Nem mondhatom senkinek... ...elmondom hát mindenkinek. A régi jó duma ugyebár arra az esetre, ha valami nagyon feszít, és nagyon ki akarod mondani... Na ez most tipikusan egy ilyen eset nálam.

Rengeteget agyaltam rajta, hogy mennyire jó, vagy nem jó döntés ez így ebben a formában részemről, de végül is mindegy. Hiszem, hogy ez az írás önmagában nem változtat, nem befolyásol semmit. 

Szóval ennyi sok rizsázás után rátérek a lényegre. (Szép lassan majd előkerülnek a korábban megírt posztok is, hamarosan azokat is kiteszem valószínűleg.)

Pozitív :))) Igen, a tesztem :) Igen, amit már legalább egy hete sejtek, és érzek, az ma, szombat reggel halványan meg is mutatkozott :) Igen, a kistesó :))) Annyira örülök, annyira örülünk most újra :)))

Nyilván még nagyon korai ez az egész, ezért is gondolkodtam sokat, hogy publikáljam-e, de tényleg képtelen vagyok magamban örülni. Az előzmények miatt biztosan sokáig bennünk lesz a félsz, hogy minden rendben van-e, de nem állhatok neki úgy, hogy majd akkor örülök, ha már biztos. Mert mikor biztos? Majd a 12. héten? Majd félidőben? Majd amikor megszületett, majd amikor iskolába megy?

Nem. Nem vagyok hajlandó betegesen végigizgulni megint, inkább örülni szeretnék. Mert már az is szuper jó dolog, hogy képesek voltunk erre újra :) És nem csak hogy képesek voltunk, de elsőre összehoztuk megint :) Novemberre zöld utat kaptunk, és novemberben sikerült! :) És ha (ne így legyen persze) mégis valami baj lenne, akkor is tudni fogom (és már nem csak Robi miatt, aki szintén első próbálkozásra megérkezett), hogy képesek vagyunk rá! Ez már önmagában csuda jó érzés, és szilárd kapaszkodó még akkor is ha esetleg akár pár napon belül vége lehet! Na de ennyi szó bőven elég a pesszimista kilátásokról :)

Orvoshoz még természetesen csak ezután megyek, leghamarabb szerintem Robi szülinapjának hetében (dec.12.), addig is szokom a gondolatot :) Igen, szokni kell, mert most, ahogy elkezdtem számolgatni, hogy mikorra is fog esni a Kicsi várható érkezése (2015. augusztus 7.), most kezdem felfogni, hogy mi is történik :) Emlékszem mindenre, ugyanakkor nem emlékszem semmire, izgulok, mint a franc, ezt bevallhatom. Nem amiatt, hogy jól alakulnak-e a dolgok, hanem csak úgy, hogy Anya leszek - megint :) Hogy újra egy kis csöppséget fogunk dajkálni, hogy kell-e mindent újratanulni, vagy jönnek maguktól a dolgok stbstbstb. Azt hinné az ember, hogy egy gyerekkel már van rutinom, akkor nem izgulok a 2. miatt. Hát de :) De ez most tényleg abszolút a jó fajta izgalom, és nem a rossz fajta aggodalom.

A tesztelés maga egyébként érdekes volt. 3 napja már ellőttem egyet, természetesen Nagy Kövér Negatív eredménnyel. Ugyanakkor meg voltam győződve, hogy nincs igaza. Tényleg legalább egy hete érzem a jeleket, hányingerelek, mellfeszülök stb, úgyhogy elég könnyű volt a tesztre fogni: 1) még korán volt, 2) nem reggel csináltam, 3) bő 1 éve lejárt a szavatossága :D Tegnap aztán Rossmanban vettem egy vadi újat, és az volt a mondás, hogy ha ma, a 33. reggelen is még magas a reggeli testhőm, akkor teszt. Így is történt, a fiúk reggeliztek, én émelyegve tesztelek. Kb ugyanaz ismétlődött meg, mint Robinál: az első 5 percben rohadt nagy semmi. Fehérség. Csík sehol. Már Zolinak is mondtam, hogy várok még pár percet (10 a limit), és akkor eredményhirdetés, de egyelőre semmi. Amit el tudok fogadni, csak akkor azt mondja már meg valaki, hogy mégis mi a bajom :) Ezután 1 perc elteltével azt állapítottam meg, hogy bizonyos szögből mintha látszódna valami kis vonalnak tűnő izé. Zoli szerint csak képzelődöm. Még 3 perc: és tényleg ott a vonal :) Halványan, nagyon halványan, és már majdnem a határidő lejártakor, de ott van :) Megvan az első képünk A Kistesóról :)

Na hát nagyjából ennyi egyelőre. Gratulálni még talán korai, de örülök mindenkinek, aki velünk örül, előre is köszönöm a támogatást és drukkolást :) Azért bátorkodom megelőlegezni Tőletek, mert amikor Robi megszületett, akkor szembesültem vele (és piszokul meg is hatódtam rajta!!!), hogy mennyien szorítottatok nekünk, és milyen sokan mellettünk álltatok, még ha nem is tudtunk róla :)

Hát akkor kalandra fel... újra :)))