Idő

Az elmúlt időszak elég sűrű volt nekünk. Java részt azt mondhatom, hogy szerencsére, mert sokat utaztunk, Robi rengeteget fejlődött, sokszor voltunk orvosoknál, és mindig csupa jót hallottunk. Az egyetlen dolog, ami kicsit facsarja a szívemet (a bolond időjárástól eltekintve), az az, hogy Robi a Dévény kezelésen még mindig rettentően sír - ezt nehéz kibírni. De mindig azt tartom szem előtt, hogy szüksége van rá a saját érdekében, ráadásul láthatóan tényleg használ neki.

Jövő pénteken 4 hónapos lesz, tudom, hogy sokszor mondom, de piszokul rohan az idő... Én csak a 3 órás turnusokat számolgatom, ahogy Robi napirendje tart, és hipp-hopp azt veszem észre, hogy már megint hétvége, már megint és megint. Ezeknek mindig nagyon örülök, mert Zolival is végre több időt tudunk ilyenkor eltölteni, de ijesztő is, hogy mennyire gyorsan elmúlnak a pillanatok, észre sem veszi az ember és eltelik egy év, aztán a következő, és a következő...