...és ezt tényleg mindet és mindig felismeri... :)

Upszi, 3 fontos és viszonylag új tudományt kifelejtettem a tegnapi helyzetjelentésből. Pedig nagyon büszke vagyok Robira, hogy már ezek is mennek neki, ráadásul ennyire korán - legalábbis szerintem az átlaghoz képest korán.

1. Tudja a Zozi-betűt :) Ez természetesen a Z betű, de mivel azt már egy ideje tudja, hogy Apa=Zozi, ezért összekötöttük a kettőt. Ha leírva látja, akkor simán felismeri, és boldogan kiabálja, hogy "Zooooziiiii"! Tud olvasni :)))) Na jó, ez talán túlzás ilyen formában :)

2. Tudja már a színeket is! Nem csak úgy, hogy mutasd meg mi barna, hanem ha megkérdem, hogy milyen színű az elefánt, akkor rávágja, hogy "szűte". És a többi színnel, majdnem minddel ugyanez a helyzet. Amiket minden körülmények között tud, az a kék, piros, fekete, barna, pink, lila, szürke, fehér, de megy még sokszor a sárga és a zöld is.

3. Számomra ez a leghihetetlenebb a tegnap kimaradó 3-ból: ismeri, és helyesen használja a jobb és bal fogalmát!!! Előszeretettel villog is ezzel a tudással, mutogatja a jobb/bal kezét/lábát, és érti mikor azt mondom, hogy a kismotorral kanyarodjunk balra...

Szóval most vasárnap lesz 22 hónapos, azaz 2 hónap van hátra a 2. szülinapjáig :) 16 foga van, tehát már csak a hátsó 4 őrlő hiányzik, bár a doktornő szerint a bal felső már mintha jönne kifelé... Még mindig csak 12 kg, de már felülről súrolja (12,5), "4+"-os a pelusa, 92-es ruhákat hord, de már van 1-2 nagyobb is a szekrényben. A lába 22-es, és ügyesen szalad vele. Szeret táncizni, imád könyveket olvasni - lehetőleg valakinek az ölében ülve, mostanában kezdte el érdekelni a formabedobó, és egyre szociálisabb. Tomi nagybátyjával és az unokaöccsével most épp nem tud betelni, folyton őket emlegeti. A metrózásról írtam, az is friss érdeklődés, ja és a kismotorral való száguldás is ilyen :) Önállóan eszik, mindent eszik (kikéri magának, ha segíteni akarunk), kanállal is - bár elég disznó módon egyelőre :) Az etetőszék már nem pálya neki, ritkán hagyja csak, hogy beleültessük, csakis felnőtt székről akar enni, úgy mint mi. Na ettől még nagyobb a disznóól :) Az innivaló szerencsére neki gyakorlatilag csak a víz, nagy ritkán rákíván 1-2 korty tejre vagy házi kakaóra, de semmi más.

Nagyon szeret heverészni, odabújni a plüss állataihoz, fekve autókat gurigatni, de szívesen birkózik is velünk és nagyokat kacag közben, reggelente szinte rögtön azzal kezdi, hogy ki akar menni az utcára, kiabálja, hogy "KIIIIII!!!", szóval igazából mindent szeret, kint és bent is.

Az új védőnőnk 2 hete kb megkérdezte, hogy hány szóból áll a szókincse, erre én akkor még tipplni sem tudtam. Magamban 50-et mondtam volna, épp ezért felbuzdultam, és elkezdtem összeírni. 203-ig jutottam... Utána pedig pár napon belül úgy döntöttem, hogy nem számolom tovább, mert hirtelen és robbanásszerűen megugrott az aktívan használt szavak száma, szinte az az érzésem, hogy mindent tud. Amit meg nem, azt is 1-2 elmondás után már keni-vágja. Mondatokat még nem mond, szókapcsolatokat is csak nagyon ritkán, de mindig megérteti magát szavakkal, ráadásul idegenek is értik többnyire, amit mond. Tudja egy csomó fűszer nevét, meg is ismeri őket, szeret velük játszani, nézegetni, szagolgatni őket, ami veszélytelen, azt néha meg is kóstolhatja. Ami pedig a legeslegdöbbenetesebb ezzel a beszéd dologgal kapcsolatban, hogy az autómárkákat mennyire ismeri. Nem egyszerűen a jeleket, hanem az utcán felismer majdnem minden típusú autót, még akár oldalról is!!!! Ez nem vicc, nem nagyzolás, nem túlzás, hanem tény. Sorolja, mondja őket, te meg csak lesel, hogy honnan tudja???!!! Ja, és kb tévedhetetlen ebben. Ha ő azt mondja, hogy márpedig lát egy Volvo-t, vagy egy Nissan-t, akkor ne kérdőjelezd meg, hogy igaza van-e, mert lefogadhatod, hogy igen...! :)

