Amióta elkezdtem (végre) aktívan sportolni, azóta rengetegszer gondolkodtam már el azon a kérdésen, hogy vajon az iskolai tornaórák direkt lettek úgy kitalálva, hogy a a gyerekek/kamaszok többsége egy életre (de minimum évekre) megutálja a mozgás gondolatát is?! Nekem kb mostanra sikerült legyűrnöm ezt az ellenszenvet, pedig ésszel már elég régóta tudom, hogy a saját érdekem mozogni. Nem állítom persze, hogy mindenki emiatt utálja, vagy emiatt nem műveli a rendszeres testmozgást, de most hirtelen csak magamból tudok kiindulni. A bringázáson kívül hónapokkal ezelőttig nem csináltam semmit. Igen, simán lusta is voltam, foghatnám az időhiányra is, de azt gondolom, hogy eleve nem volt egy alap ösztönzés bennem, nem volt meg az az érzés, hogy ez egy tök jó dolog. Ha visszagondolok arra a piszok sok küzdelmes (és rohadtul gyűlölt!!!) cooper tesztre, meg a távolugrásra, meg a kötélmászásra... pfff... Mit ne mondjak, érdekfeszítőbb tesi órákat is tudnék vízionálni... Jó, gimiben legalább néha lehetett röplabdázni, kézizni, kosarazni, és ez már jófejségnek minősült a tanártól, de azért szerintem ennél jóval több fantázia van egy testnevelés órában... Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ne lehetne legalább érintőlegesen bemutatni, ízelítőt adni egy-egy sportból - és itt nem a szokásos úszásos alternatívára gondolok... Miért ne lehetne néha step aerobicot kipróbálni, vagy jógát, vagy akár küzdősportokat?? Egyrészt a változatosság, másrészt az érdeklődés felkeltése, harmadrészt pedig a mozgás szeretetének megalapozása miatt. Ha nem csak medicinlabdákat dobálnánk, meg coopert futnánk, hanem több alternatívát láthatnánk és lehetőségként sikerülne felfognunk ezeket a mozgás órákat az, akkor a tanárok talán hosszútávon meg tudnák alapozni a diákokban sport szeretetét és az arra való belső igényt.