Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2016\02\28

Vasárnapi családi idill

Épp a reggeli közös fogmosáshoz készülődtünk ma reggel hármasban (fúj, micsoda giccs :) ), amikor is Robi besétált utolsóként szép komótosan a fürdőszobába, majd huncut mosollyal az arcán, várakozón rám nézve közölte velem, hogy: 

"Anya, te hülye vagy!"

... ... ... ... őőőőőőőőizééé... ... ... ...

Naggggyon hajszál híja volt, hogy majdnem hangosan felröhögtem :D Első reakcióból, érted, remek nevelési célzattal rendelkezett volna a dolog :D Erősen kellett agyalnom, hogy afrancba, erre most mit is kéne mondani, hogy ne pont kedvet kapjon még jobban hozzá. Megkérdeztem először is, hogy tudja-e egyáltalán, hogy most mit mondott, hogy ez mit jelent, erre nyilván nemet mondott. Elmagyaráztam (nagyvonalakban), és hozzátettem, hogy csúnya dolog másnak ilyet mondani, plusz örülnék, ha ezért bocsánatot is kérne, mert nekem is ez rosszul esett. Erre ő:

"Bocsánat, anya, nem akartam azt mondani neked, hogy HÜLYE vagy, csak véletlenül mondtam azt az előbb, hogy HÜLYE vagy!" ...és minden egyes elhangzáskor még jól meg is nyomja az új kedvenc szót, miközben csibészesen mosolyog, éljen :) 

hétvége gyerekszáj mosolygunk

2015\05\31

Pápá május, helló június...

A gyereknapos hétvége elég jól alakult, bár teljesen másképp, mint ahogyan elterveztük. Először céges sportnapon voltunk, ahol Robi még egy kicsit pancsolt is a medencében. A jó időn, és ezen a sikerélményen (no meg az előrejelzésen) felbuzdulva eldöntöttük, hogy akkor a gyereknapi élmény egy jó kis strandolás lesz. Na az nem jött össze, már reggel láttuk, hogy borul a terv, amikor felkeltünk és zuhogott az eső. Plusz hideg is volt természetesen. Elmentünk inkább turistáskodni - megint.

A hét elején már spontán nekiindultunk, de akkor csak kettesben Robival. Akkor a Hősök terére buszoztunk, majd elgyalogoltunk (!!!) az Andrássy-n az Oktogonig, onnan egy megálló villamossal csak az élmény kedvéért a Nyugatihoz, ott vonatokat sasoltunk, aztán a WestEndben hosszasan elidőztünk, és megcsodáltuk a vízesést és a szökőkutat, valamint mozgólépcsőztünk :) Végül hazametróztunk. Mindez könnyű 5 órás program volt - én is totálisan kinyuvadtam :D

Na és akkor ma jött a következő etap: Zolival együtt mentünk most, leparkoltunk a Vár alatt, átsétáltunk Pestre a Lánchíd egyik oldalán, átgyalogoltunk alatta, aztán visszasétáltunk Budára az autóhoz. Közben hajókat, kandelábereket, uszályokat, Parlamentet, hídon átmenő autókat, buszokat néztünk, hajóskapitányoknak integettünk, a hídfőknél elbeszélgettünk az oroszlánokkal, megcsodáltuk a Budavári Siklót, ettünk Fragola fagyit, aztán Robi kívánságára az Alagúton át indultunk haza. Útba ejtettük a Vapianot, pizzát ebédeltünk. Délután pedig a sógoromékkal és Robi unokatesójával kimentünk a Hármashatárhegyhez a repülőtérre, ott aztán önfeledt kalandozásba kezdtek a csemeték a réten :)

Szóval összességében szuper élmény volt szerintem mindenkinek mindkét nap, de főleg a mai. Igazán örülök, hogy ilyen remek gyereknapot hoztunk össze! :)