Még az jutott eszembe a beszéd kapcsán, hogy már komplett kívánságműsort tartunk folyamatosan, mert nem ám csak úgy éneklek valamit, ami eszembe jut, hanem majd ő megmondja, hogy mi legyen az :) Így derült ki az is, hogy igazából ő is tud már egy csomó dalt és verset, csak még nem mondja, jobban szereti hallgatni. Volt, hogy pl nem énekeltem el csak 1 versszakot, erre ő mondta, hogy hogyan folytatódik...! Teljesen leesett az állam! És tudta tovább is, amikor újra kipróbáltam. Kedvencei most a Süsü, a Mézga család, a Háp-háp-háp jönnek a kacsák, a Gomba-gomba-gomba, a Csip-csip-csóka, és a Cini-cini muzsika. De főleg az első kettő :)))

Egyszerre ennyi jutott hirtelen eszembe :)

Menthetetlenül nagyfiú lett - jövő héten másfél éves. Nagyon nem baba már. Örülök, mert jó ezt látni, szomorkodom (kicsit), mert iszonyú gyorsan telik az idő.

És hogy mi az amiket (pl.) annyira tud?

Mentem hajat mosni, elkísért, megmutatta a törölközőt, hogy azt is vigyem magammal, majd elmutogatta, hogy vegyem le a szemüvegemet, mert ilyenkor azt kell :)))

Vagy a minap megint elromlott az egyik autója este, erre kiszaladt a szobából, amit nem értettünk először, de csak az előszobaszekrényig ment, aminél elkezdett magyarázni... Mire rájöttünk, hogy hiszen Apa szerszámosládája van ott, azt akarja kivenni, hogy Apa megszerelhesse neki a járgányt :)))

Mindeközben az ágy-projektet sikeresnek nyilvánítottuk, azóta is oldalrács nélkül alszik Robi. Ki sem akar mászni, amikor ügyesen tudja, hogy alvásidő van - érvényes ez napközbenre is, legnagyobb meglepetésemre! Mert hálózsákban oké, hogy nem bír kijönni, de a délutáni alvásnál nincs rajta zsák, és mégsem részegítette meg őt a szabadság. 

Alvásilag az még egy szuper dolog volt, hogy a minap ezt szép időben a Margitszigeten abszolváltuk :)

Tegnap a szívószál után a csőrös poharat is megszerette végre, és azóta szinte le se teszi. Rájött, hogy így sokkal jobb neki az ivás, nem rohanok folyton utána, hogy de kéneámméginnodfiam. Meg is kapta éjszakára is, hogy ha szeretné, akkor adagolhassa magának a vizet.

Jajj, annyira édes, hogy nem tudok betelni vele!! 

Beköszöntött a május, az öcsém 30 éves lett (utólag is még egyszer boldogságosat neki :) ), a fiam pedig járni kezdett kb ugyanazon a napon (nem egészen 17 hónapos korában). Sokáig váratott magára az önálló elindulással, de megszoktuk már tőle, hogy nagyon biztonsági játékos, és mindent már csak akkor tesz meg, amikor teljesen biztos a dologban. Ennek megfelelően viszont aztán pár nap alatt tökélyre vitte a járás művészetét, már szinte szalad, ráadásul nagyon ügyesen, magabiztosan és stabilan. Esést kb csak akkor produkál, ha valami túl nagy dolgot megpróbál átlépni, és elbotlik benne, vagy sietségében megcsúszik a zoknija a padlón. Ez utóbbi viszont elég ritka, mert akkorákat tud menteni, hogy én már előre fogom a fejemet, de nem történik mégsem baj :)

