Majdnem
Az előbb anyuékkal skype-oltunk, és közben Robi oldalfekvésből majdnem teljesen felült!!! :))) Plusz most már pikkpakk maga alá rántja a térdeit és már négykézláb is van. Mindezt egy fél délután alatt :)
Az előbb anyuékkal skype-oltunk, és közben Robi oldalfekvésből majdnem teljesen felült!!! :))) Plusz most már pikkpakk maga alá rántja a térdeit és már négykézláb is van. Mindezt egy fél délután alatt :)
...kevesebb gyerekruha fér el a szárítón mosás után, egyre szűkösebb a hely a szekrényében is (saját 2 ajtós szekrénye van - tele...), és ez mind megint csak mit jelent? Egyre telik az idő. 8 nap múlva 10 hónapos lesz az én "kis"fiam :)
Most nagyot ugrott mozgásfejlődésben, legalábbis nekünk ez nagynak számít ilyen idős korban, és ahhoz képest, hogy eddig mi volt. Pár napja folyamatosan feltornázza magát négykézlábra és ringatózik előre-hátra. Így erősíti magát, és egyszer csak elindul mászni :) Aztán ezen kívül még jócskán késve ugyan, de végre tudatosan elkezdett a hasáról visszafordulni a hátára, most már rájött, hogy hogyan kell. Valószínűleg ennek is volt némi akadálya eddig, a nyakában lévő izmok mostanra engedtek ki annyira, hogy könnyedén gurulhasson. Na és a fő kunszt, hogy megpróbál felállni. Persze ezt is amolyan kis lusti módon, nem ám kapaszkodik és felhúzza magát... :) Nem, anya tartsa meg őt (akár csak egész alacsonyan) a hónaljánál fogva hason fekvésben, és ő elkezd fellépegetni :) Csak annyi kell, hogy ráérezzen, hogy bizony önállóan is meg tudja ezt csinálni. Ugyanez a helyzet a felüléssel is. Hason fekve, ha nem teljesen vízszintben a padlón fekszik, hanem mondjuk a lábamon támaszkodik, akkor fel tud ülni. Szerintem (remélem) itt sem sok hiányzik a heurékához.
Hosszú informálódás után úgy döntöttem, hogy megpróbáljuk Robival ezt a babajelnyelvet megtanulni. Nyilván én is tanulom, hiszen anélkül nem lenne értelme a dolognak. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan válik be majd, és egyáltalán mikor kezd el működni kicsit is.
Na persze, még hogy minimális az a szotty... Hát nem, ehelyett hörghurut. Hétfőn este jött ki a doki néni megnézni Robit (miután 3 órát vártunk a rendelő előtt, de még mindig 20-an voltak előttünk...), és akkor állapította meg. Na de sebaj, átvészeljük, viszonylag úgyis jól viseli ezt az egészet Robi.
Van egy ilyenje, és most elkezdett valamiért félni tőle. De nagyon. Addig sír, amíg el nem teszem úgy, hogy ne is lássa. Sőt, ha látja, hogy hova teszem, akkor is sírva néz arra. Nem tudom, hogy ez mitől van...