Eltelt gyorsan a második nyaralásunk 2 hete is, újra itt vagyunk Pesten, és közben lehetőségünk nyílik egy gratis 3. lazulást is megejteni, még egyszer a Balatonnál, Zoli szüleinél :) Természetesen kapva kapunk az alkalmon, már csak azért is mert ezúttal nem csak én maradok ott Robival kettesben, hanem Zoli is kiveszi a szabiját, szóval 9 nap együtt... :) Pontosabban ebből egy nap teljesen "lepasszoljuk" a gyerkőcöt a nagyszülőknek, ugyanis mi lagziba készülünk. Ez lesz az első alkalom Robi születése óta, hogy ketten megyünk valahova szórakozni. Nem hiányzott eddig, és most is nagyon fura lesz, szerintem végig arra fogok gondolni, hogy vele mi van.

Olyan már volt (most pénteken), hogy Zoli szülei itt hétvégéztek, ezért lefektetés után egy fél órára elugrottunk a Tescoba nagybevásárolni ketten - so romantic... :) Akkor is hiányzott Robi, még ha hülyén is hangzik.

Változások időközben:

Robi tegnap 8 hónapos lett, a múlt hét folyamán pedig előbújt a 3., majd a 4. fogacskája is (felső metszők - bal, majd a jobb). Gyanús, hogy a bal felső ketteske is kikandikál, de azt még nem kiabálom el :) Minden esetre kettővel is veszettül tud harapni! :)

Hivatalosan a tegnapi orvosi mérés szerint 8840 g és 70 cm, bár ez utóbbit kétségbe vonom, mert itthon 70 cm-es a pelenkázólapunk, és bizony a fiú lelóg róla...

Áttértünk a Milumil HA2-es tápszerre, na és persze továbbra is folyik a hozzátáplálás. Az eddigiek mellé bejött még a paradicsom, a póréhagyma, a körte, a csirkemáj és a túró, holnaptól pedig a szilva, aztán következik a tojássárgája. Elég változatos most már a menüje, ami viszont állandó az az étvágya - szerencsére :) Sokat eszik, és jó étvággyal, örömmel, nem válogat. Főzelékből ebédre és vacsorára simán megeszik 350 g-ot(!!!), nem is tudom, hogy hova fér belé...

Még mindig csak hátrafelé tolat, meg körbe-körbe pörög, ez nyugtalanított is egy darabig, hiszen mostanra már "illene" kúsznia. Aztán beszéltünk a gyógytornásszal, és ő megnyugtatott. Eleve vannak különbségek az azonos korú babák között, eleve mindenki különböző, eleve léteznek lassabb mozgásfejlődésű picikék, és Robi eleve egyfajta hátránnyal indult a letapadt izmai miatt. Szóval egyedi elbírálás szerint abszolút nincs elkésve a kúszással sem.

Szinte mindenki azzal jön nekem, hogy addig örüljek, amíg leteszem és ott marad, de én alig várom, hogy tudjon jönni-menni, csúszni-mászni. Most erőteljesen benne vagyunk a szeparációs szorongós időszakban, és pisilni is alig tudok kimenni, azonnal úgy sír szegénykém, mintha bántaná valaki. Nem siettetni akarom a fejlődését, csak szeretném, ha nem lenne rossz ez neki - tudom, ilyen nincs. Egyébként ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége: még a szokásosnál is többet lehet babusgatni, amíg még hagyja magát :)))

Úgy szeretem ezt a kis tündérmanót, hogy azt nem lehet elmondani! Annyira okos, ügyes, és persze szép is, nekem ő a legszebb, de hát én elfogult vagyok, szóval ez így van jól :)

Mondjuk eddig sem gondoltam, hogy rosszul főzök (még ha szerénytelenül is hangzik), de most, hogy Robinak is egyre változatosabb ételeket készíthetek, kiderül, hogy tényleg értek hozzá :))) Na jó, ő nem feltétlenül lenne mérvadó ebben (mármint, hogy megeszi), de Zoli is teljesen odáig van érte, meg én is. Igen, a babakajáért :)

A mai ebéd pl.: brokkoli és répa olívaolajon és vízen megpárolva, krumplival besűrítve, petrezselyemmel ízesítve, csirkemell husival felturbózva :)

