Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2013\04\16

Lakógyűlés

Úgy megörültem, mikor megláttam az idei év első lakógyűlésének témáit a meghívón, hiszen szerepelt köztük egy olyan tétel is, hogy "Játszótér létesítése". Van a házunknak egy hátsó udvara, amit jelenleg semmire nem használunk, csak egy üres, füves placc, ide szerettünk volna egy kis játszóteret, tűzrakóhelyet a közös grillezésekhez és pár padot.

Mi csak a gyűlés elején tudtunk ott lenni, mert Robi megéhezett, és fürdetni is kellett már őt. A többi gyerekes család ugyanígy pont a gyerek miatt kellett, hogy eljöjjön korábban, de mi legalább megoldottuk a szavazatunkat: felhatalmaztuk az egyik szomszédot.

Na erre 1 héttel később megjön a jegyzőkönyv, benne sehol egy szó a játszótérről... Kiderült, hogy az egyik kedves lakótárs(nő b+...) gyakorlatilag azt sem hagyta, hogy felvetődhessen a téma, mert ő már elöljáróban tiltakozott fennhangon. Mondván, hogy ő nem azért költözött ide, hogy gyerekek üvöltését hallgassa, és hogy ha ő vasárnap délután le akar pihenni, akkor neki ez igenis jár, és vegyük tudomásul, hogy ha ezt megszavazzák a többiek, akkor ő AZONNAL megy a bíróságra... Na ezen a ponton úgy érzem szerencse, hogy nem voltam ott... Először is piszok módon kiröhögtem volna, aztán megkérdeztem volna, hogy és mi lenne a vád? Hogy gyereket szültem? Vagy hogy olyat-e, amelyiken nincs volume gomb? Meg valószínűleg azt is elmondtam volna neki, hogy ezzel csak a saját szegénységi bizonyítványát állítja ki, plusz, ha valaki társasházba költözik, akkor igenis tudnia kell kompromisszumokat kötni és tudnia kell, hogy bizony nem egy tanyán lakik, ahol mindig csend, béke és nyugalom van...

Felhúztam azért magam, de nem marad ez annyiban, szerencsére össze lehet csődíteni a gyerekes családokat, mert történetesen (tőlük) tudom, hogy a többieknek is tetszene ez az egész saját játszóteresdi dolog.

hétköznapok elmélkedés

2013\04\11

Blablabla :)

Mindig mikor Robival játszom, altatom, sétálunk, teszünk-veszünk, akkor egy csomó dolog eszembe jut, hogy na ezt és ezt feltétlenül örökítsem meg majd a blogban. Aztán leülök a gép elé, és nem jutnak eszembe ezek a nagy pillanatok. Pedig fontosak lennének, jó lenne később visszaolvasni, de mégsem jutnak eszembe. Elhülyültem, na :) Zoli például rendszeresen jókat mosolyog rajtam, hogy Robi mondjuk épp már alszik, tehát nincs velem, és nem is hall, és én mégis fennhangon énekelek gyerekdalokat :) Ez is lehetne az idiotizmus jele, bár én inkább annak tudom be, hogy most egészen más dolgok iránt érdeklődöm, mint mondjuk bő egy éve :)

Nézegetem közben a gyerkőc képeit, és már most döbbenetes, hogy 4 hónap alatt mennyit nőtt, mennyit változott! És ez még csak a kezdet :) Nem emlékszem pl, hogy mikor múlt el a hasfájása, ami pedig sokáig és erőteljesen okozott problémát neki. Azt tudom, hogy az Infacol segített valamelyest, de egyszer csak már nem kellett. Nem emlékszem, hogy hogyan és mikor sikerült kialakítani a napirendet, pedig tény, hogy van ilyenünk, és egész szépen tartjuk is általában.

Az tuti, hogy az első 1-2 hónapot mi amolyan autopilot üzemmódban csináltuk végig, pedig Robi egyébként elejétől fogva egy kis tündér, még az éjszakákra sem lehet panaszunk. Igen, az eleje nem könnyű, de azért bátran mondom, hogy megéri :) Főleg, amikor meglát engem és rám mosolyog :) De jó lenne, ha az összes ilyen cuki-édes pillanat be tudna rögzülni valahova, és visszanézhető lenne :)

hétköznapok elmélkedés mosolygunk

süti beállítások módosítása