Még jó, hogy múlt szerdán fellélegeztem, hogy végre abbahagyta 2-3 hét után a köhögést, és elmúlt a hörghurutja, mert most hétfőn meg váratlan fordulatként elkezdett tüsszögni, estére már az orra is folyt, éjszaka pedig megérkezett a köhögés is, ami azóta se tágít, és rosszabb, mint a múltkori...

Áááááá....

Upszi, 3 fontos és viszonylag új tudományt kifelejtettem a tegnapi helyzetjelentésből. Pedig nagyon büszke vagyok Robira, hogy már ezek is mennek neki, ráadásul ennyire korán - legalábbis szerintem az átlaghoz képest korán.

1. Tudja a Zozi-betűt :) Ez természetesen a Z betű, de mivel azt már egy ideje tudja, hogy Apa=Zozi, ezért összekötöttük a kettőt. Ha leírva látja, akkor simán felismeri, és boldogan kiabálja, hogy "Zooooziiiii"! Tud olvasni :)))) Na jó, ez talán túlzás ilyen formában :)

2. Tudja már a színeket is! Nem csak úgy, hogy mutasd meg mi barna, hanem ha megkérdem, hogy milyen színű az elefánt, akkor rávágja, hogy "szűte". És a többi színnel, majdnem minddel ugyanez a helyzet. Amiket minden körülmények között tud, az a kék, piros, fekete, barna, pink, lila, szürke, fehér, de megy még sokszor a sárga és a zöld is.

3. Számomra ez a leghihetetlenebb a tegnap kimaradó 3-ból: ismeri, és helyesen használja a jobb és bal fogalmát!!! Előszeretettel villog is ezzel a tudással, mutogatja a jobb/bal kezét/lábát, és érti mikor azt mondom, hogy a kismotorral kanyarodjunk balra...

Szóval most vasárnap lesz 22 hónapos, azaz 2 hónap van hátra a 2. szülinapjáig :) 16 foga van, tehát már csak a hátsó 4 őrlő hiányzik, bár a doktornő szerint a bal felső már mintha jönne kifelé... Még mindig csak 12 kg, de már felülről súrolja (12,5), "4+"-os a pelusa, 92-es ruhákat hord, de már van 1-2 nagyobb is a szekrényben. A lába 22-es, és ügyesen szalad vele. Szeret táncizni, imád könyveket olvasni - lehetőleg valakinek az ölében ülve, mostanában kezdte el érdekelni a formabedobó, és egyre szociálisabb. Tomi nagybátyjával és az unokaöccsével most épp nem tud betelni, folyton őket emlegeti. A metrózásról írtam, az is friss érdeklődés, ja és a kismotorral való száguldás is ilyen :) Önállóan eszik, mindent eszik (kikéri magának, ha segíteni akarunk), kanállal is - bár elég disznó módon egyelőre :) Az etetőszék már nem pálya neki, ritkán hagyja csak, hogy beleültessük, csakis felnőtt székről akar enni, úgy mint mi. Na ettől még nagyobb a disznóól :) Az innivaló szerencsére neki gyakorlatilag csak a víz, nagy ritkán rákíván 1-2 korty tejre vagy házi kakaóra, de semmi más.

Nagyon szeret heverészni, odabújni a plüss állataihoz, fekve autókat gurigatni, de szívesen birkózik is velünk és nagyokat kacag közben, reggelente szinte rögtön azzal kezdi, hogy ki akar menni az utcára, kiabálja, hogy "KIIIIII!!!", szóval igazából mindent szeret, kint és bent is.

