy vízben, hogy a felső kétharmada kint legyen. Kb 3 hét után jelennek meg a kis rügyekből a hajtások, amiket 4-5 cm nagyság után akár vizespohárban tovább kell előgyökereztetni, majd kis cserepekben, meleg helyen továbbnevelni, miközben az eredeti gumó további hajtásokat hoz. Ha jól csinálja, május végére lesz 20-30 kis palánta, amikből az erősebbekből szintén levághat vízben gyökereztetésre. Túl korán nem érdemes kiültetni a szabadba, mert hideg talajban úgyse megy semmire. Legkésőbb július közepéig érdemes szaporítani, és kiültetni, mert a későbbi már csak nagyon apró termést hozna, vagy semmit. Egy gumóból nekem sikerült a fagyok előtt kiásni majdnem 30 kilót."

További fontos instrukciók a sarkalatos pontokról ITT és ITT.

Illetve képekkel illusztrált palántanevelés házilag ITT.

A legjobb motiváció a folytatásra, és a legszuperebb visszaigazolás az elért eredményről, hogy a drága férjem este a Robival való birkózás és közös csiki-party közben elismerően jegyzi meg, hogy micsoda hasizmom van, reggel pedig öltözés közben döbbent arccal közli, hogy de hiszen laposabb is lett az a has, és két oldalt már látszik kicsit az a függőleges csík is, ami majd még tovább szálkásítható... :)

...csak, hogy mi is tanuljunk valamit mindig, Robi ma épp ezzel a szóval örvendeztetett meg: "encötölödni" :) 

Robiul annyit tesz, hogy hancúrozni :DDD Drága kis mókusom, rendesen is ki tudja mondani, de így sokkal több mulatságot okoz, ezért aztán rendszerint huncutul a saját nyelvén fejti ki a mondandóját :) Utána pedig szélesen mosolyogva aratja le a babérokat :)))

Néha csak úgy énekelgetek mindenfélét, ami eszembe jut. Néha Robi meg visszamondja :D

A legújabb, hogy elkezdte (egyelőre dallam nélkül) mondogatni, aztán tőlem kérni ezt a dalrészletet (ennyit tud belőle, de ezen még Zoli is teljesen meghatódott, tiszta könnyes lett a szeme :) ):

Robi ma elmondta élete első versét egyedül, önállóan, elejétől a végéig segítség nélkül, mindezt úgy, hogy ezt a versikét életében összesen 3szor (rögtön egymás után) hallotta tőlem még tavaly szeptemberben - piszok büszke vagyok rá!!! :)
Magamra már nem annyira, ugyanis a vers eképp szól: