Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2016\01\08

Az 5. napon...

...az történt, hogy nem sírtam, amikor egyedül kellett hagynom Robit az óvodában. Ő annál inkább. Én csak azért nem tettem, mert tudtam, hogy ő is érti, hogy most mi, miért, hogyan történik, a kis fejében tökéletesen összeállt a kép, csak érzelmileg/lelkileg kellett szembesülnie vele és megélnie az egészet. 

Mint ahogy mindig, mindent így szoktunk vele, tegnap is délután itthon megbeszéltük, hogy mi fog történni ma, hogyan fog ottmaradni, mikor megyek érte. Előre tisztázzuk a dolgokat, amennyire lehet, ne legyen semmi váratlan. Olyannyira vette az adást, hogy később leült a szobájában a szőnyegre, és a plüss állataival eljátszotta a szitut...!!! Ezért is voltam viszonylag nyugodt, hogy kellően felkészült a nagyfiú. Előzetesen az egyik óvónéni azt javasolta látván, hogy Robi jól elvan a többiekkel, hogy én szépen lassan, észrevétlenül somfordáljak el, ki a látótérből. Mint mondtam, nálunk ez nem divat, sőt nagyon nem hiszek benne, főleg nem Robi esetében, aki születése óta pont az ellenkezőjéhez szokott hozzá. Ezt el is mondtam az óvónéninek, de nem akartam tudálékos, akaratos anyukának tűnni, ezért rábólintottam, hogy kipróbáljuk. A tegnapi udvari játéknál a ház takarásába sétáltam el, és kb 20 percig minden oké is volt (kivéve, hogy nekem full rossz érzésem volt ettől a módszertől, amit sztem simán ő is megérez...), aztán meg jött a sírás, hogy hol van anya... Na én ekkor rögtön előjöttem, mert úgy éreztem, hogy épp most verem át a gyerekemet, pont a siker ellen dolgozom, és rombolom le az eddig felépített bizalmat, hogy hihet nekem, hihet abban, amit megígérek, szóval nem csináltam így tovább. Láttam egy kis rosszallást az óvónénin, de nem szólt semmit. Illetve azt mondták mindannyian, hogy megértik, hogy nehéz az elengedés, meg hogy fáj a szívem, hogy el kell szakadnom tőle, de muszáj. És hiába mondtam, hogy de nem erről van szó, én csak másképp akarom, mert másban hiszek, és Robinál más válik be, biztos mindenkinek ismerős az a tekintet, hogy "jóvanjóvan,értem,képtelen vagy rá" :) Nem rosszindulatból néztek így, csak sztem sokaknál tényleg ez a helyzet. Természetesen én sem érzéketlen vagyok a saját fiam sírására, csak ismerem már valamennyire, és sejtettem, hogy mi várható, azaz hogy mivel tudok legkevésbé fájdalmasan leválni róla, ő pedig rólam...

Na de a lényeg, hogy ma a megbeszélteknek megfelelően szóltam előre, hogy "akkor most anya kicsit elmegy dolgozni, ebédre jövök vissza hozzád szívem, legyél ügyes, és játssz sokat, adok búcsúpuszit, szia kicsim!" Kb az "akkormost..." résznél kezdett borzasztó hangosan sírni, miközben csimpaszkodott belém, hogy "anyanemenjél, anyaénisjövök" és nem hagyta, hogy búcsúpuszit adjak, mert akkor majd nem fogok elindulni. Bocsánat, hogy ezt mondom, de mérhetetlenül tüneményes volt, láttam persze rajta, hogy lelkileg ez most rosszul esik neki, de amit még láttam rajta, és ami miatt képes voltam sírás helyett határozottan eljönni, az az volt, hogy igen, érti és tudja, pontosan tudja, hogy ez most AZ a rész, amire készültünk, eljött AZ a pillanat. Fájt a szívem nyilván, de nem volt idő gyengének lenni, különben ő is megingott volna. Eljöttem hát. 

Igazából csak az ovi elé az autóba ültem ki. Kb fél órás távollétet beszéltünk meg az óvónőkkel, ez próbának pont elég, ennyi idő alatt minden kiderül. Elég hosszú volt ez a fél óra, és nem mondom, hogy halál nyugodtan mentem be utána... De amikor beléptem, és nem hogy sírást nem hallottam egyáltalán, de mindenki nevetgélt, akkor kicsit megkönnyebbültem. Amikor az egyik óvóbácsi elém jött az öltözőbe, hogy Robi csak 4-5 percig sírt, és azóta játszik, akkor igazán felsóhajtottam. Aztán amikor bekukucskáltam az ajtón, és azt láttam, hogy az én nagy fiam az óvónénivel a gyerekek között, velük együtt (!!!) mosolyogva beszélgetett és játszott, akkor totálisan elbőgtem magam meghatottságomban... :))) Innen aztán várnom kellett még 1-2 percet, hogy a könnyeim felszáradjanak, és odamehessek hozzá :) Amikor észrevett, akkor nagyon örült nekem, de semmi túlreagálás, sőt nyíltan elmesélte, hogy "anya, amikor elmentél, akkor kicsit sírtam, de aztán megnyugodtam ügyesen. Aztán kicsit megint sírtam, de hamar megnyugodtam". És ezzel visszafordult Hannácskához, és autóztak tovább :)))

...és még nem volt vége a napnak...

