Röviden és tömören: a BKV bekaphatja.

Hosszabban pedig: Mindig is tudtam, hogy a budapesti tömegközlekedés hagy némi kívánnivalót maga után - és akkor nagyon finoman fogalmaztam... Azt is tudtam, hogy többek között az akadálymentesség nem szerepel az erények listáján. Tegnap meg is tapasztaltam, meg még egy kicsit többet is.

Bementünk ugyanis Robival a munkahelyemre látogatóba, amiről alapvetően azt gondoltam előzetesen, hogy nem lesz egy nagy dolog, mert a busz háztól házig visz, ráadásul többségében alacsony padlósok járnak. Jól ki is néztem, hogy a menetrend szerint mikorra kell odaérnünk, hogy tényleg ilyennel utazhassunk. Időben kint voltunk, vártunk, a busz megérkezett. Nem alacsony padlós volt... Robi miatt nem akartam túl sokat várni, ezért felszálltunk egy másikra, ami majdnem ugyanarra megy, de mégsem jó végig nekünk. Közben elment az, amit eredetileg kinéztem, és beállt a következő, aminek menetrend szerint szintén alacsonynak kellett volna lennie. Kell-e mondanom, hogy nem az volt? Így aztán mentünk a majdnem jó busszal, amíg tudtunk, aztán gyalog még 10 percet persze hogy az "alig forgalmas" Szentendrei út mellett.

Na sebaj, beértünk épségben, jól elbeszélgettünk a kollégákkal, majd hazafelé már volt segítségem, akivel a magas buszra fel tudtunk szállni. Vajon meglepődik-e bárki, hogy elvileg az is alacsony volt, de valahogy mégsem... Lényeg a lényeg, hogy elindultunk ezzel a busszal, az első megállóban, amikor kinyíltak az ajtók, olyan hang jött a nyitószerkezetből, hogy szinte megsüketültem. Robi természetesen halálra volt tőle rémülve, iszonyúan sírni kezdett. Kivenni nem mertem, mert hát mégiscsak veszélyes lett volna, de eldöntöttem, hogy leszállunk, mert nagyon brutális volt az a hang. Robié és az ajtóé is. Úgy voltam vele, hogy inkább várunk akármennyit alacsonyra, de ennek nem teszem ki a gyereket tovább. Szegény nagyon nehezen nyugodott meg, hiszen még 2szer hallota ezt a sivítást, mindannyiszor neki is fogott a sírásnak. 

Összegezve újra csak azt mondhatom, hogy a BKV bekaphatja!!!

Nem hiába jártam Robival együtt eddig taxival... Nem az orromat hordom fenn, hanem úgy érzem, hogy gyakorlatilag lehetetlen normálisan közlekedni babakocsistól a legtöbb járaton. Még ha segítenek is le- és felszállni, maguk az eszközök is botrányos állapotban vannak! Ezek után pl a kék metrót meg sem próbáljuk a gyerekkel. Nem csak lejutni képtelenség, de piszok hangos is!