Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!

2013\10\18

Pincsi-tekintet

Vigyázni kell most már, hogy mit és mikor eszünk, mert a gyermek gyakorlatilag bármilyen falatot képes kinézni a szánkból. Teszi persze mindezt a legcukibb, legkönyörgőbb "majd' éhen veszek" tekintetével :)

Már többször is jártunk így, hogy képtelenek voltunk végül ellenállni neki - érthetetlen módon :)

Zolitól tejfölös zsemlét és rizi-bizit, tőlem krumplifőzeléket kunyerált. És amióta utánam jön a konyhába, azóta az a minimum, hogy a neki készülő ebédet-vacsorát előkóstolja. Az apjára és a nagybátyjára (az én tesómra) emlékeztet... :)

2013\10\17

Ügyeském :)

Úgy látszik, hogy Robira nagy hatással van a skype, megint a Mamával való beszélgetés közben döntött úgy, hogy megpróbál felülni. És ezúttal sikerült is neki :))))) Olyan csoda ügyesen csinálta: hasalásból oldalt fekvésbe fordult, aztán pedig a kezeivel feltolta magát. Teljesen elérzékenyültem - szerintem anyu is :) Tapsikoltam, és persze természetesen a könnyeim is kicsordultak örömömben :)

Ja és elkezdett beszélni is a maga módján, de egész felismerhetően. Mit nekünk első szónak anya vagy apa vagy hasonló, a lámpa az nagy királyság, na meg a autó is :))) Megzabálom, annnnnnnyira cuki! :)

fejlődés nagyszülők mosolygunk attrakció

2013\10\17

Etetőszék

Nagyon régóta tervezem már, hogy megírom a tapasztalataimat a saját etetőszékünkkel, csak hogy soha többet ne essek ugyanezekbe a hibákba... Vagy hogy mások is okulhassanak esetleg.

Robi 4 hónapos már elmúlt kicsivel, amikor ezt a széket megvettük, és mivel még nem tudott rendesen ülni, ezért nálam az alapvető szempont az volt, hogy dönthető legyen a háttámla. Azon kívül jó lenne, ha mondjuk még össze is tudnánk valamennyire csukni. Kb más elképzelésem nem volt. A választék ehhez képest túl széles volt, az árak persze jó magasak...

Az eladó hölgy kínálgatott mindenfélét, de persze először nem akarta meghallani, hogy az én fiamnak KELL a dönthető háttámla, hiszen még nincs 6 hónapos. Egyre csak mutogatta a csillibbnél villibb (drága) példányokat.

Na végül az akciós soron ott volt ez, amit aztán meg is vettünk. Aszondjahogy: ennek még dupla tálcája is van, mert csak le kell kapni a felsőt és gyorsan letörölni, HA össze koszolódik VÉLETLENÜL. Nos az eddigi tapasztalataim szerint (főleg mióta Robi tud ülni), nincs ilyen, hogy HA és VÉLETLENÜL. Olyan van, hogy a tálca (nem csak az...) tuti biztos, hogy minden evésnél kajás lesz... Ez persze nem baj, csak mondom, mint tényt :) Szóval a gond inkább ott kezdődik, hogy mivel az etetőszék naggggyon okos tervezője NEM tett rögzítő pöcköt a felső tálcára, így nem csak én tudom azt leszedni, hanem természetesen Robi is. Tippelni lehet, hogy melyikünk szokott ebből sportot űzni. És nyilván kaja közben. Miközben ott a teli tányér a tálcán... :))) Szóval finoman szólva szidni szoktam azt, aki kitalálta ilyen formán ezt a rendszert. Ez a tipikusan dupla munka, fele élvezet, mert itt biztosan 2 tálcát kell elmosogatni.

Az már szinte mellékes, hogy a tálca maga viszonylag keskeny, szóval egy rendes babatányér alig fér el rajta, de játékszörnyet, meg szív alakú(!!!) pohártartót azt muszáj volt rátenni, persze.

Összességében én azt mondom, hogy ilyet vagy hasonlót ne vegyetek (a miénk Bertoni).

És akkor íme a tálca:

Picasa19.jpg

etetés elmélkedés

2013\10\16

Csodás csatatér :)

Ez az amivé fél óra alatt vált a nappalink és a konyhánk ma, most hogy Robi már a maga útját járja végre, és saját kénye-kedve szerint fedez fel minden zugot :) Egyszerűen fantasztikus látni, ahogy belakja az egész lakást. Komoly meghatódást vált ki az a jelenet is belőlünk, ahogyan félig a konyhaasztal és félig az egyik szék alatt fetreng hanyatt fekvésben, miközben vizslatja a szék alsó csavarjait. Teszi mindezt láblengetések, hatalmas csujogatások és babamonológok közepette :) Egyszerűen imádom, hiszen egyszerűen szinte elviselhetetlenül édes! :)

Rengetegen mondták, hogy amint elindul, akkor vége a jó világnak, de csak ismételni tudom önmagamat: én speciel alig vártam ezt az időszakot. És úgy érzem, hogy magunkkal kapcsolatban nekem lett igazam, tényleg csuda jó :)

Ma volt először, hogy a konyha részre is bemerészkedett utánam, de nagyon rövid idő alatt már otthonosan érezte magát, az alsó fiókok nyitogatása pont testhez álló feladat lett számára, gyorsan rájött, hogy neki ez tetszik. Aztán gyorsan megvolt az első ujjbeszorulós-ordítós történet is, amint rácsukta a kis mancsára a "spájz-szekrényünk" ajtaját. Szerencsére hamar megvigasztalódott, és ment tovább a móka. Sőt, még fokozódott is, amint Zoli hazaért, mert utána már vele együtt lehetett a padlón henteregni :)

