Reggel van, még alszik a város. Kivéve, a gyerekesek egy része. Például a szemközti házban, épp most indultak valahová. Hangosan. Nálunk meg nyitva az ablak ugyebár. Én rögtön fülelek, jajj, Robi mindjárt felébred a zajra, neee, fiúk csöndesebben, anyuka szóljon már rátok. Aztán majdnem hangosan felnevetek, mert azonnal eszembe jut, hogy milyen, amikor én próbálom Robit rávenni, hogy legyen csöndben: késő este jövünk haza tegnap az unokatesótól, ő meg folyosón (hol máshol :) ) hangoskodni kezd, lájtosan kiabálva szólítja a szomszéd fiúkat. Én mondom, neki, hogy "Kicsi Szívem, a babák már alszanak, csendesen beszéljünk."

Erre ő teli(TELI!!!)torokból: "BABAAAAAAAAAAAAAAAAAAA" ...és még el is nyújtja a végét... :) 

Na csak, hogy tudjátok, lehet, hogy anyuka jót akar másoknak, és ezért nem szól rá inkább a gyerekre :)))

Menthetetlenül nagyfiú lett - jövő héten másfél éves. Nagyon nem baba már. Örülök, mert jó ezt látni, szomorkodom (kicsit), mert iszonyú gyorsan telik az idő.

És hogy mi az amiket (pl.) annyira tud?

Mentem hajat mosni, elkísért, megmutatta a törölközőt, hogy azt is vigyem magammal, majd elmutogatta, hogy vegyem le a szemüvegemet, mert ilyenkor azt kell :)))

Vagy a minap megint elromlott az egyik autója este, erre kiszaladt a szobából, amit nem értettünk először, de csak az előszobaszekrényig ment, aminél elkezdett magyarázni... Mire rájöttünk, hogy hiszen Apa szerszámosládája van ott, azt akarja kivenni, hogy Apa megszerelhesse neki a járgányt :)))

Mindeközben az ágy-projektet sikeresnek nyilvánítottuk, azóta is oldalrács nélkül alszik Robi. Ki sem akar mászni, amikor ügyesen tudja, hogy alvásidő van - érvényes ez napközbenre is, legnagyobb meglepetésemre! Mert hálózsákban oké, hogy nem bír kijönni, de a délutáni alvásnál nincs rajta zsák, és mégsem részegítette meg őt a szabadság. 

Alvásilag az még egy szuper dolog volt, hogy a minap ezt szép időben a Margitszigeten abszolváltuk :)

Tegnap a szívószál után a csőrös poharat is megszerette végre, és azóta szinte le se teszi. Rájött, hogy így sokkal jobb neki az ivás, nem rohanok folyton utána, hogy de kéneámméginnodfiam. Meg is kapta éjszakára is, hogy ha szeretné, akkor adagolhassa magának a vizet.

Jajj, annyira édes, hogy nem tudok betelni vele!! 

Beköszöntött a május, az öcsém 30 éves lett (utólag is még egyszer boldogságosat neki :) ), a fiam pedig járni kezdett kb ugyanazon a napon (nem egészen 17 hónapos korában). Sokáig váratott magára az önálló elindulással, de megszoktuk már tőle, hogy nagyon biztonsági játékos, és mindent már csak akkor tesz meg, amikor teljesen biztos a dologban. Ennek megfelelően viszont aztán pár nap alatt tökélyre vitte a járás művészetét, már szinte szalad, ráadásul nagyon ügyesen, magabiztosan és stabilan. Esést kb csak akkor produkál, ha valami túl nagy dolgot megpróbál átlépni, és elbotlik benne, vagy sietségében megcsúszik a zoknija a padlón. Ez utóbbi viszont elég ritka, mert akkorákat tud menteni, hogy én már előre fogom a fejemet, de nem történik mégsem baj :)

Nagyjából a járással egy időben átállt a gyermek a napi 1 alvásra is (kivéve front ÉS koránkelés kombó idején). Ez is elég zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Pontosabban annyi történt, hogy egyik nap az istenért nem akart álmosodni, hát vártam-vártam. Ebéd utánra már kiütötte magát, de nem akart az ágyában aludni, így a hálóba vittem, és együtt ledőltünk a franciaágyra - mintegy 2 órás alvás erejéig :) Azóta ez így kb be is állt (1-től 3-ig szunya), és nincs ellenemre, sőt. Napközben együtt szundítani egyet a nagy, bújós fiammal - nincs is ennél jobb :) Kicsit aggódtam, hogy majd ezután nem akar a saját ágyában aludni napközben, de nem így lett. Múltkor sütit sütöttem, őt viszont le kellett tenni. Simán elaludt egyedül is. Összességében (még mindig, mint mindig :) ) most is nagyon büszke vagyok rá, és imádom :)))

Az én eltűnésem a blogszférából mindeközben elég prózai okokra vezethető vissza. Leginkább is arra, hogy megpróbálok Robival minél többet a szabadban lenni, ha már egyszer jó az idő. Persze nem az e heti ciklonos özönvízszerű esőkre és szélre gondolok. Viszont előtte rengeteget sétáltunk a Margitszigeten. Sőt a járást megelőző babakocsi-tolást is ott kezdtük el Robival. A nagyrétet oda-vissza rögtön első alkalommal körbesétálta egyedül a kocsit tolva, teljesen fáradhatatlanul nyomta, és kikérte magának, amikor be akartam ültetni a járgányába, mondván, hogy biztos kipurcant. Hát nem :) Na szóval hosszú órákra "kiköltöztünk" tulajdonképpen a szigetre lazsálni, piknikezni, mindezt többször is. Volt, hogy fél 3kor indultunk ki, és este 7kor Zoli jött értünk bringával. Robit akkor ő hozta haza gyerekülésben. Jövő hétre nyarat ígértek, úgyhogy már nagyon várjuk a hasonló délutánokat :)