Nagyjából a járással egy időben átállt a gyermek a napi 1 alvásra is (kivéve front ÉS koránkelés kombó idején). Ez is elég zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Pontosabban annyi történt, hogy egyik nap az istenért nem akart álmosodni, hát vártam-vártam. Ebéd utánra már kiütötte magát, de nem akart az ágyában aludni, így a hálóba vittem, és együtt ledőltünk a franciaágyra - mintegy 2 órás alvás erejéig :) Azóta ez így kb be is állt (1-től 3-ig szunya), és nincs ellenemre, sőt. Napközben együtt szundítani egyet a nagy, bújós fiammal - nincs is ennél jobb :) Kicsit aggódtam, hogy majd ezután nem akar a saját ágyában aludni napközben, de nem így lett. Múltkor sütit sütöttem, őt viszont le kellett tenni. Simán elaludt egyedül is. Összességében (még mindig, mint mindig :) ) most is nagyon büszke vagyok rá, és imádom :)))

Az én eltűnésem a blogszférából mindeközben elég prózai okokra vezethető vissza. Leginkább is arra, hogy megpróbálok Robival minél többet a szabadban lenni, ha már egyszer jó az idő. Persze nem az e heti ciklonos özönvízszerű esőkre és szélre gondolok. Viszont előtte rengeteget sétáltunk a Margitszigeten. Sőt a járást megelőző babakocsi-tolást is ott kezdtük el Robival. A nagyrétet oda-vissza rögtön első alkalommal körbesétálta egyedül a kocsit tolva, teljesen fáradhatatlanul nyomta, és kikérte magának, amikor be akartam ültetni a járgányába, mondván, hogy biztos kipurcant. Hát nem :) Na szóval hosszú órákra "kiköltöztünk" tulajdonképpen a szigetre lazsálni, piknikezni, mindezt többször is. Volt, hogy fél 3kor indultunk ki, és este 7kor Zoli jött értünk bringával. Robit akkor ő hozta haza gyerekülésben. Jövő hétre nyarat ígértek, úgyhogy már nagyon várjuk a hasonló délutánokat :)

A kalandok egyébként sosem fogynak el :)

Tegnap Vapianoban voltunk vele 3asban vacsorázni, ami nagyon tetszett neki is, és nekünk is. Egyelőre ennyit pont kibír anélkül, hogy zavarná bármi, vagy unatkozna, esetleg sírna. Egy hosszabb, rendelős-felszolgálós éttermi látogatásra még nem áll készen, de egy 17 hónapostól ez nem is elvárható, mi sem erőltetjük. 

Ma pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk nagyfiúsítani az ágyát, és leszereltük a rácsot az egyik oldalról. Egyelőre nagyon tetszik neki, de az igazi teszt majd éjjel, illetve reggel lesz, amikor altatjuk, vagy amikor ébred. Kíváncsian várom az eredményt... :) 

16 hónapos lett szombaton az én nagy fiam.

Másnap túlestünk az első hajvágásán is, amit hősiesen viselt, most pedig tündérien vagány az új frizurájával. A napokban elkezdte használni a rajzeszközeit is, ceruzával és zsírkrétával is alkot már. Szintén pár napja előbukkant a 12. foga is, úgyhogy már jól meg tud rágni mindent - MINDENT :)

Önállóan még mindig csak 5-6 lépésnyit sétál, látszik rajta, hogy még mindig nem érzi kellően biztosnak a járástudását ehhez, de ha kézenfogjuk, akkor akármeddig képes eltipegni a lakásban, teszi mindezt ráadásul hatalmas kacajok közepette :)

Továbbra is imádnivaló, egyre huncutabb, egyre inkább "szerepel", szórakoztat, produkálja magát a kedvünkért, azért, mert látja, hogy tetszik nekünk.

Rengeteget beszél, úgy értem, hogy sok mindent megnevez már, még több mindent ért. Kb 30-as nagyságrendű most azon szavak száma, amit stabilan és egyértelműen használ, számunkra érthetően mond, és erre még rájönnek a hangutánzók (pl. hamm, bumm, tik-tak), és az állathangok is. Utóbbiból is hihetetlen, hogy mennyit tud, legalább 10-et abból is.

Okos, ügyes, és persze gyönyörű is. 

Én meg elfogult :)

Az első, kissé még nehezen érthető, de egyértelmű szava még jó régen: lámpa ('aampa)

Az első igazi, és ezúttal már tisztán érthető, tökéletesen artikulált szava pedig: "nem". Így határozottan.

Tiszta apja :)

Kicsit lemaradásban vagyok beszámolóilag a nagy betegeskedés(eink) miatt.

