Előre szólok, hogy engem személy szerint sokkolt a videó, úgyhogy óvatosan nézzétek! Gyakorlatilag hányingerem lett, pedig csak 10 másodpercig bírtam, de annyira felzaklatott.
A tenyerem meg közben viszket, legszívesebben (minimum) felpofoznám a nőt...!!!
Mindenhonnan azt hallhatjuk, hogy a kicsiknek a legkisebb rázás, dobálás is akár maradandó károsodást okozhat. Ez meg mit csinál?????!!!!
A minap zuhanyzás közben hosszú percekig (!!!) képes voltam azon agyalni, hogy anno az exemék szüleinél abban az apró fürdőszobában hogyan tudtuk megoldani Robi fürdetését... Elég sokára jött csak a megvilágosodás, hogy dehülyevagyok... :DDD
Viszont ebből is látszik, hogy mennyire egyértelműen az életem részének érzem a fiamat, azt, hogy ő itt van nekem :) És nem mellesleg persze jót röhögtem magamon :)
Ki lehet az, vagy milyen ember, aki együtt kívánja enni a csemege uborkát a sütőtökkel? Ha engem kérdezne valaki, én azt mondanám, hogy biztos egy terhes nőről van szó. De én tudom a helyes választ. Nem nő, főleg nem terhes. Az én (lassan 13 hónapos) nagyfiamról van szó :)
Igazából tejfölös kenyeret evett paradicsommal vacsorára, de már többször is megfigyeltük, hogy szereti az egy étkezésen belüli változatosságot. Én ettem pástétomos kiflit csemege uborkával, neki pedig ki volt készítve a sütőtök desszert gyanánt. Amikor elkezdte azt belapátolni neki Zoli, akkor Robi egyszer csak hevesen mutogatott az uborkára. Adtunk neki belőle, és onnantól vagy egyszerre, vagy felváltva kérte a sütőtököt az ubival.
Durva :)))
Volt még egy nagy nevetés is vacsora közben: Anya és Apa diszkréten büfiztek egymás után, majd én rámutattam vigyorogva Robira, és mondtam neki, hogy "Te jössz!", majd láss csodát, Robi is hozzátette azonnal a magáét :))) Na itt kezdtünk el dőlni a röhögéstől :)))
Vannak persze kívánságaim, tudnék kérni még dolgokat, de azt mondom, hogy ennél rosszabb évünk ne legyen. Amin javítani lehetne, azon meg majd dolgozunk mi magunk, ez nem Sors kérdése.
Igéreteket most sem teszek, korábban sem szoktam, egyedül talán magamnak küldök egy felszólítást, hogy a jövőben próbáljak meg jobban dokumentálni :)
Ezzel az extra rövid összefoglalóval zárom is akkor ezt az évet, és kívánok mindenkinek eredményekben, sikerekben és nyugalomban gazdag nagyon boldog új esztendőt 2014-re!
Szegény gyereknek csak a maradék jut ebédre :)
Marhapörkölt főtt krumplival, csemegeuborkával és szaftos kenyérrel, na és egy kis szülinapi gesztenyemousse torta :)
Megint sok dolog kimaradt, amiről pedig írni akartam (talán fogok is).
Magamnak emlékeztetőül azért:
Aztán persze lehet, hogy mindent belezsúfolok majd egy bejegyzésbe, de legalább tudjam, hogy mikről is akartam eddig írni.
Ejha, de gyorsan eltelt ez az első 1 év! És bár Robi végül az első szülinapján most mégis betegecske (csúnyán hurutosan köhög), azért összességében az elmúlt 1 évre igazán nem lehet panaszunk, sőt... :)
Eleve az, hogy ő itt van velünk, és örülhetünk neki, már egy csodálatos dolog. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindemellett igen könnyű dolgunk van (legalább is eddig :) ) vele. Jó alvó, jó evő, tündéri ügyes, aranyos kislegény. Egyszerűen imádni való!
És hogy meddig jutottunk el a fejlődésben ez alatt az év alatt? A felülés akárhol, akárhogy megy neki a leglehetetlenebb helyzetben is. Kúszik, bár erre a szigorú szakemberek azt mondanák, hogy nem szabályosan teszi - kit érdekel :) Tegnap óta mászik is, de ezt még csak rövidtávon teszi, most kezd ráérezni az ízére. Feláll, és a kanapéra fel is mászik, sőt le is tud jönni már popsival irányban :) Odáig van a lámpákért, a mosó- és mosogatógépért, Apáért, a Nagyszülőkért, A Kutyusért, és mindenkiért, akit épp enni lát, főleg, ha az ad is neki :) Még nem sok mindent mond, de egyértelműen kifejezi, ha akar valamit! Hatalmas zsivány, nagyon is érti pl., hogy "Nem szabad" :) Néz rám, nyúl a cipőhöz, vigyorog és közben rázza a fejét, mert tudja... :) 4 és egy kicsi fogával mindent megrág, a falatozásnál óvatosan kell a szájába nyúlni, mert bizony az ember ujját sem kíméli :)
Egy szó mint száz, ismétlem magam: imádni való! :)
És a lényeg: kívánunk Neked nagyon-nagyon sok boldog születésnapot és hosszú, boldog, egészséges életet, drága Kisfiam :)
Anya, Apa
Kicsit lemaradásban vagyok beszámolóilag a nagy betegeskedés(eink) miatt.
Az a helyzet, hogy vasárnap este, 4 nappal az 1. szülinapja előtt Robi végre felállt :))) Tette ezt a kanapé mellett, hogy leszedhesse az oda felpakolt hívogató játékait. Azóta nagyban gyakorol, és másfél nap leforgása alatt eljutott odáig, hogy ma már fel is mászott önállóan a kanapéra, mert a legbelül lévő cumit másképp nem érte el :) Tündérem, hogy örült neki, amikor sikerült :)
Meg is állapítottam, hogy ha ilyen ütemben fejlődik, akkor jövő héten szerintem szörfözne is, ha nem lenne ilyen hideg téli idő :)
Szombaton azért nagyon ránk ijesztett ez a kis legény. Egész nap nem volt nagy formában, sőt kicsit már pénteken is látszott rajta a baj, de a legrosszabb az szombat délelőtt kezdődött, és nem volt leányálom az egész nap. Zoli anyukája vigyázott ugye Robira, hiszen én még mindig gyógyulgattam, de azért mindenképpen el akartunk menni végre ajándékot venni a gyermek szülinapjára. Még előtte azonban gyanús lett, hogy a kicsikém lázas. Megmértük, és tényleg: popsiban 38,5.
Tudom, hogy hivatalosan ilyenkor még nem kell lázat csillapítani, de nekem olt lázgörcsöm, plusz ott az epilepsziám, nem mertünk kockáztatni, kapott egy fél kúpot. Mire hazaértünk Zolival, addigra lejjebb ment, de így is átaludta majdnem az egész napot a kis szívem, amikor ébren volt akkor meg teljesen elhagyta magát, nem hagyta, hogy letegyük, sírt rögtön olyankor :( Estére pedig megint kicsit feljebb ment a hőmérséklete, és éjszakára pedig pláne nem akartam, hogy belázasodjon vagy bármi baj legyen, így újabb fél kúp következett.
Sokat agyaltunk már aznap is, hogy mi lehet, de mivel a lázon kívül semmi más tünete nem volt, ezért reménykedtünk, hogy nem megfertőztem, hanem csak a foga(i) jön(nek). Mivel másnapra minden elmúlt, és azóta is talán oké a dolog, plusz a bal felső kettes asszem kidugta az egyik csücskét, így tán megnyugodhatunk.
Egészen a következő etapig...