Tegnap itt járt a védőnő, és megnézte Robit. Amennyire persze ő hagyta magát :) Úgy néz ki, hogy az alsó 2 kis metszőfogacska végre kibújni látszik, az egyik talán már kint is van, éljen! Szegényemnek egyfolytában kiütéses a bőre a szája körül az állandó nyálfolyás miatt. Viszont szerencsére ez a fogzás téma sem az éjszakákat nem zavarta meg, se nem okozott hőemelkedést (eddig). Mostantól átállunk a napi 3szori rendes étkezésre, ezentúl este is főzeléket kap vacsorára, végre az apja is megetetheti kanállal is :)

A babahinta, amiben eddig napközben aludt, most már kezd kicsinek bizonyulni, már csak úgy fér el benne, ha kilógatja a lábait :) Ez csak azért rossz, mert nagyon hozzászokott a ringatáshoz. Este szerencsére gond nélkül elalszik a kiságyban, de napközben egyáltalán nem. Tegnap viszont elkezdtem átszoktatni, mert hát muszáj, na. Nem mondom, hogy egyszerű, mert azért volt egy kis sírás, de némi nyugtató ölelgetés után tegnap délután végül már a kiságyban aludt el - szóval szerintem menni fog ez :)

És jövő héten 7 hónapos...

Mindig nagyon aggódom érte, amikor nincs velem, de most valamiért különösen. Pedig tudom, hogy ügyes nagyfiú, vigyáz magára, és mégis. Ez a felfokozottság biztosan összefügg azzal, hogy most már van egy kissrácunk is, akinek még sokkal nagyobb szüksége van rá, mint nekem, hiszen neki ő az apukája.

Mi Robival most 2 hétig Zoli szüleinél nyaralunk, ezért van ez a külön-állapot. Rosszabbul viselem, mint gondoltam, arra pedig nem is számítottam, hogy a gyermek mennyire nagyon keresni fogja őt... És ettől csak még nehezebb. Elvileg pihenni jöttünk, és én mégsem tudok ellazulni...

Több hónapja folyamatosan nyálazik, és mindent a szájába töm, de ezen kívül semmi jele az első fogacskának... Kíváncsi vagyok, hogy mikor jön el az ideje!

Mindig akarok írni, sok mindent meg szeretnék örökíteni, hogy később emlékezzünk rá, de annyira a legutolsó, hogy gépelni üljek le a gép elé :)

Így aztán most lehet, hogy kicsit összeszedetlenül vágok bele az élménybeszámolóba.

Hozzátáplálás folyamatban, a nagy favorit a banán, mindent banánnal szeretne enni az uraság :) Minden mást is megevett eddig persze, csak max megy a fintorgás, meg a szó szerinti borzongás, ami elég vicces :))) Egyedül a spenót fogott ki rajta. De az sem az íze miatt, hanem mert nagyon elkezdett fájni tőle a pocija, úgyhogy azt egy időre hanyagoljuk is.

Nagy vihánc-masina lett belőle mostanára, főleg Zolit és engem tüntet ki ezzel egyelőre, de a nagyszülőknek is jut még bőven, és persze néha idegenek is. Ez utóbbi kategóriára egyébként mostanában már elég érzékeny, úgy értve, hogy pár hete már bőven megkülönbözteti az ismerősöket az ismeretlenektől, és ha épp kicsit bizonytalanabb napja van, akkor el is pityeredik szegénykém. Hamar meg tud nyugodni, de azért jelzi, egy kis sírdogálással, hogy észrevette ám az idegeneket. Úgy mindent összevetve nagyon hasonlít az apjára, nem csak külsőleg, hanem amúgy is: Robi sem az a kapkodó, őrült, ideges típus, sőt :) Szuper jól eljátszik egyedül, ha épp mondjuk ki kell teregetnem a ruhákat, magyaráz a játékainak közben édes kis baba-nyelven. Grrr, brrr, baa, gaa, maa és egyéb prüntyögések a legjellemzőbbek. Brümmög és köpköd is, mindezt akár cumival a szájában is :)

A kacagást leginkább az váltja ki belőle, ha csikizzük, ha Zoli a hasát harapdálja, vagy ha hapcizok neki :) Mondókákra, énekekre veszettül figyel, és közben aranyosan kerekítgeti ő is a száját, mintha mondaná velem együtt :)

