Úgy megörültem, mikor megláttam az idei év első lakógyűlésének témáit a meghívón, hiszen szerepelt köztük egy olyan tétel is, hogy "Játszótér létesítése". Van a házunknak egy hátsó udvara, amit jelenleg semmire nem használunk, csak egy üres, füves placc, ide szerettünk volna egy kis játszóteret, tűzrakóhelyet a közös grillezésekhez és pár padot.

Mi csak a gyűlés elején tudtunk ott lenni, mert Robi megéhezett, és fürdetni is kellett már őt. A többi gyerekes család ugyanígy pont a gyerek miatt kellett, hogy eljöjjön korábban, de mi legalább megoldottuk a szavazatunkat: felhatalmaztuk az egyik szomszédot.

Na erre 1 héttel később megjön a jegyzőkönyv, benne sehol egy szó a játszótérről... Kiderült, hogy az egyik kedves lakótárs(nő b+...) gyakorlatilag azt sem hagyta, hogy felvetődhessen a téma, mert ő már elöljáróban tiltakozott fennhangon. Mondván, hogy ő nem azért költözött ide, hogy gyerekek üvöltését hallgassa, és hogy ha ő vasárnap délután le akar pihenni, akkor neki ez igenis jár, és vegyük tudomásul, hogy ha ezt megszavazzák a többiek, akkor ő AZONNAL megy a bíróságra... Na ezen a ponton úgy érzem szerencse, hogy nem voltam ott... Először is piszok módon kiröhögtem volna, aztán megkérdeztem volna, hogy és mi lenne a vád? Hogy gyereket szültem? Vagy hogy olyat-e, amelyiken nincs volume gomb? Meg valószínűleg azt is elmondtam volna neki, hogy ezzel csak a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki, plusz, ha valaki társasházba költözik, akkor igenis tudnia kell kompromisszumokat kötni és tudnia kell, hogy bizony nem egy tanyán lakik, ahol mindig csend, béke és nyugalom van...

Felhúztam azért magam, de nem marad ez annyiban, szerencsére össze lehet csődíteni a gyerekes családokat, mert történetesen (tőlük) tudom, hogy a többieknek is tetszene ez az egész saját játszóteresdi dolog.

Ma megtörtént: Robi a hátáról a hasára fordult, kétszer is :) Én persze egyiket sem láttam, így aztán senki más sem, hiszen kettesben vagyunk itthon hétközben :)))  Az első alkalommal letettem őt hanyatt fekve a játszószőnyegére, én meg gyorsan kimentem a fürdőbe ruhákat teregetni. Mire visszaértem, addigra hasalt :) 

Másodszorra szemfülesebb voltam, ki akartam figyelni a dolgot. Robit megint hátára tettem, és vártam. Rögtön eljutott az oldalra fordulásig, de ott megtorpant. Eltelt kb 10 perc, se előre, se hátra, csak beszélgetett. Ekkor csöngetett a szomszéd lány, sütit hozott. Nem jött be, csak a kezembe adta és már ment is, de ez idő alatt a kis huncut fiam megint a hasára fordult úgy, hogy én ismét lemaradtam róla :) Na sebaj, most már asszem beindult a mozgolódás, lassan nem marad ott, ahova teszem :)))

Tegnap megkapta a 3. DPT oltást ez a nagyfiú, és hatását tekintve sokkal kevésbé viselte meg, mint a 2. A vizsgálatot utálta szokás szerint persze. Hivatalosan 6680 g a súlya most, szóval maholnap duplázunk :) Ma este a 4 hónapos ortopédiai kontrollt is letudjuk, úgyhogy egy darabig most nyugtunk lesz :)

Orvos-jegyben telt a tegnapi nap a készülődő unokatesónál is, akiről most már az is kiderült, hogy unokaöcsi lesz :) De ami a legfontosabb így a félidőben náluk is, hogy egészségileg minden a legnagyobb rendben van! Jaj de várom már őt is, lesznek nagy bandázások... :)

Pontosan nem emlékszem mióta, de jó pár éve már eléggé izzadós lettem. Korábban ha hallottam ilyenről, hogy "folyik a hátamon a víz", akkor nem nagyon bírtam elképzelni, na manapság ez már nem így van sajnos... Robi születése után a helyzet még fokozódott (biztos a hormonok), egyszerűen szó szerint folyton úszom az izzadságban. A lakásban van 21 fok, rólam meg szakad a víz. Mi lesz velem nyáron, mikor kint sétálok majd gyerekestől, vagy épp játszóterezünk...?

Ja és a legrosszabb, hogy érzem a szagomat, és mit ne mondjak, piszkosul zavar... Egyik dezodor szarabb mint a másik, semelyik nem képes (szerintem) elvenni azt a szagot, amit érzek. De ha én érzem, akkor biztos más is... Ez az ami legjobban bánt! Az, hogy állandóan foltos a ruhám, hát kit érdekel már, tojok rá, csak ne érezném úgy, hogy mindemellett büdös is vagyok...