Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!

2015\09\18

Kötelező ovi vs. szobatisztaság

Nagyon fontos kérdés következik, amihez a közönség segítségét kérném.

Az új szabályozás szerint ugyebár 3 éves kortól (elvileg) kötelező az ovi. (Tudom, hogy lehet halasztást kérni, de mivel vissza kell mennem dolgozni, ez szóba sem jön.) Na mármost a 3 éves kor lett az új szabály szerinti egyetlen kritérium az óvodába íratást illetően, vagy a szobatisztaság is feltétele lehet hivatalosan a felvételhez? Pontosabban kizárható-e a gyerek az óvodai felvételből, ha már betöltötte a 3 évet, de még nem szobatiszta? Vagy ezt az intézmény saját hatáskörben maga eldöntheti?

Olyan jó lenne, ha végre valaki egyértelmű választ adna erre a kérdésre, mert eddig ahány emberrel/ovival beszéltem róla, annyi verzióval találkoztam...

Egy órája pl a mi (leendő) ovink vezetője közölte, hogy csak akkor veszi fel a gyereket, ha szobatiszta...

Na most akkor...?

ovi elmélkedés

2015\09\03

Meneküljetek... szerintem...

Még ha nem is kedvelnek majd emiatt, akkor is muszáj kiírnom magamból... 

Csak úgy mondom, hogy a helyükben valószínűleg én sem igazán akarnék holmi "táborba" menni kevésbé önszántamból, főleg nem gyerekkel a kezemben, főleg nem úgy, hogy a hivatalos szervek napok, hetek óta csak hitegetnek, sőt átvernek... Persze, értem, hogy ott tudná csak az állam ellátni őket rendesen (efelől mondjuk vannak kétségeim...), és azt is megértem, hogy nem engedhetik őket tovább csak úgy más országba (sem), de ennek szerintem akkor is van emberségesebb módja. Mert most kb azt látom, hogy csak a feszültség szítása a cél, azaz hogy minél tovább kitartson a gumicsont, minél tovább ezen lovagoljon mindenki az egyéb belügyeink feszegetése helyett...

Ha viszont már foglalkozunk a témával, akkor legalább tájékozódjunk, és ne csak a hangzatosan huhogó és szándékosan félelemkeltő kormánypropagandát szajkózzuk inkább szerintem... Távolodjunk már attól el egy kicsit, hogy "fúúúj, idejönnek, és az én pénzemből élnek" meg hogy "állítólag nőket erőszakolnak" és hasonlók.

Személyes tapasztalat velük kapcsolatban van? Mert anélkül talán kicsit kétes lehet meg/elítélni őket...

Nekem van egy kevés, igen. Korábban a Nyugatiban, mostanában pedig a Margitszigeten sokukkal találkoztam, és most nem is tudom, mit mondanék, ha meg akarnék felelni (még jó, hogy nem akarok...) a gyűlölködő, idegenellenes, hősmagyar, hazaszerető mintapolgár képének: "jó ég, ezek kulturáltan viselkednek, ez gyanús" (haha..) vagy "úristen, de hát ezek jól öltözöttek és normálisan néznek ki"? Én mondjuk ezen nem döbbenek meg. Szerintem ha nekem menekülnöm kellene akárhonnan, akkor én sem a legszakadtabb cuccaimat keresném elő, hogy hátha szánalmat ébresztek magam körül, és emiatt megsegítenek (láthatóan ez sem működne, mert akkor meg szakadt csavargózás menne...), hanem kizárólag magamra és a családomra gondolva vinnék mindent amit a) fontosnak érzek, b) pénzzé tehető, c) bírja a strapát (pl ruha). Amin megdöbbenek inkább, az még mindig az a negatív, zárkózott, merev és elutasító hozzáállás, ami a témával szemben mutatkozik. Az, hogy sokan bele se gondolnak a dolog emberi oldalába. Hogy ez velünk is előfordulhat...

Egyébként meg hogyan ítélhetünk el bárkit, aki egy jobb élet reményében tovább lép függetlenül az országában uralkodó állapotoktól? Még ha nem is dúl háború, és nem dobtak bombát a házunkra, akkor is köteles vagyok ott leélni az életemet, ahol születtem? De akkor ezen logika mentén az a sok kivándorolt magyar ember mégis mit képzel, hogy migránsként "kihasználja" a befogadó országot, elveszi az ottaniak munkáját, és szerencsét próbál náluk? Sőt továbbmegyek: én (és a férjem is ugyebár) pl mit képzelek, hogy vidéki születésűként fel"vándoroltam" Pestre, elvettem valaki helyi embernek a zsíros állását, miért is nem maradtam otthon a szülővárosomban? Ugyanaz a logika... Persze lehetne azzal mentegetni ezt a szitut, hogy de hát ez belföld, de vegyük észre, hogy tényleg ugyanaz a logika. És ha a menekültekre költött pénz (amit egyébként részben az EU biztosít ám...!) annyira fáj most, akkor miért nem fáj ugyanennyire az a sok (bocs de rohadtul) felesleges stadion mondjuk? 

Egyébként meg igen, lehet őket általánosítva (az általánosítás amúgy is mindig beválik, mi..?) beállítani agresszív, randalírozó hordának, de kérdezem én: amikor nekünk kellene a sokadik nap után a sokadik átverés után türelmesnek lenni úgy, hogy esetleg még egy-két gyerek is van velünk, mi meddig bírnánk szó nélkül...? Még ha nem is háború elől menekülünk, csak "szimplán" mondjuk hivatali ügyet intézünk... Ugye ahhoz képest még elég nyugodtak ők ott a Keletinél, nem? Szóval mi meddig bírnánk?

Ja sokáig, tudom, mert ilyen birka nép a magyar, csak az uszításnak dől be, de a saját nyakába tett kötelet békével tűri...

Reménysugár azért a sötétségben, hogy van civil összefogás (nem is akármilyen), és hogy főleg az utóbbi időben megnőtt azon ismerőseim száma, akik hasonlóképp látják a dolgot, mint én. Legalább tudom, hogy nem vagyok (teljesen) ufó...

U.i: Ezt az írást amúgy semmiképp nem bántásból tettem közzé, azoknak akik féltik a hazát (bár ebben nem értek velük egyet), hanem olyan jó lenne, ha mindenki megpróbálna egy kicsit nyitottabbá válni, és legalább meghallgatni más véleményeket, más nézőpontokat is. Hátha lehetne szélsőségek nélkül végigcsinálni az egészet. Mert az nem kérdés, hogy végig kell csinálni. A kérdés csak az, hogy hogyan... De az erőszakban én speciel nem hiszek. És nekem a táborba zárás is pont ez a kategória, némileg hamiskásan cseng, rémlik valahonnan ugyebár... 

Már látom, hogy sehogy sem lehet jól lezárni ezt a bejegyzést, mindig marad bennem pár gondolat...

elmélkedés