...és holnap pedig már itt a június. Hamarosan névnap Robinak, szülinap nekem, aztán pedig nyaralás, alig várjuk... :)))

hétvége mosolygunk

2014\11\03

Rejtvény

Ahogy egyre inkább próbál beszélni ez a drága kisfiú, úgy egyre kevesebb dolgot értünk meg :))) Furának tűnhet ez a fordított arányosság, de hát ugye ő másképp érti még az általunk elmondottakat, vagy épp elfelejti, hogy hogyan is volt pontosan, és amikor megpróbálja kicsit később nekünk visszamondani, akkor jön a kamillázás, hogy "őőőő....mitmondtálédesem?" :) Legjobb példák erre a lömbe (zsömle), a gümbi (gömb), a kémen (kérem), a gáguff (joghurt), és még sorolhatnám... :)

Van viszont egy hetek óta megfejthetetlen mondása, amiről azóta se derült ki, hogy mire gondol. A nyugatinál a postán voltunk hármasban Zolival bringával, amikor először meglátott valamit az utcán és azt mondta, hogy "keve". Sokszor eszébe jut azóta is, sőt tegnap a nagykörúton autózva megint megemlítette, de bármennyire is próbálunk barkóbázni, egyszerűen nem megy.

Bő egy hete azt hittem, hogy lesz még egy ilyen kitalálhatatlan szavunk, amikor apuval elment sétálni Robi, majd hazaérkezvén közölte, hogy vauvau fendi (???) . Se apu, se anyu nem tudtak róla, hogy a környéken bármelyik kutyának hasonló neve lenne, sőt apu azt mondta, hogy nem is láttak kutyát séta közben, úgyhogy passzoltunk. Hétvégén aztán autóba pattantunk, hogy meglátogatjuk Zoli szüleit is, és az autópályán ért a megvilágosodás fendi-ügyben. Természetesen nem önállóan voltam ilyen okos, hanem Robi segítségével :) Elkezdte ugyanis mutogatni a táskámat, amiben az útravaló holmikat vittük, és mondta hogy vauvau. Rögtön utána pedig, hogy fendi. Amikor pedig megkérdeztem, hogy hol van fendi, akkor a táskára mutatva mondta, hogy "ott... vauvau" :) Aztán megkérdeztem, hogy hogy hívják a kutyusodat, és jött a válasz: "fendi". Pontosabban: Fendi, hiszen ez a neve:) Azóta is többször teszteltem, és következetesen mindig ugyanarra mondja. Zolival mindketten odáig voltunk, hogy ez milyen cuki már, hogy alig 2 éves, és elnevezi az alvós kutyust :)))

hétvége gyerekszáj nagyszülők mosolygunk

2014\10\07

Metró és barátság :)

Ismét egy nagy változás az életünkben:

Vasárnap (többek között) a sok-sok útlezárás miatt azzal az ötlettel álltam elő Zolinak, hogy metróval próbáljunk meg eljutni a sógoromékhoz a megbeszélt családi bandázásra. (Korábban már mentünk vele egyszer, de finoman szólva sem aratott nagy sikert akkor. Robi félt. Szerintem hangos is volt neki, sok volt az ember, meg úgy összességében fenyegetőnek érezhette, volt is riadalom és sírás rendesen.) Ilyen előzményekkel nem állítom, hogy tök nyugodtan indultunk útnak vasárnap délelőtt, de valamikor el kell kezdeni a szoktatást, a körülmények pedig elég ideálisnak tűntek.

Az eredmény pedig több mint parádés, minden várakozásunkat és elképzelésünket felülmúlta. Robi le sem akart szállni a metróról, még nap végén is csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy másnap megint megyünk, és meglátogatjuk Artúrt, természetesen metróval :)

Ez tegnap meg is történt (a 4-es metró nekem is újdonság volt :) ), sőt tegnap már mozgólépcsőzött is Robi, nyilván velem kézen fogva.

