Most a szó szoros értelmében vegyük a bejegyzés címét. .

Tudom, és korábban is tudtam, hogy sokat költünk kajára (is). Amióta Robi megszületett, azóta nyilván még többet. De igazából azóta vettem észre a nagyságrendeket, amióta a Tesco házhozszállítást bevezették, és mi élünk ezzel a lehetőséggel. Hihetetlen sok dolgot rendelünk egyszerre, semmi feleslegeset (legalábbis csak olyanokat, amit tényleg szükségesnek érzünk a mindennapokban). Azaz nem chips-ek és csokik, vagy alkohol és kaviár szerepelnek a listán, hanem kenyér, húsok, felvágott, pelenka, ásványvíz, tisztálkodó szerek, ilyesmik. Amikor a szállítmány megérkezik, akkor tele a hűtő, roskadoznak a polcok, örülünk. Aztán kb egy hét múlva már vakarom a fejem, hogy hova lett az a rengeteg kaja? Már megint üres a hűtő? És akkor újra nekiesek az összeírásnak, hogy mit is akarunk enni, mit vegyünk, mit hozassunk... Így, hogy a vásárlások többségét hullámokban intézzük, és nem minden nap egy keveset veszünk a sarki közértben, így sokkal sokkolóbb a felismerés, hogy már megint ennyit, és már megint annyit elköltöttünk...

Nem panaszkodni akarok, mert szerencsére nincs rá okom, csak ledöbbenve állapítok meg egy tényt. És persze az is tény, hogy a Tesco nem feltétlenül a legolcsóbb, szóval biztosan valamennyivel olcsóbban is hozzájuthatnánk ezekhez a vásárfiákhoz, viszont az az idő, amíg nem nekem kell odamennem, nem nekem kell összeválogatnom, nem nekem kell a sort kiállnom a kasszánál, és nem nekem kell felcipelnem a 600 kg árut, na ez az idő összességében megéri azt a többlet kiadást (ráadásul sztem annyival nem drágább, de minden relatív, ugyebár).

Kicsit elkanyarodtam, tulajdonképp csak oda akartam kilyukadni, hogy felismerve ezt a dolgot, Zolival a minap arról beszélgettünk immár sokadszorra, hogy azok, akik tényleg havi kb 50 ezer Ft-ból (vagy még kevesebből) élnek, azok hogyan ÉLNEK? És mivel nem csak idősek, hanem fiatalok is vannak közöttük, hogyan nevelik az esetleges gyerekeiket? És még rengeteg hasonló jellegű kérdés jön automatikusan ezek után... Ez végtelenül durva, és elszomorító gondolat.

Nem tudom, hogy végül mit is akarok ezzel az összevisszasággal mondani, csak le akartam írni. Elszomorít, de nem tudom, hogy én hogyan változtathatnék ezen az egészen...