Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2017\01\04

Összegzés

Pont 1 éve, hogy Robi elkezdett oviba járni, igaz akkor még csak a beszoktatásos 2 hét kezdődött, azon a napon kezdtem el én is visszaszokni a munkába...

More:

ünnep fejlődés ovi elmélkedés rólam Sziszamisza

2015\12\09

Kripli

Na az az igazság, hogy most van rohadtul elegem... 

Kezdődött az egész a derekam becsípődésével. Oké, túltettem magam rajta, nagy nehezen kikúrálódtam belőle, már épp jól voltam, erre kiderült, hogy basszus, idióta módon 2-szer nem vettem be a gyógyszeremet, bumm, rosszul lettem (epilepszia - múlt hét szerda este). Össze-vissza vertem persze magam, lila foltok tömkelege mindenhol, magam alá fordult boka, ez még mindig fáj, de már pont alakult volna a közérzetem (fizikailag), ám ekkor gyakorlatilag lebénultam a bal kezemre, mert a bal vállízületem totálisan megadta magát, így aztán minden egyes mozdulat kínszenvedés most. Eléggé elrontja a hangulatomat ez a hetek óta tartó állandó jajgatási kényszer, és most már én is nagyon érzem magamon, hogy bemorcultam/befordultam. Ennél azért jóval vidámabb szoktam lenni, de ezen most képtelen vagyok nevetni. Mondanám, hogy megöregedni szívás, de csak 33 éves vagyok, nem 99, talán ez még nem az a kor, ahol öregségről szoktunk beszélni. Mindenesetre iszonyatosan elegem van, de úgy tényleg!

rólam grrr Sziszamisza

2015\10\05

Olvasmányok

A szeptember hónapom leginkább is az olvasás jegyében telt. Amióta megvan az e-book olvasóm, azóta végre tényleg falhatom a könyveket, nincs fizikai korlát. Sem a könyvtárba járás kényszere, sem az esetlegesen megvásárolt könyvek tárolásának problémája nem feszélyez, egyszerűen csak olvasok. Ez is olyan nálam, mint minden, amire rákattanok: ha elkap a gépszíj, akkor nincs megállás :)

10, azaz tíz könyvet olvastam el bő egy hónap alatt. Döbbenetesen nagy számot fogok mondani, legalábbis nekem leesett az állam, amikor az imént összesítettem: ez 4688 oldalt jelent...!!! Oké, ebben benne van az összes tartalomjegyzék, és egyéb mizériák is, de ha durván kerekítek lefelé, az akkor is 4500 oldal minimum. Pedig mindeközben Robival is játszottam, sétáltunk is, kaját is főztem stb...

Na jó, akkor lássuk a listát. Látható alább, hogy nem csak simán olvasós hónap volt, hanem egyenesen sci-fi olvasós hónap. Mondjuk mindig is közel állt ez a műfaj hozzám, de most aztán csúcsra járattam :) Szóval olvasási sorrendben:

Andy Weir: A marsi (346 oldal)
Robert Charles Wilson: Pörgés - Pörgés trilógia 1. (489 oldal)
Robert Charles Wilson: Tengely - Pörgés trilógia 2. (275 oldal)
Robert Charles Wilson: Örvény - Pörgés trilógia 3. (461 oldal)
James Dashner: Az útvesztő (223 oldal)
James Dashner: Az útvesztő - Tűzpróba (409 oldal)
James Dashner: Az útvesztő - Halálkúra (384 oldal)
Dan Wells: Részben ember - Részlegesek 1. (748 oldal)
Dan Wells: Töredékek - Részlegesek 2. (956 oldal)
Dan Wells: Romok - Részlegesek 3. (397 oldal)

Ami pedig a tartalmukat illeti:

A marsi vezet, aztán a Részlegesek trilógia holtversenyez a Pörgés trilógiával, végül az Útvesztő az utolsó. Ez utóbbi (főleg a 3. része) elég nagy csalódás volt anélkül, hogy történetet mesélnék. Viszont a Részlegeseket olvasva azon gondolkodtam, hogy vajon ebből még hogyhogy nem készül a film? Aztán a cselekményt és a sztori finomságait, megoldásait végiggondolva rájöttem, hogy ez (is) olvasva jobb élmény, legalábbis nekem biztosan.

hétköznapok rólam mosolygunk Sziszamisza

2015\10\01

Betegszabi

Voltam már többször is beteg, amióta Robi megszületett, de csak egyszer voltam olyan rosszul, hogy segítséget kellett hívnom emiatt.

Ezért (is) aztán eléggé váratlanul ért kedden délután, amikor hirtelen, minden előzmény nélkül rám tört az extrém hasmenés, estére pedig a hányás is. Ja és mert Murphy él és virul, még persze, hogy meg is jött mindezek tetejébe, éljen... Éjjel alig aludtam, csak a forgolódás ment, hol a hideg rázott, hol a víz vert le. Lázam szerencsére nem volt.

Tegnap reggelre végül totálisan kimerülten ébredtem, alig éltem, így azzal kezdtem a napot, hogy Zoli anyukáját hívtam. Ő jött is vonattal, amint tudott, de a tegnapi nap nagy részét azért nekem kellett Robival lenyomnom. Ő viszonylag megértő és türelmes volt, de azért mégis csak 3 éves még, és a lényeg neki, hogy játszunk, amit én tegnap nem igazán tudtam megtenni. Bármennyire nem szeretem ezt a módszert, mégis leültettem a Duck Tv elé, ez az egyetlen tv műsor amúgy, amit néha néz, és én közben próbáltam pihenni, erőt gyűjteni. Egyébként így, hogy én mondtam neki a tv-zést, így már nem is akarta igazán :) Sőt, végül ő kapcsolta ki mondván, hogy inkább játszani szeretne! 

