Az előbb anyuékkal skype-oltunk, és közben Robi oldalfekvésből majdnem teljesen felült!!! :))) Plusz most már pikkpakk maga alá rántja a térdeit és már négykézláb is van. Mindezt egy fél délután alatt :) 

...kevesebb gyerekruha fér el a szárítón mosás után, egyre szűkösebb a hely a szekrényében is (saját 2 ajtós szekrénye van - tele...), és ez mind megint csak mit jelent? Egyre telik az idő. 8 nap múlva 10 hónapos lesz az én "kis"fiam :)

Most nagyot ugrott mozgásfejlődésben, legalábbis nekünk ez nagynak számít ilyen idős korban, és ahhoz képest, hogy eddig mi volt. Pár napja folyamatosan feltornázza magát négykézlábra és ringatózik előre-hátra. Így erősíti magát, és egyszer csak elindul mászni :) Aztán ezen kívül még jócskán késve ugyan, de végre tudatosan elkezdett a hasáról visszafordulni a hátára, most már rájött, hogy hogyan kell. Valószínűleg ennek is volt némi akadálya eddig, a nyakában lévő izmok mostanra engedtek ki annyira, hogy könnyedén gurulhasson. Na és a fő kunszt, hogy megpróbál felállni. Persze ezt is amolyan kis lusti módon, nem ám kapaszkodik és felhúzza magát... :) Nem, anya tartsa meg őt (akár csak egész alacsonyan) a hónaljánál fogva hason fekvésben, és ő elkezd fellépegetni :) Csak annyi kell, hogy ráérezzen, hogy bizony önállóan is meg tudja ezt csinálni. Ugyanez a helyzet a felüléssel is. Hason fekve, ha nem teljesen vízszintben a padlón fekszik, hanem mondjuk a lábamon támaszkodik, akkor fel tud ülni. Szerintem (remélem) itt sem sok hiányzik a heurékához.

Ha Robinak rossz kedve van napközben, akkor átmegyünk a nappaliba, és megmutatom neki az "igazi apját", akit pár napja fedezett fel. Igen, egy közös, nyaralós kép rólunk, amin Zoli a kamerába mosolyog :) Robi meg úgy örül neki, hogy az már vicces :) Igen, akkor is, ha a másik oldalon ott áll Zoli - teszteltem :D

Isten hozott a Földön, kedves Robi-unokaöcsi :) Legyél mindig nagyon boldog, teljesüljenek az álmaid! :)

Eltelt gyorsan a második nyaralásunk 2 hete is, újra itt vagyunk Pesten, és közben lehetőségünk nyílik egy gratis 3. lazulást is megejteni, még egyszer a Balatonnál, Zoli szüleinél :) Természetesen kapva kapunk az alkalmon, már csak azért is mert ezúttal nem csak én maradok ott Robival kettesben, hanem Zoli is kiveszi a szabiját, szóval 9 nap együtt... :) Pontosabban ebből egy nap teljesen "lepasszoljuk" a gyerkőcöt a nagyszülőknek, ugyanis mi lagziba készülünk. Ez lesz az első alkalom Robi születése óta, hogy ketten megyünk valahova szórakozni. Nem hiányzott eddig, és most is nagyon fura lesz, szerintem végig arra fogok gondolni, hogy vele mi van.

Olyan már volt (most pénteken), hogy Zoli szülei itt hétvégéztek, ezért lefektetés után egy fél órára elugrottunk a Tescoba nagybevásárolni ketten - so romantic... :) Akkor is hiányzott Robi, még ha hülyén is hangzik.

Változások időközben:

Robi tegnap 8 hónapos lett, a múlt hét folyamán pedig előbújt a 3., majd a 4. fogacskája is (felső metszők - bal, majd a jobb). Gyanús, hogy a bal felső ketteske is kikandikál, de azt még nem kiabálom el :) Minden esetre kettővel is veszettül tud harapni! :)

Hivatalosan a tegnapi orvosi mérés szerint 8840 g és 70 cm, bár ez utóbbit kétségbe vonom, mert itthon 70 cm-es a pelenkázólapunk, és bizony a fiú lelóg róla...

Áttértünk a Milumil HA2-es tápszerre, na és persze továbbra is folyik a hozzátáplálás. Az eddigiek mellé bejött még a paradicsom, a póréhagyma, a körte, a csirkemáj és a túró, holnaptól pedig a szilva, aztán következik a tojássárgája. Elég változatos most már a menüje, ami viszont állandó az az étvágya - szerencsére :) Sokat eszik, és jó étvággyal, örömmel, nem válogat. Főzelékből ebédre és vacsorára simán megeszik 350 g-ot(!!!), nem is tudom, hogy hova fér belé...

