Ma (nyilván az utolsó pillanatban persze) elintéztem végre a karácsonyi bevásárlást is, végre minden megvan. Pontosabban egy valami hiányzik, de azt elvileg hétfőn hozza a futár - drukkolunk.

Délután 1-kor Robi elaludt, Zoli is, én meg nekivágtam, és egészen fél 6-ig talpaltam, csakis BKV-val közlekedtem, mert karácsonyi időszakban kocsival horror... Aztán fél 6-kor hazajöttem, és azonnal indultunk hármasban tovább, mert még 1-2 dolog hátravolt, plusz Zoli tankolni akart. Útba ejtettük az Eurocentert, azt hiszem, hogy papírboltot kerestünk, és végül az Intersparban kötöttünk ki mondván, hogy ott is van papíráru.

Befelé menetben kaptunk valami szórólapot, amit pár percig csak szorongattam a sorok között sétálva. Aztán hirtelen mintha megvilágosodtam volna! Leesett, hogy amikor a kezembe adták, akkor a srác mondott is valamit, de (sajnos) szinte meg se hallottam, a papírt meg csak elvettem. Amikor viszont eszembe jutott ez az egész, akkor már az is tudatosodott, hogy mit mondott. Ránéztem a papírra, és mosolyogni kezdtem, hiszen pár héttel ezelőtt kezdtem el gondolkodni pont egy ilyen megoldásban, és erre szembe jött velem! 

Arról volt szó, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat rászorulóknak gyűjtött tartós élelmiszereket. Én nagyon nem szeretek pénzt adni sem szervezetnek, sem embernek, inkább kisegítem konkrétan valamivel (ennivaló, ruha). A pénzzel úgy vagyok, főleg alapítványok és hasonlók esetében, hogy ha adok 100 Ft-ot, akkor én az egészet azért adom, hogy rászorulók kapják, nem pedig azért, hogy egy részébül WC papírt vagy nyomtatópatront vegyen magának az alapítvány. Tudom, a működési költség velejárója, de pont ezért inkább közvetlenül segítek, és akkor is inkább étellel, ruhával, ilyesmivel. Ez volt egyébként a nagy elhatározás idén, hogy úgyis annyit nagybevásárlunk, igazán megtehetjük, hogy kicsivel többet veszünk, és elajándékozzuk. Az, ami nekünk kicsi, a rászorulóknak nagyon is sokat jelenthet.

Így történhetett meg végül, hogy bementünk az Intersparba és tizenezer Ft-okért vásároltunk 1 kis doboz tejfölt és egy db borítékot :))) Jó, nyilván nem pont így történt, mert a bevásárlókocsi tele volt mindenfélével (étolaj, liszt, cukor, tészta, konzervek, keksz, némi édesség...), de ebből a miénk csak a fent említett 2 tétel volt. A legviccesebb az volt, hogy én még így is kissé szégyenlősen toltam oda a kocsimat a Máltaiak pultjához, hogy csak ennyit vettünk, pedig sokkal többet is vehetnénk, ők meg teljes döbbenettel kérdezték, hogy ilyen sokat, te jó ég, ezt mindet, hú nagyon köszönjük stb :) 

Nagyon jó érzés volt, és még ha nem is váltom meg vele senkinek a világot, azért egy kicsit talán sikerül enyhítenem valaki(k)nek a nélkülözését ideiglenesen. Adni tényleg jó.