Nem húzom nagyon, a lényeg, hogy mindezek után ma még az is nagy áttörés volt, hogy ott is aludt az oviban, ami megint csak hatalmas büszkeséggel töltött el!!! :) Aztán uzsonnára is maradtunk, majd amikor 4 órakor szóltam, hogy ideje indulni, akkor kérlelni kezdett, hogy "anya, még ne menjüüüünk!" :)))) Repes a szívem, egészen komolyan mondom!!!! :)

Fél órát így még ráhúztunk a kedvéért, aztán elindultunk - még mindig jókedvű játékból felállva. Öltözés közben pedig odajött az osonást tanácsoló óvónéni, gratulált Robinak, hogy nagyon ügyes és bátor fiú volt, majd felém fordulva elismerését fejezte ki, hogy mennyire jól sikerült Robit felkészíteni, és milyen jól bevált az én őszinte módszerem. Nagyon jól esett tőle ez a dicséret! :)

A végére pedig a rossz hír maradt: kezdődik a beteges szezon, amit minden kezdő közösségbejáró gyerkőc ismer - Robi már most köhög... Mondjuk azt nem igazán értem, hogy a full beteg egyik kis csoporttársa mit is keresett ma is és tegnap is az oviban... Mindegy, megoldjuk valahogy, bár segítségünk nem lesz mostanában, ugyanis sajnos most még egy elég kellemetlen esemény is jutott mára. Zoli anyukája elég csúnyán eltörte a csuklóját ma reggel a boltból hazafelé menet. Az még hagyján, hogy műteni kell, de még kb 3-szor, és nagyon sokáig fog tartani szegénynek a gyógyulás.

Összességében azért én most mégis (nem is kicsit) pozitív hangulatban zárom ezt a napot és a hetet, mert szerintem hatalmasat léptünk előre! :)

egészség újdonság hétköznapok óvoda nagyszülők attrakció

2015\06\01

Soha rosszabb hét/hó elejét...!!!

Ezt a napot (is) jól megjegyezzük, fontos dátum a mai. 

Robi letette a cumit. Egyelőre véglegesnek tűnik a dolog, de nem merem elkiabálni azért. A délutáni alvás már a szopóka nélkül ment, sőt most, az esti lefekvéshez sem kereste! Pedig most este még a haját is megmostuk, ami neki külön tortúra, mert nagyon fél tőle. És utána mégsem kérte a cumit! ANNYIRA büszke vagyok rá!!! 

Az ötlet egyébként nem hirtelen jött tőlem. Már egy ideje nem néztem jó szemmel, hogy állandóan az ágyában lebzsel - ugyanis csak ott cumizhatott, meg mamákhoz utazás közben az autóban. Na és emiatt a kis rafkós kisördög tényleg egyfolytában bekucorodott az ágyba, és nyammogott a cumin. Úgyhogy ma egy irtó szerencsésen elkapott pillanatában megbeszélte Zozó Malaccal (alvós kishaver - magyar hangja: én :D ), hogy akkor ő most cumi nélkül fog aludni.

Ami ez után következett, azt magam sem akartam elhinni szinte.

Egyrészt simán belement, csak annyit kért, hogy feküdjek be mellé kicsit az ágyba!!! (60x120 cm-es rácsos ágy rács nélkül az egyik oldalon :DDD ) El lehet képzelni, hogy mennyire fértünk el, de megtettem a kedvéért, hiszen ez semmiség a cumiért cserébe. Plusz ő gyakorlatilag magától sosem akar velünk aludni, tehát a kérés jelen esetben visszautasíthatatlan volt!