Még mindig csak hátrafelé tolat, meg körbe-körbe pörög, ez nyugtalanított is egy darabig, hiszen mostanra már "illene" kúsznia. Aztán beszéltünk a gyógytornásszal, és ő megnyugtatott. Eleve vannak különbségek az azonos korú babák között, eleve mindenki különböző, eleve léteznek lassabb mozgásfejlődésű picikék, és Robi eleve egyfajta hátránnyal indult a letapadt izmai miatt. Szóval egyedi elbírálás szerint abszolút nincs elkésve a kúszással sem.

Szinte mindenki azzal jön nekem, hogy addig örüljek, amíg leteszem és ott marad, de én alig várom, hogy tudjon jönni-menni, csúszni-mászni. Most erőteljesen benne vagyunk a szeparációs szorongós időszakban, és pisilni is alig tudok kimenni, azonnal úgy sír szegénykém, mintha bántaná valaki. Nem siettetni akarom a fejlődését, csak szeretném, ha nem lenne rossz ez neki - tudom, ilyen nincs. Egyébként ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége: még a szokásosnál is többet lehet babusgatni, amíg még hagyja magát :)))

Úgy szeretem ezt a kis tündérmanót, hogy azt nem lehet elmondani! Annyira okos, ügyes, és persze szép is, nekem ő a legszebb, de hát én elfogult vagyok, szóval ez így van jól :)

Mondjuk eddig sem gondoltam, hogy rosszul főzök (még ha szerénytelenül is hangzik), de most, hogy Robinak is egyre változatosabb ételeket készíthetek, kiderül, hogy tényleg értek hozzá :))) Na jó, ő nem feltétlenül lenne mérvadó ebben (mármint, hogy megeszi), de Zoli is teljesen odáig van érte, meg én is. Igen, a babakajáért :)

A mai ebéd pl.: brokkoli és répa olívaolajon és vízen megpárolva, krumplival besűrítve, petrezselyemmel ízesítve, csirkemell husival felturbózva :)

Persze csak a maga módján, amolyan 7 hónapos formán, de ma kezdte, hogy ennyire határozottan szótagokat ismételget :) Ga-ga-ga, ka-ka-ka, ve-ve-ve és ilyenek, megzabálom, olyan cuki! :) Ja és persze a va-va-va, amit egyértelműen a kutyák emlegetésekor mond... Tudom, elfogult vagyok, de akkor is. Mert hogy azt is tudom, hogy kb születése óta mondjuk neki folyamatosan, hogy kutyus=vauvau, szóval abszolút nem csodálkoznék, ha ezzel kezdené a beszédet :)

Egyébként önmagában már az is szívmelengető, megható, büszkeséggel eltöltő érzés, hogy napról-napra (szinte percről-perce) látom fejlődni a kisfiamat, de amikor ez a lurkó az apja kezében áll neki először igazán beszélni (a fentiek szerint), és erre a büszke apának könnybe lábad a szeme, az még rátesz egy lapáttal erre a leírhatatlan érzésre... :)

... a nagyszülőknél egy szobában alszunk Robival. Előző éjjel felébredek, és azt hallom, hogy a gyerek gagyarászik a sötétben, és a csörgőivel játszik :) 

Mert ugye egy kis tündér, és attól, hogy ő nem alszik, még nem ébreszti fel a szülőket, hanem szépen elfoglalja magát :)

Na mostanra határozottan kijött Robi alsó 2 metszőfoga, rág is vele veszettül :) Most épp a brokkolit vezetjük be neki újdonságként, meg elkezdtem használni zöldfűszereket is a főzelékekbe. A kapros tökfőzelék (is) nagyon nyerő volt, ma pedig petrezselyemmel ízesített répa-krumplifőzelék következik főtt csirkemellel. Megkóstoltam, és szerintem is isteni :) Aztán már előre örülök, mert szerintem a következő a paradicsom lesz, és az is jól variálható.

A mozgás terén pedig az a helyzet, hogy gyakorlatilag küszöbén állunk a kúszásnak, lábbal már tudja tolni magát erősen a fiú, de ettől egyelőre csak a popsija emelkedik, mert a kézzel történő kommandózást még nem kombinálta hozzá ehhez - de a gyógytornász szerint kb ez a következő lépés :) Forog maga körül, mint az óramutató, hason fekve leginkább hátrafelé halad, hátról hasra profin gördül, de visszafordulni már lusta, pedig tudom, hogy képes rá, láttam :) Csak hát nincs hozzá motivációja, meg amúgy is egyszerűbb nekem szólni :D

Alvással még mindig nagyon jól állunk, naponta 4szer, azaz minden ciklus végén alszik, plusz éjszaka. Zoli persze így is képes panaszkodni, hogy túl korán(6 körül) kel a gyerek, és emiatt ő is, de ilyenkor szoktam csitítani, mert baromira nincs igaza, inkább örülnie kellene a szerencsénknek.