Már két hete elkezdtük a kóstoltatást Robival. A répalével indítottunk, de először egy kis hasmenése volt, aztán másodszorra meg lett 3 kis piros pöttye. Egyik sem volt vészes, ráadásul nem is voltunk meggyőződve, hogy biztosan a répa okozta, de inkább nem kockáztattunk, úgyhogy egy hét szünet után jött inkább az almalé. Azt 5 napig kapott, mindig délben, és nagyon tetszett neki. A kiskanállal is elég ügyesen boldogult főleg ahhoz képest, hogy ugyebár még csak most ismerkedik vele.

Ma először pedig kipróbáltuk az almapürét is :) Nagy sikere volt a fiúnál, tolta befelé rendesen :) Természetesen még tápszert is kapott mellé, de ha így haladunk tovább, akkor az ebéd kiváltása abszolút simán fog menni :)

Ma, 2013. április 12-én Robi pont 4 hónapos.

Pont egy éve, 2012. április 12-én bizonyosodtam meg először teljesen arról, hogy ő úton van hozzánk, pont ekkor lett pozitív a tesztem :) (És ezután füligmosollyal az arcomon bementem dolgozni, ahol is a főnököm közölte velem, hogy aznaptól osztályvezető-helyettes vagyok :))) Akkor el is bizonytalanodtam, hogy nem kellene-e rögtön szólnom a fejleményekről, de aztán kissé korainak ítéltem.)

Lehet, hogy azóta már akár osztályvezető is lehetnék, de elmondhatatlanul jobban örülök annak, hogy az életem más irányt vett. És ezt most egyáltalán nem a kollégák miatt mondom, hanem kizárólag magam miatt. Az én boldogságom (és persze Zolié) miatt.

Szóval boldog hófordulót Picúromnak :)

Mindig mikor Robival játszom, altatom, sétálunk, teszünk-veszünk, akkor egy csomó dolog eszembe jut, hogy na ezt és ezt feltétlenül örökítsem meg majd a blogban. Aztán leülök a gép elé, és nem jutnak eszembe ezek a nagy pillanatok. Pedig fontosak lennének, jó lenne később visszaolvasni, de mégsem jutnak eszembe. Elhülyültem, na :) Zoli például rendszeresen jókat mosolyog rajtam, hogy Robi mondjuk épp már alszik, tehát nincs velem, és nem is hall, és én mégis fennhangon énekelek gyerekdalokat :) Ez is lehetne az idiotizmus jele, bár én inkább annak tudom be, hogy most egészen más dolgok iránt érdeklődöm, mint mondjuk bő egy éve :)

Nézegetem közben a gyerkőc képeit, és már most döbbenetes, hogy 4 hónap alatt mennyit nőtt, mennyit változott! És ez még csak a kezdet :) Nem emlékszem pl, hogy mikor múlt el a hasfájása, ami pedig sokáig és erőteljesen okozott problémát neki. Azt tudom, hogy az Infacol segített valamelyest, de egyszer csak már nem kellett. Nem emlékszem, hogy hogyan és mikor sikerült kialakítani a napirendet, pedig tény, hogy van ilyenünk, és egész szépen tartjuk is általában.

Az tuti, hogy az első 1-2 hónapot mi amolyan autopilot üzemmódban csináltuk végig, pedig Robi egyébként elejétől fogva egy kis tündér, még az éjszakákra sem lehet panaszunk. Igen, az eleje nem könnyű, de azért bátran mondom, hogy megéri :) Főleg, amikor meglát engem és rám mosolyog :) De jó lenne, ha az összes ilyen cuki-édes pillanat be tudna rögzülni valahova, és visszanézhető lenne :)