Az új védőnőnk 2 hete kb megkérdezte, hogy hány szóból áll a szókincse, erre én akkor még tipplni sem tudtam. Magamban 50-et mondtam volna, épp ezért felbuzdultam, és elkezdtem összeírni. 203-ig jutottam... Utána pedig pár napon belül úgy döntöttem, hogy nem számolom tovább, mert hirtelen és robbanásszerűen megugrott az aktívan használt szavak száma, szinte az az érzésem, hogy mindent tud. Amit meg nem, azt is 1-2 elmondás után már keni-vágja. Mondatokat még nem mond, szókapcsolatokat is csak nagyon ritkán, de mindig megérteti magát szavakkal, ráadásul idegenek is értik többnyire, amit mond. Tudja egy csomó fűszer nevét, meg is ismeri őket, szeret velük játszani, nézegetni, szagolgatni őket, ami veszélytelen, azt néha meg is kóstolhatja. Ami pedig a legeslegdöbbenetesebb ezzel a beszéd dologgal kapcsolatban, hogy az autómárkákat mennyire ismeri. Nem egyszerűen a jeleket, hanem az utcán felismer majdnem minden típusú autót, még akár oldalról is!!!! Ez nem vicc, nem nagyzolás, nem túlzás, hanem tény. Sorolja, mondja őket, te meg csak lesel, hogy honnan tudja???!!! Ja, és kb tévedhetetlen ebben. Ha ő azt mondja, hogy márpedig lát egy Volvo-t, vagy egy Nissan-t, akkor ne kérdőjelezd meg, hogy igaza van-e, mert lefogadhatod, hogy igen...! :)

Még az jutott eszembe a beszéd kapcsán, hogy már komplett kívánságműsort tartunk folyamatosan, mert nem ám csak úgy éneklek valamit, ami eszembe jut, hanem majd ő megmondja, hogy mi legyen az :) Így derült ki az is, hogy igazából ő is tud már egy csomó dalt és verset, csak még nem mondja, jobban szereti hallgatni. Volt, hogy pl nem énekeltem el csak 1 versszakot, erre ő mondta, hogy hogyan folytatódik...! Teljesen leesett az állam! És tudta tovább is, amikor újra kipróbáltam. Kedvencei most a Süsü, a Mézga család, a Háp-háp-háp jönnek a kacsák, a Gomba-gomba-gomba, a Csip-csip-csóka, és a Cini-cini muzsika. De főleg az első kettő :)))

Egyszerre ennyi jutott hirtelen eszembe :)

Ismét egy nagy változás az életünkben:

Vasárnap (többek között) a sok-sok útlezárás miatt azzal az ötlettel álltam elő Zolinak, hogy metróval próbáljunk meg eljutni a sógoromékhoz a megbeszélt családi bandázásra. (Korábban már mentünk vele egyszer, de finoman szólva sem aratott nagy sikert akkor. Robi félt. Szerintem hangos is volt neki, sok volt az ember, meg úgy összességében fenyegetőnek érezhette, volt is riadalom és sírás rendesen.) Ilyen előzményekkel nem állítom, hogy tök nyugodtan indultunk útnak vasárnap délelőtt, de valamikor el kell kezdeni a szoktatást, a körülmények pedig elég ideálisnak tűntek.

Az eredmény pedig több mint parádés, minden várakozásunkat és elképzelésünket felülmúlta. Robi le sem akart szállni a metróról, még nap végén is csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy másnap megint megyünk, és meglátogatjuk Artúrt, természetesen metróval :)

Ez tegnap meg is történt (a 4-es metró nekem is újdonság volt :) ), sőt tegnap már mozgólépcsőzött is Robi, nyilván velem kézen fogva.

Artúrral is egyébként szuper jól eljátszottak! Nagyon jó volt őket nézni, annyira édesek voltak együtt :) Ráadásul tényleg együtt, nem csak egymás mellett játszottak. Kergetőztek, adogatták egymásnak a játékokat, sikongattak, kivették a másik kezéből a dolgokat, aztán megint visszaadták tök kedvesen, ment a baba-simi, szóval móka és kacagás volt az egész! Mindössze kb 10 perc volt, amíg mindkét fiú az első megszeppenésből feloldódott. Olyan jó lenne, ha tudnánk sűrűbben találkozni, hogy jól ismerjék egymást a srácok :)