Artúrral is egyébként szuper jól eljátszottak! Nagyon jó volt őket nézni, annyira édesek voltak együtt :) Ráadásul tényleg együtt, nem csak egymás mellett játszottak. Kergetőztek, adogatták egymásnak a játékokat, sikongattak, kivették a másik kezéből a dolgokat, aztán megint visszaadták tök kedvesen, ment a baba-simi, szóval móka és kacagás volt az egész! Mindössze kb 10 perc volt, amíg mindkét fiú az első megszeppenésből feloldódott. Olyan jó lenne, ha tudnánk sűrűbben találkozni, hogy jól ismerjék egymást a srácok :)

hétvége újdonság hétköznapok mosolygunk

2014\05\18

Jár

Beköszöntött a május, az öcsém 30 éves lett (utólag is még egyszer boldogságosat neki :) ), a fiam pedig járni kezdett kb ugyanazon a napon (nem egészen 17 hónapos korában). Sokáig váratott magára az önálló elindulással, de megszoktuk már tőle, hogy nagyon biztonsági játékos, és mindent már csak akkor tesz meg, amikor teljesen biztos a dologban. Ennek megfelelően viszont aztán pár nap alatt tökélyre vitte a járás művészetét, már szinte szalad, ráadásul nagyon ügyesen, magabiztosan és stabilan. Esést kb csak akkor produkál, ha valami túl nagy dolgot megpróbál átlépni, és elbotlik benne, vagy sietségében megcsúszik a zoknija a padlón. Ez utóbbi viszont elég ritka, mert akkorákat tud menteni, hogy én már előre fogom a fejemet, de nem történik mégsem baj :)

Nagyjából a járással egy időben átállt a gyermek a napi 1 alvásra is (kivéve front ÉS koránkelés kombó idején). Ez is elég zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Pontosabban annyi történt, hogy egyik nap az istenért nem akart álmosodni, hát vártam-vártam. Ebéd utánra már kiütötte magát, de nem akart az ágyában aludni, így a hálóba vittem, és együtt ledőltünk a franciaágyra - mintegy 2 órás alvás erejéig :) Azóta ez így kb be is állt (1-től 3-ig szunya), és nincs ellenemre, sőt. Napközben együtt szundítani egyet a nagy, bújós fiammal - nincs is ennél jobb :) Kicsit aggódtam, hogy majd ezután nem akar a saját ágyában aludni napközben, de nem így lett. Múltkor sütit sütöttem, őt viszont le kellett tenni. Simán elaludt egyedül is. Összességében (még mindig, mint mindig :) ) most is nagyon büszke vagyok rá, és imádom :)))

Az én eltűnésem a blogszférából mindeközben elég prózai okokra vezethető vissza. Leginkább is arra, hogy megpróbálok Robival minél többet a szabadban lenni, ha már egyszer jó az idő. Persze nem az e heti ciklonos özönvízszerű esőkre és szélre gondolok. Viszont előtte rengeteget sétáltunk a Margitszigeten. Sőt a járást megelőző babakocsi-tolást is ott kezdtük el Robival. A nagyrétet oda-vissza rögtön első alkalommal körbesétálta egyedül a kocsit tolva, teljesen fáradhatatlanul nyomta, és kikérte magának, amikor be akartam ültetni a járgányába, mondván, hogy biztos kipurcant. Hát nem :) Na szóval hosszú órákra "kiköltöztünk" tulajdonképpen a szigetre lazsálni, piknikezni, mindezt többször is. Volt, hogy fél 3kor indultunk ki, és este 7kor Zoli jött értünk bringával. Robit akkor ő hozta haza gyerekülésben. Jövő hétre nyarat ígértek, úgyhogy már nagyon várjuk a hasonló délutánokat :)

A kalandok egyébként sosem fogynak el :)

Tegnap Vapianoban voltunk vele 3asban vacsorázni, ami nagyon tetszett neki is, és nekünk is. Egyelőre ennyit pont kibír anélkül, hogy zavarná bármi, vagy unatkozna, esetleg sírna. Egy hosszabb, rendelős-felszolgálós éttermi látogatásra még nem áll készen, de egy 17 hónapostól ez nem is elvárható, mi sem erőltetjük. 

