Pár hete egyik hétvégén biztos valami buli volt a Vasúttörténeti Parkban, mert egész nap olyasféle hangokat lehetett hallani, mintha gőzmozdonyok közlekednének fel és alá. Zoli ekkor kezdte el rágni a fülemet, hogy márpedig nekünk oda el kell mennünk. Oké-oké, de Robi a hangos dolgoktól nagyon megijed, akkor még az idegenektől is félt (ez azóta oldódott), úgyhogy eléggé húztam a számat, mondtam, hogy majd később menjünk.

Erre ma érkezik egy levelem a munkahelyemről, amit mosolyogva olvastam fel Zolinak. A lényege nagy piros betűkkel írva: A Mikulás Ünnepség helyszíne: Magyar Vasúttörténeti Park! Az én drága férjemnek felragyogott a szeme, szélesen körbefutó mosolyát a fülei fogták fel :))) Főleg, hogy a levelet tovább olvasva az is kiderült, hogy bizony ez alkalomból az eseményen résztvevőket ünnepi díszbe öltöztetett gőzmozdonyos vonat szállítja a helyszínre :) Zoli teljes eksztázisban szólított fel, hogy azonnal jelezzem legyek kedves a részvételi szándékunkat - amit én meg is tettem azóta :)))

Ja és ha nem mondtam volna, azért talán sejthető, hogy ez az egész Mikulásosdi a munkavállalók gyerekeinek, tehát igazából Robinak szól(na), hiszen ő a gyerek a családban :) Vagy mégsem csak ő? :)))