Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2015\01\18

Magyarázkodás vagymi

Megint annyi minden van, amiről nem írtam, sok élmény, történés és gondolat, de valami mindig eltereli a figyelmemet, vagy csak simán közbejön, így aztán nem nagyon jutok a billentyűzetemhez. Ez így mondjuk nem egészen fedi a valóságot, de a lényeg az, hogy az írás nem jött össze, na. Kicsit letargikus is voltam (vagyok), de erről majd később, ez hosszú (és nem tragikus, nyugalom). Mindenesetre emiatt aztán jó kevés emberrel beszéltem, azt is leginkább családon belül csak. Piszok önző módon csak arra koncentráltam, hogy magamat feltuningoljam kicsit hangulatilag, no meg agyaltam. Merthogy eleinte én magam sem tudtam, hogy mi a bajom. Mostanra legalább ezt kitaláltam - kb :) Na de erről tényleg később.

Most is csak annyit akartam eredetileg ide bejegyezni, hogy megint van egy kifogásom, haha...

Robi ugyanis beteg. Hirtelen, előzmény nélkül belázasodott, már tegnap is gyenge volt és egész nap csak feküdt szinte az ágyában, de ma reggel (hajnali lázcsillapító után) úgy ébredt, hogy popsiban 39,0 fokot mértünk. Reggel! Na jött a pánik, eddig ilyen sose volt, vigyük orvoshoz. Kórház vagy ügyelet? Ha kórház, akkor szinte biztos, hogy bent fogják, főleg, hogy vasárnap van. Ha ügyelet, ott meg úgyis csak annyit néznek, hogy nincs-e életveszélyben, és ha nincs, akkor "anyuka, csillapítsa a lázat, minden rendben lesz". Végül az ügyeletre mentünk, ahol valóban az említett mondat hangzott el, de legalább egy orvos meghallgatta szakértő fülekkel, és azt mondta, hogy nem tüdőgyulladás - ami azért már megnyugvás. Aztán a mai délután már nem volt annyira vészesen rossz, mint a tegnapi nap, de még nincs jól Robi. Azért az nála nagyon nem általános, hogy mindenféle rohangálás helyett sírva kér, hogy vigyem (!!!) vissza az ágyába (!!!), és hagy aludjon... Amikor pedig megpróbál kijönni, akkor alig áll a lábán, és még a kezét is fogni kell, mert látom, hogy majd' összeesik. A szívem meg megszakad... 

Holnap remélem még jobban lesz, mert mi is nehezen viseljük, hogy ennyire rossz tud lenni neki. Bizakodó vagyok, mert ma estére pl már nem lázasodott be, csak egy kis hőemelkedése volt. Ennek ellenére - pont az éjszakára való tekintettel kapott lázcsillapítót azért.

Szóval extrém röviden ez a szitu most.

orvos egészség elmélkedés rólam Sziszamisza

2013\09\19

Ma

Először is a BKV (vagy mittomén BKK) megint bekaphatja, megint az alacsony padlós buszok hiányával van gondom.

Ma Robit vittük Budakeszire a Gézengúz Alapítványhoz vizsgálatra, és úgy volt, hogy Zoli munkahelyéig elbuszozunk, majd onnan autózunk tovább. Na persze megint nem olyan busz volt, mint amit menetrend írt, végül Zolinak kellett teljesen bejönnie értünk. Tegyük hozzá, hogy a következő buszt, ami jó lett volna, még így is megelőztük, és így is gyorsabban értünk ki a helyszínre - no comment...

Na de a lényeg. Tornát váltunk. Ez ma tulajdonképp eldőlt. A kérdés csak az, hogy úszni is kell majd, vagy csak "sima" torna.

A vizsgálatra eredetileg azért volt szükség, mert Robi bár elmúlt 9 hónapos, de még mindig nem kúszik-mászik. Engem már aggaszt egy ideje a dolog, de mivel a Dévényt eddig is csináltuk, próbáltam megnyugodni, hogy jó kezekben vagyunk, szakember felügyeli a dolgokat. Ez egyébként igaz is. Csak aztán egy múlt heti kontrollon egy doki megpendítette, hogy talán a Dévény már túl kevés Robinak. Így aztán megnézettük őt a Gézengúzban. Kedvesek, aranyosak, hozzáértők, szimpatikusak. És amit elmondtak, az alapján én most piszok szarul érzem magam. A mozgásterapeuta szerint egy ilyen kis érzékeny lelkű gyereknek, mint amilyen Robi, nagyon nem mindegy, hogy hogyan segítenek. Neki egy Dévény kezelés irtó nagy stressz helyzet, és ez meglátszik azon is, ahogy most a vizsgálatra reagált. Meg valószínűleg ebből kifolyólag maga a mozgás sem túl vonzó dolog neki, valamelyest ezzel a negatív élménnyel kapcsolja össze. Úgyhogy nekem most azért van hatalmas lelkifurdalásom, mert bár segíteni akartam Robinak a Dévénnyel (és persze valamelyest segítettem is), de az ő eleve meglévő bizalmatlanságát a világgal szemben csak felerősítettem ezáltal. Testileg előrébb léptünk kicsit, de lelkileg hátrébb. Tudnám még dramatizálni (elég drámainak érzem a dolgot amúgy tényleg...), de ha most váltunk, akkor talán még bízhatok benne, hogy a mozgásfejlődése is meglódul végre, és a kis lelkét sem törtem meg végleg. Hazafelé komolyan ezen sírtam, hogy de én jót akartam, és erre mit tettem... :(( Persze a gyerekek könnyen megbocsájtanak, Robi is vigyorog rám azóta is, de azért a külvilág az más tészta... Nem akarom, hogy emiatt féljen mindentől és mindenkitől...

orvos elmélkedés vizsgálat grrr

2013\06\11

Státusz

Tegnap volt a 6 hónapos státuszfelmérés a dokinál Robinak. Nagyjából mindenre volt tippünk, hogy mit fognak mondani, mert azért úgy kb-ra itthon is lemérjük. Hossza előzetes tipp alapján kb 70 cm, súlya kb 7,5 kg ruhástól, azaz 7,2 meztelenül. Ez utóbbi elég elnagyolt becslés volt, mert magammal együtt mértem a szobai mérlegen, az meg annyiszor mutat mást, ahányszor ráállok :)

A valós adatok kicsit megleptek. Nem is a hossz (68 cm), hanem a súly. Meztelenül 7700 g, azaz ruhástól már 8 kg, nem hiába érzem nehéznek :)

Aztán meg megállapította a dokinéni, hogy a gyerekemnek túl nagy a feje... Nagyobb mint a mellkasa, és nagyobb mint az átlag. Még azt is megkérdezte, hogy voltunk-e neurológusnál vele... Ezzel a kérdéssel totál kiborított, ha eddig sikerült egy ideje semmin nem paráznom, na most rám hozta a frászt. Persze semmi konkrétumot nem árult el, hogy mire utalhatna, ha tényleg baja lenne, de azért épp elég volt megpendítenie a neurológust... Váááá....

orvos fejlődés vizsgálat