A kalandok egyébként sosem fogynak el :)

Tegnap Vapianoban voltunk vele 3asban vacsorázni, ami nagyon tetszett neki is, és nekünk is. Egyelőre ennyit pont kibír anélkül, hogy zavarná bármi, vagy unatkozna, esetleg sírna. Egy hosszabb, rendelős-felszolgálós éttermi látogatásra még nem áll készen, de egy 17 hónapostól ez nem is elvárható, mi sem erőltetjük. 

Ma pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk nagyfiúsítani az ágyát, és leszereltük a rácsot az egyik oldalról. Egyelőre nagyon tetszik neki, de az igazi teszt majd éjjel, illetve reggel lesz, amikor altatjuk, vagy amikor ébred. Kíváncsian várom az eredményt... :) 

16 hónapos lett szombaton az én nagy fiam.

Másnap túlestünk az első hajvágásán is, amit hősiesen viselt, most pedig tündérien vagány az új frizurájával. A napokban elkezdte használni a rajzeszközeit is, ceruzával és zsírkrétával is alkot már. Szintén pár napja előbukkant a 12. foga is, úgyhogy már jól meg tud rágni mindent - MINDENT :)

Önállóan még mindig csak 5-6 lépésnyit sétál, látszik rajta, hogy még mindig nem érzi kellően biztosnak a járástudását ehhez, de ha kézenfogjuk, akkor akármeddig képes eltipegni a lakásban, teszi mindezt ráadásul hatalmas kacajok közepette :)

Továbbra is imádnivaló, egyre huncutabb, egyre inkább "szerepel", szórakoztat, produkálja magát a kedvünkért, azért, mert látja, hogy tetszik nekünk.

Rengeteget beszél, úgy értem, hogy sok mindent megnevez már, még több mindent ért. Kb 30-as nagyságrendű most azon szavak száma, amit stabilan és egyértelműen használ, számunkra érthetően mond, és erre még rájönnek a hangutánzók (pl. hamm, bumm, tik-tak), és az állathangok is. Utóbbiból is hihetetlen, hogy mennyit tud, legalább 10-et abból is.

Okos, ügyes, és persze gyönyörű is. 

Én meg elfogult :)

Az első, kissé még nehezen érthető, de egyértelmű szava még jó régen: lámpa ('aampa)

Az első igazi, és ezúttal már tisztán érthető, tökéletesen artikulált szava pedig: "nem". Így határozottan.

Tiszta apja :)

Ez volt az a film, amire azt mondtam, hogy na én ezt biztosan nem fogom megnézni. Aztán nem így alakult, tegnap este mégis sort kerítettem rá, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól tettem :)

Nem végig azt a tipikus szerencsétlenkedő Ben Stiller fazont láttam végre, amit korábban szinte mindig, és ami eredetileg visszatartott ettől a filmtől.

Jó volt, tetszett, köszi :) Ajánlom mindenkinek.

Sajátkezű könyvszerkesztésbe fogtam.

Az egész ötlet onnan jött, hogy vettünk egy "Járművek" c. képeskönyvet, amiben többek között van egy kamion és felette egy bajszos kamionsofőr bácsi, amire Robi az első pillanattól fogva következetesen mutogat és mondja közben, hogy "papa" :) Imádnivaló és okos, a Papa meg nagyon büszke rá :) Szóval ekkor gondoltam, hogy akár mindenki (és minden) mást is beletehetnénk egy gyűjteménybe.

Robinak készül az egyedi alkotásom: lesznek benne járművek, tárgyak, állatok, növények és persze emberek - főleg a családtagok, a ritkán látottak is természetesen, akiket így hátha könnyebben megjegyez majd, és nem ijed meg tőlük.

Így nem kell kismillió különböző témájú gyerekkönyvet megvennünk csilliárdokért, ráadásul közös mókának sem utolsó ez az egész szerkesztősdi. Együtt válogatunk képeket, ül az ölemben és segít. Így ugyan lassabban haladunk, de együtt csináljuk.

És bár nincs itthon vastag, lekerekített sarkú lap a biztonságos lapozásért, de van sima A/4 papír, nyomtató, lefűzős mappa, irodai "bugyi", internet, saját fotók, sőt akár fényképezőgép is, ha szükséges. A legjobb, hogy akkor sincs gond, ha valamit kifelejtek belőle, mert utólag is hozzá tudok fűzni bármikor bármit :)

Ma kislánynak nézték Robit. Full kékben volt...
Persze a nő nagyot mentett: azt mondta, hogy nem a hosszú haj zavarta meg, hanem, hogy milyen szép ez a gyerek :)))

A minap zuhanyzás közben hosszú percekig (!!!) képes voltam azon agyalni, hogy anno az exemék szüleinél abban az apró fürdőszobában hogyan tudtuk megoldani Robi fürdetését... Elég sokára jött csak a megvilágosodás, hogy dehülyevagyok... :DDD

Viszont ebből is látszik, hogy mennyire egyértelműen az életem részének érzem a fiamat, azt, hogy ő itt van nekem :) És nem mellesleg persze jót röhögtem magamon :)