Alap sztori: Robi decemberben betölti a 3-at, nekem januárban irány dolgozni, ha addig nem jön össze a tesó, így nem tudjuk kivárni a számára kötelező 2016. szeptemberi ovi kezdést, hanem már januártól menni kell. Azaz tanév közben kell beszoktatni. Neki egy kicsit talán eleve nehezebb lehet majd ez a rész, hiszen bölcsibe nem járt, és amúgy is elég érzékeny, idegen gyerekekkel viszonylag zárkózott.

Aktualitás: a körzetes ovi nem valami bizalomgerjesztő számomra, de mivel hónapok óta hiába hívogatok magánovikat szabad férőhelyért (jövő januárról beszélünk...!!!), ezért végső megoldásként kénytelen vagyok belegondolni, hogy esetleg csak a körzetesbe fog beférni, ha egyáltalán... Ja és a héten óvodai előjegyzés, ma bementem feliratkozni, hogy januárra tudjanak rólunk.

És most jön a lényeg.

1. Az óvónők egy része kint bagózott (a kapun belül) az ajtó előtt, amikor odaértem. Oké, hogy a gyerek nem látja, de akkor minek van kiírva a kapura, hogy x méteres körben tilos a dohányzás...??
2. Nem azt várom el, hogy az óvónéni szent életű legyen, de miért ne várhatnám el, hogy ne dohányozzon (legalább az idő alatt, amíg a gyerekemmel foglalkozik)? Az a nő, aki engem beengedett, konkrétan messziről bűzlött, és az ujjai frankón sárgák voltak a nikotintól... Broáf... Azt, hogy milyen rosszarcúak voltak, szinte már említésre sem méltó ezek után.
3. És végül a mentalitás, az intézményi hozzáállás: a januári kezdéssel kapcsolatban kerek perec közölte velem az óvoda vezetője, hogy ja náluk ilyenkor már nincs ám az, mint szeptemberben, hogy anyás beszoktatás... Mondom, párdon, miii? Erre még igen, el is magyarázta, hogy anyuka behozza a gyereket, beadja a csoportba, de nem jöhet be, kint le lehet ülni nézelődni, hiszen ez már egy összeszokott csoport... Én meg csak lestem, megköszöntem, felálltam és eljöttem. Azóta pedig nem térek magamhoz a döbbenettől, hogy ezek komolyan azt hiszik, komolyan azt várják el, hogy egy vadidegenekkel teli szobában egy ismeretlen helyen szó nélkül otthagyom a gyerekemet??? És hogy szerintük ez normális???

Szerintetek? Komolyan, őszintén, tényleg érdekel, hogy ki mit gondol!

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd

„Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,

a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem"

Rávettem Z-t is, hogy jöjjön el velünk ma hot ironra. Őszintén szólva nem kellett agyon győzködni :) 

Anyukája vigyázott addig Robira, ő is fektette le aludni, mi meg nyomtuk ezerrel... :))) Neki is tetszett, szóval most bajban vagyok, hogyan fogunk mindketten mindig eljárni rá :D

A hot ironos súlyzós edzések eredménye már most látszik, egyelőre leginkább a karjaimon, vállaimon veszem észre, hogy egyre kontúrosabbak azok az izmok... :) Jól esik a terhelés, a kezdő babasúlyú 2x 2,2 kg  helyett most már közel 20 kg súly volt fent tegnap is a rúdon a fekvenyomásnál, de a bicepszet is 10 felettivel csináltam :)

Jó, mondjuk a tegnapi óra különösen gyilkos volt, "sima" 2-es hoti helyett cross volt soron, ami némileg inkább katonai edzésre hasonlított, rendesen kikészültünk tőle! Most először van igazán izomlázam, ami Anita szerint csak annyit jelent, hogy eddig bőven alulterheltem magamat... :) Hahaha, akkor ezentúl minimum 20 kg-ra fel... :D

...és nagyon nem utoljára... :))) Eléggé tetszett, pedig könnyűnek ez aztán semmiképp nem mondható. Rögtön a 2-es szériába csöppentünk Ettivel, de sebaj. Van még kb 10 hetünk, hogy hozzászokjunk a tempóhoz, akkor aztán ismét rákapcsolunk, és jön a következő fokozat, a cross. 10 hét alatt meg itt a nyár, szóval addigra simán bomba csajok leszünk, és 100 kg-val nyomunk fekve :D

Egyelőre 2-2 kg-val kezdtünk mindkét oldalon, ami ha úgy nézem, kapásból 3. szint, hiszen először van a rúd önmagában, aztán az 1 kg, és csak utána a 2.