Ma pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk nagyfiúsítani az ágyát, és leszereltük a rácsot az egyik oldalról. Egyelőre nagyon tetszik neki, de az igazi teszt majd éjjel, illetve reggel lesz, amikor altatjuk, vagy amikor ébred. Kíváncsian várom az eredményt... :) 

hétvége egészség újdonság fejlődés hétköznapok elmélkedés mosolygunk attrakció

2014\03\08

Szombat délelőtti matiné ágyból nézve

img_20140308_091616_1394266797.jpg_2448x3264

Épp szétszednek egy darut a házunkkal szembeni építkezésen, és ezt a mi ágyunkból premier plánban látni lehet. Így igaz, hogy még mindig betegen, de első sorból nézhetem végig :) Elég komoly látvány!

A képen Robi is ott van, ha jobban megnézzük, hiszen az érdekes dolgokat ő is mindig megnézi :)

Ápdét: nem szedik szét, csak megmagasítják a darut :)

hétvége mosolygunk Fotó

2013\10\21

Váratlanul vidéken voltunk

...a hétvégén. Az úgy volt, hogy Pesten akartunk maradni, de apu pénteken délután telefonált, hogy mégis hazaér, van-e valami programunk, mert ha nincs, akkor hazamehetnénk. Így aztán fel is kerekedtünk este, és fél 10 felé meg is érkeztünk. Robi nagyon álmos volt, mert egész délután nem volt hajlandó elaludni, és az úton is csak az utolsó fél órában szundított. Amikor odaértünk, akkor szinte azonnal le is tettük őt aludni.

A gyermek a hétvége során többször is meglepett minket, egyáltalán nem  azt produkálta bizonyos helyzetekben, mint amit mi gondoltunk,

Fura volt pl, hogy a helyet mennyire idegenként kezelte (szerencsére Mamát és Papát mindig megismeri :)), legalább is az ottani kiságyát: nem volt hajlandó napközben abban elaludni. Zoli nagy duzzogva persze feláldozta magát, hogy jó, ő akkor majd alszik együtt a gyerekkel :) Kb  erre várt már, amióta csak a fia megszületett, úgyhogy még kifejezetten élvezte is a helyzetet, főleg azért, mert Robi eddig semmiféle hajlandóságot nem mutatott arra, hogy velünk együtt aludjon. Na de most végre :)

Aztán szombat délben névnapi ebéd volt a nagyszüleimnél. Mi Zolival lélekben felkészültünk, hogy mivel mostanában úgyis eléggé fél az idegenektől, így valószínűleg nem fogunk tudni sokáig maradni, mert tuti meg lesz ijedve a sok ismeretlen arctól. Erre mi történik? Soha még ennyire laza és felszabadult nem volt. Kb rögtön bárkinek hagyta, hogy megdédelgesse őt, aztán a földön hempergett, vígan kacarászott, gurítgatta a labdát, huncutkodott, mindezt több órán keresztül. Teljesen le voltunk döbbenve, hogy micsoda kis nyílt és közvetlen lett a fiunk :) Persze nem mellékes, hogy kezdésnek egy hatalmas fonott kalácsot kézbe kapott, hogy birkózzon vele, tetszett is neki a szitu :)

Vasárnap délután volt egy kis csajozás is, Dorciék látogattak meg minket. Zolival mindketten el voltunk varázsolva a kiscsajtól, én már persze jó előre össze is boronáltam Robival a lányt, annyira cuki :))) Hátha sikerül sűrűbben is találkoznunk, még akkor is, ha felnőttként nem találnak egymásra a csemeték :) De korban közel vannak egymáshoz, és ez mindenképp jó dolog.

