Na az az igazság, hogy most van rohadtul elegem... 

Kezdődött az egész a derekam becsípődésével. Oké, túltettem magam rajta, nagy nehezen kikúrálódtam belőle, már épp jól voltam, erre kiderült, hogy basszus, idióta módon 2-szer nem vettem be a gyógyszeremet, bumm, rosszul lettem (epilepszia - múlt hét szerda este). Össze-vissza vertem persze magam, lila foltok tömkelege mindenhol, magam alá fordult boka, ez még mindig fáj, de már pont alakult volna a közérzetem (fizikailag), ám ekkor gyakorlatilag lebénultam a bal kezemre, mert a bal vállízületem totálisan megadta magát, így aztán minden egyes mozdulat kínszenvedés most. Eléggé elrontja a hangulatomat ez a hetek óta tartó állandó jajgatási kényszer, és most már én is nagyon érzem magamon, hogy bemorcultam/befordultam. Ennél azért jóval vidámabb szoktam lenni, de ezen most képtelen vagyok nevetni. Mondanám, hogy megöregedni szívás, de csak 33 éves vagyok, nem 99, talán ez még nem az a kor, ahol öregségről szoktunk beszélni. Mindenesetre iszonyatosan elegem van, de úgy tényleg!