Na szóval 4 kg-t "lóbálgattunk" 1 órán át, meg volt hasizom, meg fekvőtámasz és minden más finomság is. Azt hiszem, hogy hatásos lesz... :) Másfél órával a vége után már alig bírtam itthon leülni a székre, annyira éreztem a combjaimat. Következtetés: megyek máskor is :)

Utólag bevallhatom, hogy kicsit féltem ettől az órától. Na nem mintha attól tartottam volna, hogy embert esznek, csak úgy aggódtam, hogy cseppet sem fog ez nekem menni. De annyira azért nem voltam béna talán. Szerintem :)

Etti, Te sem ;)

És akkor a jelszó: doing "hoti" to be a hottie :DDD

Én személy szerint imádom! Viszont sajnos nagyon drága. Nem azt mondom, hogy nem engedhetjük meg magunknak, de azért túlzásnak érzem, hogy a közeli zöldségesnél 1000 Ft-ot fizessek darabjáért. Értem én, hogy szép és finom, meg nagy, ráadásul bio is, de akkor is sok, na.

Lényeg a lényeg, hogy alaposabban utánajárva a dolognak, és kapcsolódva egy korábbi bejegyzéshez is, most úgy gondoltam, hogy kipróbáljuk a házi termesztést. Izgalmas dolognak ígérkezik, és az is lehet, hogy nem járunk sikerrel, de kalandnak felfogva biztosan jó móka lesz :)

Egy hozzáértő termesztő intelmei így szólnak, kb ez alapján indulunk neki mi is:

"Legkorábban január végén vegyen egy ép egészséges példányt akárhol és a lakás legmelegebb napos ablakában, és a páratartás miatt csukható átlátszó dobozban, nyirkos tőzegben kell hajtatni. Vagy vízben, hogy a felső kétharmada kint legyen. Kb 3 hét után jelennek meg a kis rügyekből a hajtások, amiket 4-5 cm nagyság után akár vizespohárban tovább kell előgyökereztetni, majd kis cserepekben, meleg helyen továbbnevelni, miközben az eredeti gumó további hajtásokat hoz. Ha jól csinálja, május végére lesz 20-30 kis palánta, amikből az erősebbekből szintén levághat vízben gyökereztetésre. Túl korán nem érdemes kiültetni a szabadba, mert hideg talajban úgyse megy semmire. Legkésőbb július közepéig érdemes szaporítani, és kiültetni, mert a későbbi már csak nagyon apró termést hozna, vagy semmit. Egy gumóból nekem sikerült a fagyok előtt kiásni majdnem 30 kilót."

További fontos instrukciók a sarkalatos pontokról ITT és ITT.

Illetve képekkel illusztrált palántanevelés házilag ITT.

A legjobb motiváció a folytatásra, és a legszuperebb visszaigazolás az elért eredményről, hogy a drága férjem este a Robival való birkózás és közös csiki-party közben elismerően jegyzi meg, hogy micsoda hasizmom van, reggel pedig öltözés közben döbbent arccal közli, hogy de hiszen laposabb is lett az a has, és két oldalt már látszik kicsit az a függőleges csík is, ami majd még tovább szálkásítható... :)

Amióta elkezdtem (végre) aktívan sportolni, azóta rengetegszer gondolkodtam már el azon a kérdésen, hogy vajon az iskolai tornaórák direkt lettek úgy kitalálva, hogy a a gyerekek/kamaszok többsége egy életre (de minimum évekre) megutálja a mozgás gondolatát is?! Nekem kb mostanra sikerült legyűrnöm ezt az ellenszenvet, pedig ésszel már elég régóta tudom, hogy a saját érdekem mozogni. Nem állítom persze, hogy mindenki emiatt utálja, vagy emiatt nem műveli a rendszeres testmozgást, de most hirtelen csak magamból tudok kiindulni. A bringázáson kívül hónapokkal ezelőttig nem csináltam semmit. Igen, simán lusta is voltam, foghatnám az időhiányra is, de azt gondolom, hogy eleve nem volt egy alap ösztönzés bennem, nem volt meg az az érzés, hogy ez egy tök jó dolog. Ha visszagondolok arra a piszok sok küzdelmes (és rohadtul gyűlölt!!!) cooper tesztre, meg a távolugrásra, meg a kötélmászásra... pfff... Mit ne mondjak, érdekfeszítőbb tesi órákat is tudnék vízionálni... Jó, gimiben legalább néha lehetett röplabdázni, kézizni, kosarazni, és ez már jófejségnek minősült a tanártól, de azért szerintem ennél jóval több fantázia van egy testnevelés órában... Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ne lehetne legalább érintőlegesen bemutatni, ízelítőt adni egy-egy sportból - és itt nem a szokásos úszásos alternatívára gondolok... Miért ne lehetne néha step aerobicot kipróbálni, vagy jógát, vagy akár küzdősportokat?? Egyrészt a változatosság, másrészt az érdeklődés felkeltése, harmadrészt pedig a mozgás szeretetének megalapozása miatt. Ha nem csak medicinlabdákat dobálnánk, meg coopert futnánk, hanem több alternatívát láthatnánk és lehetőségként sikerülne felfognunk ezeket a mozgás órákat az, akkor a tanárok talán hosszútávon meg tudnák alapozni a diákokban sport szeretetét és az arra való belső igényt.