Másrészt miután én pár perc közös pihi után kijöttem az ágyából, ő szó és panasz nélkül odabújt az alvós állatokhoz, becsukta a szemét, és elaludt. Én meg tátott szájjal lestem, hogy "komolyan, ennyi?" :)

A délutánitól még tényleg nem gondoltam, hogy akkor teljes a siker, de így az esti alvás sikerén is felbuzdulva már merek reménykedni :) Talán érthető, hogy miért is vagyok halálosan büszke :)

A cumin kívül pedig a másik, ami miatt fontos dátum a mai: Robinak ma heverője lett... Felavatni majd csak 2 nap múlva tudjuk, addig a matracnak ki kell egyenesednie, de akkor is itt van, összeszereltük, és várja, hogy ez a nagyfiú birtokba vegye... Én meg majdnem elbőgtem magam, mert ettől végképp azt éreztem, hogy ROHAN az idő... Most született, és már se cumi, se rácsos kiságy... Egyik szemem sír, a másik nevet... :)

alvás újdonság hétköznapok mosolygunk attrakció

2015\05\14

Dumák :D

Anyák napján: "boldog születésnapot, anya"

Hazafelé az autóban: rászólok - kifröccsen a víz, ne rázd a kulacsot, kifröccsen, ne csináld, csakcsinálja, tényleg kifröccsen, nagy levegőt veszek, nyitom a szám, kis zsivány megszólal helyettem: "erről beszélek" :D

Papa nem azt csinálja, amit Robi szeretne: "nana papa, ne packázz velem" - és feltartja a mutató ujját közben :D

Tegnap ebédelünk a teraszon: egyszer csak elszámolt angolul 10-ig... Soha nem tanítottuk, nem járunk angolra, nem beszél körülöttünk senki állandóan más nyelven, nagy ritkán a Duck Tv-ben hallhatja, de olyan keveset nézi, hogy döbbenet, honnan tanulta meg ilyen gyorsan és jól :)

Ha nem kér valami ennivalóból: "nem kérek azot, köszönöm szépen", kaják után: "köszönöm szépen finom ennivalót" (Kinek a gyerekét hoztam el a kórházból, hogy lett ez a fiú ilyen jólnevelt??? :))) )

  • R: ez diumbaváj
  • én: mi?? az micsoda?
  • R: anyaaa, az villamos!!!   

Hatalmas figura, olyan szövegei vannak, hogy betojok :)))

I-M-Á-D-O-M!!!!!! :)))

gyerekszáj hétköznapok mosolygunk attrakció

2014\12\18

Szája

Tegnap megnyugodtak a kedélyek, helyreállt a világ rendje. Még az is kiderült, hogy mi volt az oka a korábbi nyűginek. Megláttam ugyanis, hogy kibújt a 17. fogacska, és immár csak 3 van hátra. 

Ma már újra együtt főztünk, együtt játszottunk, alvás helyett nem jött ki folyton a szobájából. A délutáni szundinál ráadásul irtó cuki volt! Az ágyból kimászott még elalvás előtt, topogott körbe-körbe, eltávolodott pár lépést, visszafordult, aztán vissza is gömbölyödött az alvós állatai mellé, sőt még megpróbált betakarózni is :))) Ezt még eljátszotta vagy 5-ször, de aztán végleg bekuckózott, és elaludt.

Na aztán délután volt némi fennakadás a rendszerben. Szaladgálás közben elcsúszott ugyanis a parkettán, és elég csúnyán szétharapta a száját. Volt hatalmas üvöltés, ömlött a vér, mindketten megijedtünk rendesen. Még arra is gondoltam, hogy be kéne vinni az ügyeletre, főleg amikor letörölgetve a vért megláttam a szája alatt AZT a sebet. Nekem azért is volt ez sokkoló, mert Robi ugye elég óvatos kisfickó, és 2 év alatt eddig soha de soha nem történt semmi olyan, ami kiütötte volna a biztosítékot. Na ez most olyan volt. Szerencsére hamar megnyugodtunk, ő is hamar abbahagyta a sírást, utána pedig már vígan ugrált a kanapén hangosan hahotázva, szóval nem hiszem, hogy bármi baja lenne, plusz enni is bírt panasz és fájdalom nélkül. Betadine-nal lefertőtlenítettük a külső sebet, nagyjából ennyit tudtunk tenni, kb az orvos is ennyit tenne. Össze nem fogják varrni úgysem, át nem harapta azért teljesen szerencsére a száját. A seb helye szerintem meg fog maradni, de egy vagány kissrácnak ez akár szexepilje is lehet majd :)

fejlődés bibi attrakció

2014\12\09

Torna 2.

Huhhhhhhh, ez a ma esti gerinc training nagggyon kemény volt! Tetszett, és szerintem én tényleg akár egyedül is menni fogok, csak a hétfőivel ellentétben ez sokkal inkább erősítés jelleggel működött, mintsem nyugdíjas(abb) tempójú, relaxálós gerinc tornaként.

Viszont ma is megpróbáltam maximálisan odatenni magamat, és a nehéz gyakorlatok ellenére végigcsinálni, amit csak lehetett. Ennek eredménye az, hogy már most durván érzem az izmaimat, és ez holnapra még valószínűleg fokozódni fog. Örülök annak is, hogy a váratlan terhelés ellenére sikerült azt is megvalósítanom, hogy továbbra is csak magamra figyeljek, a légzésre, az egyensúlyra, a kivitelezésre, pontosságra, és nem terelte el semmi más a figyelmemet. 