A fürdés most már kevésbé mumus, a legutóbbi 2 alkalommal végre sikerült elérni, hogy ne sírjon, sőt még pancsikolt is. Persze ehhez irtó türelmesnek kellett lenni, és csiga lassan közelíteni a kádhoz, mm-enként beleengedni a a kis testét a vízbe, és közben énekelni :)

Hoppsz... ébred... :) Megyek is :)

Nagyjából így lehetne tömören leírni, hogy hogyan is telik egy napunk :) A hangját nem nagyon lehet hallani Robinak, mármint ritkán sír "feleslegesen", csak ha valami gondja van. Amúgy persze be nem áll a szája, brümmög, gagyog, prüntyög, aúzik, és mindezt hatalmas meggyőződéssel. Na meg persze rúgkapál, jár keze-lába folyton, és hanyatt fekve nem igazán marad meg most már, azonnal hasra veti magát, de minimum oldalt fekszik :)

Tegnap óta egyébként a védőnő biztatására a banánnal ismerkedik, és nem kicsit tetszik neki :) Én mondjuk furcsállom, hogy már most banán, de ő a szakember, ő biztos ért hozzá. A kissrác meg nem tiltakozik, sőt... :))) Holnap már 70 g-ot is megehet belőle, holnapután pedig annyit, amennyit kér - na erre kíváncsi leszek, mert az ő bendője szerintem kb feneketlen kút :)

Szintén a védőnő "engedélyével" már a sportkocsiban fekve sétáltatom (végre itt a meleg, jó idő!!), mert abból jobban kilát, de mégsem kell ülnie, mert eléggé fektethető az alja. Hát így telnek mostanában a napjaink :)

Azt hiszem, hogy én igazán próbálok toleráns lenni mindenkivel, tiszteletben tartom más emberek világnézetét, hitét, még ha az nem is egyezik az enyémmel. Az egyetlen kérésem csakis az, hogy mások is tartsák tiszteletben az én dolgaimat, azaz ne akarjanak semmit rám tukmálni, legyen szó akár vallásról, akár bevált mosószerről. Ez a bevezetője a történetnek, ami az imént esett meg, de nem hitelméleti vitát akarok nyitni, a legkevésbé sem!

Fél órája kb befejezte Robi a vacsorát és rögtön el is álmosodott, úgyhogy letettem. Abban a pillanatban csöngettek. Kimentem, és két idős nő állt ott, semmi olyasfajta kérdés nem hangzott el, hogy zavarnak-e, hanem rögtön bele a lecsóba: Biblia és Isten és reméli, hogy én hívő vagyok... Ekkor kezdett el sírni Robi. Mondtam, hogy elnézést, de a hitem rám tartozik, és bocsánat, de mennem kell, altatnám a fiamat, amint hallhatják, sír. Erre az egyik nő közölte velem, hogy még ráérek, mert ez még csak nyöszörgés, vagy hiszti... Na mondom mi van??? Itt azért elborult az agyam, és csak a jólneveltségem miatt nem mondtam semmi otrombaságot, de gyakorlatilag azonnal rájuk csuktam az ajtót! Majd azt én eldöntöm, hogy a fiam mennyire sír, és mennyire van épp szüksége rám, nehogy már egy vadidegen dirigáljon nekem, basszus...!!! Hú, még most is tök pipa vagyok!

Szerencsére Robi utána pár perc alatt elaludt azért, és ez a legfontosabb!

Hogy a végeredményen (Robin) kívül miért volt szuper jó állapot a várandósság? Pl azért, mert nem kellett azon aggódnom, hogy te jó ég mekkora hasam van :)

A hétvégén ruhaválogatást tartottam, és szomorúan vettem tudomásul, hogy a gardróbom tartalmának jelentős része bizony nagyon nem jó rám... Pedig kilókkal tök jól állok, 1-2 plusz kg van rajtam az induláshoz képest, mégis a legtöbb nadrág, rövidnadrág és kedvenc felső itt-ott szűk vagy szorít, netán be sem ér... Hiába van tele a szekrény ruhákkal, mert így most tényleg alig van egy rongyom, amit felvegyek.