Este már Zoli és a mama vitték el az előre beígért fodrászhoz, ők csinálták végig a fürdetős-fektetős szeánszot, én meg lehanyatlottam az ágyba...

Ma éjjel jobban aludtam, cserébe Robi volt nyugtalan, Zoli végül át is feküdt mellé, reggelre pedig hallottuk, hogy kicsit szörcsög az orra, tüsszög, és melegebb, mint szokott lenni... A kedve jó szerencsére, de tény, hogy valamit elkapott ő is, hurrá...

Nekem még mindig szörnyen hasogat a fejem és fáj a gyomrom, de már sokkal stabilabbnak érzem az emésztésemet. A tegnapi gyakorlatilag semmi kaja (még a víz is átment rajtam ugyanis) után ma már sikerült egy fél kistányérnyi, anyósom által főzött gyógy-almakompótot két háztartási keksz kíséretében benyomnom. Ja meg némi teát. Valóságos lakoma a tegnaphoz képest :) És ma csak az a dolgom, hogy pihenjek és gyógyuljak. Azért így sokkal könnyebb ezt megoldanom, mint ha csak kettesben lennénk Robival :)

egészség rólam nagyszülők Sziszamisza

2015\04\15

Alakulok

A hot ironos súlyzós edzések eredménye már most látszik, egyelőre leginkább a karjaimon, vállaimon veszem észre, hogy egyre kontúrosabbak azok az izmok... :) Jól esik a terhelés, a kezdő babasúlyú 2x 2,2 kg  helyett most már közel 20 kg súly volt fent tegnap is a rúdon a fekvenyomásnál, de a bicepszet is 10 felettivel csináltam :)

Jó, mondjuk a tegnapi óra különösen gyilkos volt, "sima" 2-es hoti helyett cross volt soron, ami némileg inkább katonai edzésre hasonlított, rendesen kikészültünk tőle! Most először van igazán izomlázam, ami Anita szerint csak annyit jelent, hogy eddig bőven alulterheltem magamat... :) Hahaha, akkor ezentúl minimum 20 kg-ra fel... :D

sport rólam Sziszamisza

2015\03\10

Ójeee :)

A legjobb motiváció a folytatásra, és a legszuperebb visszaigazolás az elért eredményről, hogy a drága férjem este a Robival való birkózás és közös csiki-party közben elismerően jegyzi meg, hogy micsoda hasizmom van, reggel pedig öltözés közben döbbent arccal közli, hogy de hiszen laposabb is lett az a has, és két oldalt már látszik kicsit az a függőleges csík is, ami majd még tovább szálkásítható... :)

rólam mosolygunk Sziszamisza

2015\01\18

Magyarázkodás vagymi

Megint annyi minden van, amiről nem írtam, sok élmény, történés és gondolat, de valami mindig eltereli a figyelmemet, vagy csak simán közbejön, így aztán nem nagyon jutok a billentyűzetemhez. Ez így mondjuk nem egészen fedi a valóságot, de a lényeg az, hogy az írás nem jött össze, na. Kicsit letargikus is voltam (vagyok), de erről majd később, ez hosszú (és nem tragikus, nyugalom). Mindenesetre emiatt aztán jó kevés emberrel beszéltem, azt is leginkább családon belül csak. Piszok önző módon csak arra koncentráltam, hogy magamat feltuningoljam kicsit hangulatilag, no meg agyaltam. Merthogy eleinte én magam sem tudtam, hogy mi a bajom. Mostanra legalább ezt kitaláltam - kb :) Na de erről tényleg később.

Most is csak annyit akartam eredetileg ide bejegyezni, hogy megint van egy kifogásom, haha...

Robi ugyanis beteg. Hirtelen, előzmény nélkül belázasodott, már tegnap is gyenge volt és egész nap csak feküdt szinte az ágyában, de ma reggel (hajnali lázcsillapító után) úgy ébredt, hogy popsiban 39,0 fokot mértünk. Reggel! Na jött a pánik, eddig ilyen sose volt, vigyük orvoshoz. Kórház vagy ügyelet? Ha kórház, akkor szinte biztos, hogy bent fogják, főleg, hogy vasárnap van. Ha ügyelet, ott meg úgyis csak annyit néznek, hogy nincs-e életveszélyben, és ha nincs, akkor "anyuka, csillapítsa a lázat, minden rendben lesz". Végül az ügyeletre mentünk, ahol valóban az említett mondat hangzott el, de legalább egy orvos meghallgatta szakértő fülekkel, és azt mondta, hogy nem tüdőgyulladás - ami azért már megnyugvás. Aztán a mai délután már nem volt annyira vészesen rossz, mint a tegnapi nap, de még nincs jól Robi. Azért az nála nagyon nem általános, hogy mindenféle rohangálás helyett sírva kér, hogy vigyem (!!!) vissza az ágyába (!!!), és hagy aludjon... Amikor pedig megpróbál kijönni, akkor alig áll a lábán, és még a kezét is fogni kell, mert látom, hogy majd' összeesik. A szívem meg megszakad... 

Holnap remélem még jobban lesz, mert mi is nehezen viseljük, hogy ennyire rossz tud lenni neki. Bizakodó vagyok, mert ma estére pl már nem lázasodott be, csak egy kis hőemelkedése volt. Ennek ellenére - pont az éjszakára való tekintettel kapott lázcsillapítót azért.

Szóval extrém röviden ez a szitu most.

orvos egészség elmélkedés rólam Sziszamisza