Ez volt az a film, amire azt mondtam, hogy na én ezt biztosan nem fogom megnézni. Aztán nem így alakult, tegnap este mégis sort kerítettem rá, és azt kell mondjam, hogy nagyon jól tettem :)
Nem végig azt a tipikus szerencsétlenkedő Ben Stiller fazont láttam végre, amit korábban szinte mindig, és ami eredetileg visszatartott ettől a filmtől.
Jó volt, tetszett, köszi :) Ajánlom mindenkinek.
10 hónapos baba reakciója arra, amit/ahogy az anyukája énekel neki.
Én eddig 4-szer néztem meg, és 4-szer bőgtem el magam.
(Egyébként így a sokadik visszanézés után már inkább kissé ijedtnek tűnik a gyermek. Nem az anyukája éneklésétől, hanem esetleg szomorú arcot vág közben a mami, és ezt tükrözi talán a baba arca is. Nem tudom.)
Na akkor túl is vagyok életem első 4D moziélményén. Próbálok nem lelőni semmiféle poént az írásomban. Azt gondolom nagyjából mindenki tudja, hogy annyival tud többet, mint a térhatású 3D, hogy itt a különféle effektek (szél, füst, rázkódás) is mind megjelennek a teremben, mintha nem nézője, hanem résztvevője lennél a filmnek.
Mondjuk előre röhögtünk, hogy a jegyár felét legalább kérjük vissza, mert hacsak nem lebegni fogunk a teremben, akkor ott kezdődik, hogy egy űrben játszódó filmben eleve ugye nincs gravitáció, nincsenek hangok, nincs tűz, nincs szél, nincs vízpermet stb :)
3D-n már voltam, tetszett is, bár a gyorsan mozgó jeleneteknél ott is megfájdult a fejem kicsit, tehát erre itt is számítottam. Ez nem az epilepszia miatt van, hanem mert elvileg nehéz követni ilyenkor, hogy hol is van a fókusz épp az előtted zajló képsorokon, hiszen nem mindegy, hogy hova nézel, nem a vászonra kell koncentrálni, hanem kvázi meg kell keresni, hogy a film készítői mire akarják épp ráirányítani a figyelmedet. Na és ez egy sebesen száguldó képsorban elég körülményes - nekem legalább is.
Szóval a fejfájásra igen, de amire nem voltam felkészülve, az az hogy a térhatás mellett még milyen érzés lesz, ha rángatják alattam a széket. Őszintén szólva erről én csak csupa rosszat tudok mondani. Egyrészt olyan érzés volt, mint amikor vitorláson ülök a szezon elején, és először enyhe hányingerem van. Másrészt zavaró is volt - eléggé. És hogy miért? Mert megfigyelésem szerint a székek mozgása igen ritkán volt köszönőviszonyban azzal, hogy a történetben épp mi játszódott... Hol a szereplő szemszögének megfelelő rázkódás volt, hol a kamerának megfelelő, és igen, volt olyan is, hogy nem értettem, hogy akkor most mi...? Na meg az, hogy látsz a képen messziről egy űrhajót, ami épp fordul erre-arra, mittomén, látod, hogy manőverezik, és levegőt fújnak az arcodba a teremben??? Hát de ilyen nincs az űrben helló! Igen, persze tudom, túlfanyalgom az egészet.
Mondjuk ez nem igaz, mert maga a film viszonylag jó volt, szépek voltak a képek meg minden, csak nekem ez a 4. dimenzió már túlzás volt. Pontosabban szerintem ilyen szinten csak arra volt jó, hogy plusz pénzt kérjenek érte, de nem érte meg az árát, mert profibban is meg lehetne csinálni - mondom én, a laikus.
Egyébként meg volt a filmben szinte minden: nevettem, izgultam, meghatódtam, szurkoltam, bőgtem, megkönnyebbültem :)
Végkövetkeztetés: nem mondom, hogy 4D-re soha többet, de nem is nagyon fogom kergetni a lehetőséget. Megállok a 3D-nél, de megelégszem az itthoni tv-vel is.