Ma egyébként nagyjából rögtön helyreállt a napirend, Robi a saját ágyában aludt. Napközben. Merthogy az éjszakát viszont velünk töltötte. Ilyen a 10 hónap alatt összesen talán 2szer fordult elő, és utoljára kb 1 hetesen... Most egyszerűen nem nyugodott meg, úgyhogy Zoli áthozta hozzánk. Nem mondom, hogy nem volt csoda jó érzés vele aludni, de azért nem szeretném rászoktatni.

Napközben Robi az új felüléses tudományát gyakorolta szorgalmasan, szinte egyfolytában. Ma csak kétszer aludt, és a második előtt még mosógép-vizit közben valami csoda folytán még a lábamba kapaszkodva sikerült fel is állnia!!! Szerintem észre se vette, hogy mit csinál, ráadásul olyan gyorsan csinálta, hogy nekem is agyalnom kell utólag, hogy hogyan is történt a dolog :)

Ami viszont rossz hír, hogy Robi megint elkezdett hurutosan köhögni és törtyögni orrilag, úgyhogy Ancsi, bocsánat, remélem nem adtunk át Nektek vasárnap semmi kéretlen ajándékot :( Mi most újra gyógyszerezünk, vitaminozunk, orrot szívunk, aztán talán hamar elmúlik a kórság. Bízom benne tényleg, hogy másnak nem passzoltuk le...

hétvége egészség elmélkedés nagyszülők mosolygunk attrakció

2013\10\08

Menetrendek

Szerencsére Robinak viszonylag hamar kialakult egy jól követhető és betartható napi rutinja. (Nyilván vannak dolgok, amik ezt befolyásolják, vagy eltérítik, de többnyire tudjuk hozni a formánkat :) )

A rövidtávú menetrend az a napirendünk Ami úgy néz ki, hogy:

  • 7 és fél 8 között felkel, reggelizik az apjával (tápszert),
  • majd játszik max. 9ig (miközben Zoli készülődik is munkába)
  • 9 körül pápát intünk apának, és Robi lefekszik aludni nagyjából egy órára
  • 10 körül tízórai (gyümölcs, túrókrém, joghurt ilyesmik - minden házilag),
  • aztán kb délig játék,
  • kb déltől kb 1ig alvás,
  • majd ebéd (főzelék husival, sajttal, vagy tojással - szintén házilag),
  • egy rövid mókázás után elkészülünk és irány sétálni (igyekszem minden körülmények között kivinni, de ha nem jön össze, akkor játszunk bent)
  • kb 3tól ismét alvás
  • kb 4kor uzsonna (tápszer), aztán
  • játszunk, skype-olunk a nagyszülőkkel, és ha még korábban nem tettük, akkor kimegyünk levegőzni
  • 6-7 óra között hazaér APAAAAAA :) innentől kezdve nagy játék van kb 7-fél 8ig
  • akkor vacsora (ugyanolyan jelleggel, mint az ebéd)
  • még egy kis közös játék, ha bírják a fiúk, egyébként pedig
  • legkésőbb 8-fél 9 körül fürdetés, és lefekvés :)

Hosszútávon meg úgy nézünk ki, hogy az előbbi menetrend érvényesül hétfőn, kedden, szerdán, aztán csütörtökön általában egyedül fürdetek és altatok, mert Zoli falat mászik, ilyenkor Robi lefektetése után én meg szoktam nézni 1-1 filmet, míg Zoli haza nem ér - ez az én személyes időm :) Aztán pénteken, megint a szokásos, és szombat-vasárnap főleg APA-nap van, a legtöbb dolgot Zoli átveszi, a játszások viszont közösek. Ha maradunk Pesten, akkor elmegyünk még bevásárolni, nézelődni, erre-arra. Ha pedig vidékre megyünk a szüleinkhez (2-3 hetente, ahogy alakul), akkor is igyekszünk tartani a jól bevált napi rutint, de persze hagyjuk kibontakozni a nagyszülőket is :)

hétvége hétköznapok mosolygunk

süti beállítások módosítása