Ahogy egyre inkább próbál beszélni ez a drága kisfiú, úgy egyre kevesebb dolgot értünk meg :))) Furának tűnhet ez a fordított arányosság, de hát ugye ő másképp érti még az általunk elmondottakat, vagy épp elfelejti, hogy hogyan is volt pontosan, és amikor megpróbálja kicsit később nekünk visszamondani, akkor jön a kamillázás, hogy "őőőő....mitmondtálédesem?" :) Legjobb példák erre a lömbe (zsömle), a gümbi (gömb), a kémen (kérem), a gáguff (joghurt), és még sorolhatnám... :)

Van viszont egy hetek óta megfejthetetlen mondása, amiről azóta se derült ki, hogy mire gondol. A nyugatinál a postán voltunk hármasban Zolival bringával, amikor először meglátott valamit az utcán és azt mondta, hogy "keve". Sokszor eszébe jut azóta is, sőt tegnap a nagykörúton autózva megint megemlítette, de bármennyire is próbálunk barkóbázni, egyszerűen nem megy.

Bő egy hete azt hittem, hogy lesz még egy ilyen kitalálhatatlan szavunk, amikor apuval elment sétálni Robi, majd hazaérkezvén közölte, hogy vauvau fendi (???) . Se apu, se anyu nem tudtak róla, hogy a környéken bármelyik kutyának hasonló neve lenne, sőt apu azt mondta, hogy nem is láttak kutyát séta közben, úgyhogy passzoltunk. Hétvégén aztán autóba pattantunk, hogy meglátogatjuk Zoli szüleit is, és az autópályán ért a megvilágosodás fendi-ügyben. Természetesen nem önállóan voltam ilyen okos, hanem Robi segítségével :) Elkezdte ugyanis mutogatni a táskámat, amiben az útravaló holmikat vittük, és mondta hogy vauvau. Rögtön utána pedig, hogy fendi. Amikor pedig megkérdeztem, hogy hol van fendi, akkor a táskára mutatva mondta, hogy "ott... vauvau" :) Aztán megkérdeztem, hogy hogy hívják a kutyusodat, és jött a válasz: "fendi". Pontosabban: Fendi, hiszen ez a neve:) Azóta is többször teszteltem, és következetesen mindig ugyanarra mondja. Zolival mindketten odáig voltunk, hogy ez milyen cuki már, hogy alig 2 éves, és elnevezi az alvós kutyust :)))

Gyermekem épp a szobájában önállóan játszik, na akkor én a nappaliban a szőnyegen ülve addig azt a frissen előbújt pár szőrszálat eltávolítom a lábamról csipesszel. (Múlt héten epiláltam, de nyilván máris nőnek vissza a kis szenyák, grrr...) Drága fiam egyszer csak nagy dobogással odatrappol, leguggol velem szemben, szakértő, szigorú szemekkel szótlanul méreget, hogy "anyám vajon mit csinál...?", majd felpattan, kihúzza magát, és szó szerint fölém magasodva, vádlón a lábamra mutatva, nagggyon komolyan szemöldök-összehúzva közli: "BUNDA" :DDD