Azért egész jók voltunk, Robinak 9 hónapig semmi betegsége nem volt, pedig tápos gyerek. Ja igen, mert sokaktól hallottam és kaptam meg, hogy na majd folyton beteg lesz, mert nem tudtam szoptatni (ahapersze, keltsed még bennem a lelkifurdalást, köszi...). 

Na szóval 9 hónapig és egy hétig kitartottunk, de ezen a héten jött egy kisebb lejtő. Talán nem komoly a dolog, de azért akad egy kis törtyögés, hapcizás, meg volt némi hőemelkedés-gyanú is. Ezek miatt aztán Robi életében először szükségessé vált a lázmérés, orrspray-zés és az orrszívás. Mit ne mondjak, egyik sem volt valami sikertörténet - és akkor még finoman fogalmaztam... Egyedül képtelenség ezeket megcsinálni vele, nagyon erős, és nagyon küzd ellenem. Ráadásul úgy üvölt, mint akit kínoznak. Pedig egyik művelet sem fájdalmas, csak egyszerűen ő nem akarja, és így fejezi ezt ki. Kénytelenek vagyunk lefogni, bármennyire is fáj a szívem közben, de az ő érdeke ezt diktálja. És persze utána jobban érzi magát (miután hajlandó elfelejteni a sértődést :)). Csak elég szar látni, hogy szó szerint retteg attól, hogy most mi fog vele történni. A porszívó hangja még fokozza is ezt a rémületet...