De jó is ez! :)

fejlődés hétköznapok mosolygunk attrakció

2013\10\16

Ágytakaró

Egy ideje már minden felé ágytakaróra vadászok, akármerre is járunk. A mi ágyunkra kerestem volna valami egyszerűt, nem giccseset, nem túl drágát, de jó nagyot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz dolgom lesz, mert bármelyik, ami tetszett volna kicsit is, az nagyon sokba került. Na de nem adtam fel, múlt vasárnap beugrottunk a JYSK-be Dunakeszin, és rendesen megörültem, amikor megláttam Az Igazit. Az ágyunk mérete 160x200 cm, így a boltban látott 220x240 cm-es takaró pont tökéletesnek bizonyult, ízlésesen lóg le minden irányba, pont amennyire kell.

Hazajöttünk, gyorsan kimostam szigorúan 30 fokos vízben, és mivel szép idő volt, hamar meg is száradt, bár már ezt is alig győztem kivárni :)

Aztán jött a pofon... Amikor megpróbáltam az ágyra teríteni, akkor elég gyanússá vált, hogy itt valami gubanc van... Iszonyúan összement ugyanis a takaró... Most hosszában egyáltalán nem éri végig az ágyunkat. Tehát jó, ha meg van 200x180 cm-es most ez a selejt... Nagyon mérges vagyok! Oké, hogy ráírják, hogy valamennyit zsugorodhat, na de basszus, ennyit???

elmélkedés grrr Sziszamisza

2013\10\16

4D után - a filmről (Gravity)

Na akkor túl is vagyok életem első 4D moziélményén. Próbálok nem lelőni semmiféle poént az írásomban. Azt gondolom nagyjából mindenki tudja, hogy annyival tud többet, mint a térhatású 3D, hogy itt a különféle effektek (szél, füst, rázkódás) is mind megjelennek a teremben, mintha nem nézője, hanem résztvevője lennél a filmnek.

Gravity.jpgMondjuk előre röhögtünk, hogy a jegyár felét legalább kérjük vissza, mert hacsak nem lebegni fogunk a teremben, akkor ott kezdődik, hogy egy űrben játszódó filmben eleve ugye nincs gravitáció, nincsenek hangok, nincs tűz, nincs szél, nincs vízpermet stb :)

3D-n már voltam, tetszett is, bár a gyorsan mozgó jeleneteknél ott is megfájdult a fejem kicsit, tehát erre itt is számítottam. Ez nem az epilepszia miatt van, hanem mert elvileg nehéz követni ilyenkor, hogy hol is van a fókusz épp az előtted zajló képsorokon, hiszen nem mindegy, hogy hova nézel, nem a vászonra kell koncentrálni, hanem kvázi meg kell keresni, hogy a film készítői mire akarják épp ráirányítani a figyelmedet. Na és ez egy sebesen száguldó képsorban elég körülményes - nekem legalább is.

Szóval a fejfájásra igen, de amire nem voltam felkészülve, az az hogy a térhatás mellett még milyen érzés lesz, ha rángatják alattam a széket. Őszintén szólva erről én csak csupa rosszat tudok mondani. Egyrészt olyan érzés volt, mint amikor vitorláson ülök a szezon elején, és először enyhe hányingerem van. Másrészt zavaró is volt - eléggé. És hogy miért? Mert megfigyelésem szerint a székek mozgása igen ritkán volt köszönőviszonyban azzal, hogy a történetben épp mi játszódott... Hol a szereplő szemszögének megfelelő rázkódás volt, hol a kamerának megfelelő, és igen, volt olyan is, hogy nem értettem, hogy akkor most mi...? Na meg az, hogy látsz a képen messziről egy űrhajót, ami épp fordul erre-arra, mittomén, látod, hogy manőverezik, és levegőt fújnak az arcodba a teremben??? Hát de ilyen nincs az űrben helló! Igen, persze tudom, túlfanyalgom az egészet.

Mondjuk ez nem igaz, mert maga a film viszonylag jó volt, szépek voltak a képek meg minden, csak nekem ez a 4. dimenzió már túlzás volt. Pontosabban szerintem ilyen szinten csak arra volt jó, hogy plusz pénzt kérjenek érte, de nem érte meg az árát, mert profibban is meg lehetne csinálni - mondom én, a laikus.

Egyébként meg volt a filmben szinte minden: nevettem, izgultam, meghatódtam, szurkoltam, bőgtem, megkönnyebbültem :)

Végkövetkeztetés: nem mondom, hogy 4D-re soha többet, de nem is nagyon fogom kergetni a lehetőséget. Megállok a 3D-nél, de megelégszem az itthoni tv-vel is.

film elmélkedés Sziszamisza

2013\10\14

Cikázik

Jajj, annyira bírom, ahogy teszek-veszek a konyhában, és Robi tüsténkedik körülöttem, felfedezi a lakást, mindent megnéz (megkóstol), közlekedik ide-oda ezzel a cuki fókázó mozgással :) Közben néha négykézlábra áll, ringatja magát, egyszer-egyszer mintha neki is lódulna a mászásnak, de többnyire még csak erősít.

A kanapén most már végképp nem hagyom egyedül, még körbe bástyázva sem, mert ma reggel is majdnem letepert róla, pedig az apja ott volt vele. De hát ha ő egyszer meg akarta nézni a ruháskosár tartalmát...? :)

fejlődés hétköznapok mosolygunk attrakció

süti beállítások módosítása