Pár nappal ezelőtt arra figyeltünk fel, hogy Robi pelusozás közben nagyon feszeng, aztán a helyzet fokozódásaként már rendesen üvölt is. Hamar rájöttünk (hiszen látszata is volt), hogy fáj neki ahogy tisztába teszem, fáj bármilyen finoman is érek hozzá - teljesen ki volt vörösödve a popsija, még mintha púpok is lettek volna rajta. Mondanom sem kell, hogy minden egyes peluscsere kínszenvedés volt. Neki azért, mert fájlalta, nekem meg azért, mert neki ennyire fájt.

Az egyik ilyen alkalom előtt már olyan szinten volt az érzékenysége, hogy miközben Antibaby-vel telefonáltunk, Robi már rá sem tudott ülni a csomagra, és ott sírt a kezemben.

A védőnő kapásból rávágta, hogy tipikus fogzási tünet (amit én készséggel elhiszek, mintha látnám is a bal felső kettesét...), mert ilyenkor sokkal savasabb a végtermék, és az könnyen/hamar kimarja a fenekét. Sok popsi-szellőztetést, vizes lemosást és Sudokrémet javasolt. Az elsővel még jók voltunk, bár rögtön összepisilta a body-t is, úgyhogy lehetett átöltöztetni is. A második, a vizes lemosás, na az nem olyan egyszerű nálunk, mint ahogy az hangzik, Robit ugyanis még a kádba is elég nehéz betuszkolni anélkül, hogy félne, nem hogy csak úgy betartani őt a csap alá... Na és a 3., a Sudokrém... Lehet, hogy szinte mindenkinek beválik, és csak arra esküszik az anyukák 99%-a, de mivel a gyermeknek ez is csípte a fenekét, ezért (is) én nem akartam többet próbálkozni vele.

Végül Antibaby mentett meg minket, kaptunk tőle szuper krémet még aznap este. Azóta is azt használjuk, már másnap reggelre jobb lett a helyzet tőle! A pirosodás még nem múlt el teljesen, de szerintem azért nem, mert hiszen állandóan ki van téve Robi feneke ennek a savas kémhatásnak most. De már az is nagyon nagy előrelépés, hogy nem sír pelusozás közben, és nem egy tortúra az egész, hanem ugyanúgy nevetgélünk, beszélgetünk, mondókázunk, mint korábban.