Szombaton azért nagyon ránk ijesztett ez a kis legény. Egész nap nem volt nagy formában, sőt kicsit már pénteken is látszott rajta a baj, de a legrosszabb az szombat délelőtt kezdődött, és nem volt leányálom az egész nap. Zoli anyukája vigyázott ugye Robira, hiszen én még mindig gyógyulgattam, de azért mindenképpen el akartunk menni végre ajándékot venni a gyermek szülinapjára. Még előtte azonban gyanús lett, hogy a kicsikém lázas. Megmértük, és tényleg: popsiban 38,5.

Tudom, hogy hivatalosan ilyenkor még nem kell lázat csillapítani, de nekem olt lázgörcsöm, plusz ott az epilepsziám, nem mertünk kockáztatni, kapott egy fél kúpot. Mire hazaértünk Zolival, addigra lejjebb ment, de így is átaludta majdnem az egész napot a kis szívem, amikor ébren volt akkor meg teljesen elhagyta magát, nem hagyta, hogy letegyük, sírt rögtön olyankor :( Estére pedig megint kicsit feljebb ment a hőmérséklete, és éjszakára pedig pláne nem akartam, hogy belázasodjon vagy bármi baj legyen, így újabb fél kúp következett.

Sokat agyaltunk már aznap is, hogy mi lehet, de mivel a lázon kívül semmi más tünete nem volt, ezért reménykedtünk, hogy nem megfertőztem, hanem csak a foga(i) jön(nek). Mivel másnapra minden elmúlt, és azóta is talán oké a dolog, plusz a bal felső kettes asszem kidugta az egyik csücskét, így tán megnyugodhatunk. 

Egészen a következő etapig...