Az a helyzet, hogy vasárnap este, 4 nappal az 1. szülinapja előtt Robi végre felállt :))) Tette ezt a kanapé mellett, hogy leszedhesse az oda felpakolt hívogató játékait. Azóta nagyban gyakorol, és másfél nap leforgása alatt eljutott odáig, hogy ma már fel is mászott önállóan a kanapéra, mert a legbelül lévő cumit másképp nem érte el :) Tündérem, hogy örült neki, amikor sikerült :)

Meg is állapítottam, hogy ha ilyen ütemben fejlődik, akkor jövő héten szerintem szörfözne is, ha nem lenne ilyen hideg téli idő :)

...a hétvégén. Az úgy volt, hogy Pesten akartunk maradni, de apu pénteken délután telefonált, hogy mégis hazaér, van-e valami programunk, mert ha nincs, akkor hazamehetnénk. Így aztán fel is kerekedtünk este, és fél 10 felé meg is érkeztünk. Robi nagyon álmos volt, mert egész délután nem volt hajlandó elaludni, és az úton is csak az utolsó fél órában szundított. Amikor odaértünk, akkor szinte azonnal le is tettük őt aludni.

A gyermek a hétvége során többször is meglepett minket, egyáltalán nem  azt produkálta bizonyos helyzetekben, mint amit mi gondoltunk,

Fura volt pl, hogy a helyet mennyire idegenként kezelte (szerencsére Mamát és Papát mindig megismeri :)), legalább is az ottani kiságyát: nem volt hajlandó napközben abban elaludni. Zoli nagy duzzogva persze feláldozta magát, hogy jó, ő akkor majd alszik együtt a gyerekkel :) Kb  erre várt már, amióta csak a fia megszületett, úgyhogy még kifejezetten élvezte is a helyzetet, főleg azért, mert Robi eddig semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy velünk együtt aludjon. Na de most végre :)

Aztán szombat délben névnapi ebéd volt a nagyszüleimnél. Mi Zolival lélekben felkészültünk, hogy mivel mostanában úgyis eléggé fél az idegenektől, így valószínűleg nem fogunk tudni sokáig maradni, mert tuti meg lesz ijedve a sok ismeretlen arctól. Erre mi történik? Soha még ennyire laza és felszabadult nem volt. Kb rögtön bárkinek hagyta, hogy megdédelgesse őt, aztán a földön hempergett, vígan kacarászott, gurítgatta a labdát, huncutkodott, mindezt több órán keresztül. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy micsoda kis nyílt és közvetlen lett a fiunk :) Persze nem mellékes, hogy kezdésnek egy hatalmas fonott kalácsot kézbe kapott, hogy birkózzon vele, tetszett is neki a szitu :)

Vasárnap délután volt egy kis csajozás is, Dorciék látogattak meg minket. Zolival mindketten el voltunk varázsolva a kiscsajtól, én már persze jó előre össze is boronáltam Robival a lányt, annyira cuki :))) Hátha sikerül sűrűbben is találkoznunk, még akkor is, ha felnőttként nem találnak egymásra a csemeték :) De korban közel vannak egymáshoz, és ez mindenképp jó dolog.

Ma egyébként nagyjából rögtön helyreállt a napirend, Robi a saját ágyában aludt. Napközben. Merthogy az éjszakát viszont velünk töltötte. Ilyen a 10 hónap alatt összesen talán 2szer fordult elő, és utoljára kb 1 hetesen... Most egyszerűen nem nyugodott meg, úgyhogy Zoli áthozta hozzánk. Nem mondom, hogy nem volt csoda jó érzés vele aludni, de azért nem szeretném rászoktatni.

Napközben Robi az új felüléses tudományát gyakorolta szorgalmasan, szinte egyfolytában. Ma csak kétszer aludt, és a második előtt még mosógép-vizit közben valami csoda folytán még a lábamba kapaszkodva sikerült fel is állnia!!! Szerintem észre se vette, hogy mit csinál, ráadásul olyan gyorsan csinálta, hogy nekem is agyalnom kell utólag, hogy hogyan is történt a dolog :)

Ami viszont rossz hír, hogy Robi megint elkezdett hurutosan köhögni és törtyögni orrilag, úgyhogy Ancsi, bocsánat, remélem nem adtunk át Nektek vasárnap semmi kéretlen ajándékot :( Mi most újra gyógyszerezünk, vitaminozunk, orrot szívunk, aztán talán hamar elmúlik a kórság. Bízom benne tényleg, hogy másnak nem passzoltuk le...