Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!

2015\06\13

R.I.P.

A körülmények miatt tudtuk, hogy (inkább előbb, mint utóbb) be fog következni, de azért mégis váratlanul és hirtelen történt meg. Felkészülni erre sehogy nem lehet. 

Zoli nagymamája csütörtökön reggel itt hagyott bennünket. 83 évet, hosszú életet élt. Az utóbbi hónapok nehézségeire és a veszteség fájdalmára egyedüli vigaszt talán az nyújthat, hogy távozása békés volt. Csak elaludt.

Sokszor mondogatta, hogy mennyire szeretne már menni, mennyire magányos itt, nincs társa, akivel a napjait megoszthatná, de nagyon fél, hogy milyen lesz... A család viszont ennek ellenére mindig boldoggá tudta tenni. 3 fiút nevelt fel (egyedül!), 5 unokája és 2 dédunokája született (ők is mind fiúk). Velük (és még sok mindenkivel) együtt gyászolom őt most én is.

Emlékszem az első találkozásunkra közel 10 évvel ezelőtt. Nagyon közvetlen, nagyon kedves, nagyon mosolygós, és nagyon társaságkedvelő nagyiként ismertem meg. Annyira örült nekem, hogy szinte úgy éreztem, hogy egy 3. nagymamát kaptam az Élettől. Főleg azért, mert neki "csak fiúk jutottak", a párjaikkal mindig nagyon kereste a kapcsolatot. Mivel Zolinak akkor már régóta nem volt senkije, nekem azt mondta: "úgy örülök, hogy jöttél, azt hittem, hogy már senkit nem talál magának, pedig én azt se bántam volna, ha akár egy fiút hoz haza, csak legyen boldog!" :) Ezen nagyon nevettünk, annyira nyílt és őszinte volt. Annyira üde. 

Barátokkal is mentünk hozzá csoportosan, mindenkit nagy szeretettel fogadott, mindenkit vendégül látott, mindenkivel beszélgetett, imádtuk érte.

A lekváros és mákos buktái, amiket sütött, egyszerűen mennyeiek voltak. A dédunokák is rajongtak érte, no meg a csillárventillátorjáért.

Ezeket az emlékeket őrzöm róla (és persze még 100 másikat is), én ezekkel búcsúzom tőle.

Nyugodjon békében, Marika néni, odafent találkozunk :'(

p1030122.JPG

szomorú elmélkedés

2015\06\01

Soha rosszabb hét/hó elejét...!!!

Ezt a napot (is) jól megjegyezzük, fontos dátum a mai. 

Robi letette a cumit. Egyelőre véglegesnek tűnik a dolog, de nem merem elkiabálni azért. A délutáni alvás már a szopóka nélkül ment, sőt most, az esti lefekvéshez sem kereste! Pedig most este még a haját is megmostuk, ami neki külön tortúra, mert nagyon fél tőle. És utána mégsem kérte a cumit! ANNYIRA büszke vagyok rá!!! 

Az ötlet egyébként nem hirtelen jött tőlem. Már egy ideje nem néztem jó szemmel, hogy állandóan az ágyában lebzsel - ugyanis csak ott cumizhatott, meg mamákhoz utazás közben az autóban. Na és emiatt a kis rafkós kisördög tényleg egyfolytában bekucorodott az ágyba, és nyammogott a cumin. Úgyhogy ma egy irtó szerencsésen elkapott pillanatában megbeszélte Zozó Malaccal (alvós kishaver - magyar hangja: én :D ), hogy akkor ő most cumi nélkül fog aludni.

Ami ez után következett, azt magam sem akartam elhinni szinte.

Egyrészt simán belement, csak annyit kért, hogy feküdjek be mellé kicsit az ágyba!!! (60x120 cm-es rácsos ágy rács nélkül az egyik oldalon :DDD ) El lehet képzelni, hogy mennyire fértünk el, de megtettem a kedvéért, hiszen ez semmiség a cumiért cserébe. Plusz ő gyakorlatilag magától sosem akar velünk aludni, tehát a kérés jelen esetben visszautasíthatatlan volt!

Másrészt miután én pár perc közös pihi után kijöttem az ágyából, ő szó és panasz nélkül odabújt az alvós állatokhoz, becsukta a szemét, és elaludt. Én meg tátott szájjal lestem, hogy "komolyan, ennyi?" :)

A délutánitól még tényleg nem gondoltam, hogy akkor teljes a siker, de így az esti alvás sikerén is felbuzdulva már merek reménykedni :) Talán érthető, hogy miért is vagyok halálosan büszke :)

A cumin kívül pedig a másik, ami miatt fontos dátum a mai: Robinak ma heverője lett... Felavatni majd csak 2 nap múlva tudjuk, addig a matracnak ki kell egyenesednie, de akkor is itt van, összeszereltük, és várja, hogy ez a nagyfiú birtokba vegye... Én meg majdnem elbőgtem magam, mert ettől végképp azt éreztem, hogy ROHAN az idő... Most született, és már se cumi, se rácsos kiságy... Egyik szemem sír, a másik nevet... :)

alvás újdonság hétköznapok mosolygunk attrakció