A végkövetkeztetés tehát: még, még, MÉÉÉG!!! :)))

Az egyetlen, amivel nem vagyok kibékülve, az a 3 emelet magasan lévő üveg padlójú függőfolyosó, ami az egyedüli lehetőség, hogy odajussunk a kisteremhez, ahol az órát tartják... Bakker...

rólam mosolygunk attrakció Sziszamisza

2014\11\20

Magas

Az utóbbi időben megint nagyot nőtt ez a gyerkőc. Nem is rajta látom, hanem a ruháin, és azon, hogy miket ér már fel..

A kilinccsel korábban is elboldogult, de most már könnyedén nyit ki minden ajtót, nem kell nagyon lábujjhegyre állni hozzá. Fél éve kb, hogy a kiságyának az oldalát leszereltük, és éjjel is, nappal is úgy alszik, de eddig pl nem hogy a szobából nem jött ki alvás után/helyett, de még az ágyból sem mászott ki, hanem mindig szólt, hogy felébredt, mehetünk érte. Pedig napközben még hálózsák sincs rajta, szóval nem lett volna nehéz dolga. Igazi kiskirály :)))

Tegnap reggel is hallottuk, hogy felébredt, de mivel csak egyszer szólt, és azt sem nekünk, csak úgy magában, ezért visszadőltünk, hogy akkor még ő is szundizik kicsit. Aha... Egyszer  csak nyílt a gyerekszoba ajtaja, és kitotyogott Zsákos Frodó, izé Zsákos Robi :))) Na nem mondom, nem volt jó kedvében, de ezt betudom annak, hogy a betegség miatt az előző éjszakája iszonyú rossz volt, alig aludt(unk)...

Aztán a tegnapi délutáni szundi után is már önállóan jött ki a szobából, bár előtte még kiáltott egy "Anyá"-t :) Ma reggel 1/2 8-kor bekukucskáltam, még nagyban aludt. 3/4 8-kor megint belestem a kulcslyukon, de akkor már nem láttam őt az ágyában... viszont egyszer csak felbukkant egy fejecske közvetlenül az ajtónál - majdnem elröhögtem magam :D Alig maradt időm visszaszaladni a nappaliba, már nyílt is az ajtó, és jött ismét zsákostól, mosolyostól Robi :) Ezúttal tehát szó nélkül kelt fel, önállósította magát nagyon ügyesen (maholnap egyszer csak valami leányzó is előjön majd a szobájából, ha így rohan az idő :) )

Na de a legnagyobb megrökönyödésünk (teljesen jó értelemben) az volt ma, hogy egy olyan szekrényt is elér, aminek rettentő magasan van a fogantyúja - legalábbis azt gondoltuk. Az igazi döbbenet viszont ott következett, amikor az ebben a szekrényben a számára fenntartott rágcsákat (babakeksz, kölesgolyó) megtalálta... Mire odafordultam, addigra nyitva volt az ajtó, ő pedig boldog mosollyal az arcán rámolta ki a kekszes dobozt :))) Mivel most a betegség miatt nem nagyon evett, meg amúgy is ilyen ügyes volt, nem volt szívem elvenni tőle, hagy egye. Jól nevelt kisfiú módon leült, levette a doboz tetejét és megevett két kekszet. És akkor amit már nem gondoltam volna, hogy fokozható, még jobban leesett az állam: 2 azaz kettő keksz után fogta a tetőt, rátette a dobozra, és visszarakta a polcra az egészet!!! Semmi habzsolás, semmi mértéktelenkedés. Zolival összenéztünk, de nem jutottunk szóhoz. Hihetetlenül büszkék vagyunk rá! :)

újdonság mosolygunk attrakció

2014\11\11

A nevem...

A héten először kimondta a saját nevét. A teljeset. És ez úgy hangzott, hogy " - Vezetéknév - Lóbi míííííndent tucc" :D 

Ezt az utolsó két szót mostanában mindenhez hozzáteszi, amikor valami miatt megdicsérem. Sőt sokszor már akkor is, ha csak úgy mesél valamit. Meg saját magát is megdicséri, csinál valamit, erre  mosolyogva-bólogatva megjegyzi  magának fennhangon, hogy "űdes" :)))  Meg is állapítottam, hogy elég szerényre sikeredett drága kisgyermekről van szó, úgy tűnik, hogy az önbizalma még az apjáén s túltesz - pedig az sem kicsi :DDD

gyerekszáj újdonság mosolygunk attrakció