Pozitív vagy negatív? Ez itt a kérdés!


2016\01\08

Az 5. napon...

...az történt, hogy nem sírtam, amikor egyedül kellett hagynom Robit az óvodában. Ő annál inkább. Én csak azért nem tettem, mert tudtam, hogy ő is érti, hogy most mi, miért, hogyan történik, a kis fejében tökéletesen összeállt a kép, csak érzelmileg/lelkileg kellett szembesülnie vele és megélnie az egészet. 

Mint ahogy mindig, mindent így szoktunk vele, tegnap is délután itthon megbeszéltük, hogy mi fog történni ma, hogyan fog ottmaradni, mikor megyek érte. Előre tisztázzuk a dolgokat, amennyire lehet, ne legyen semmi váratlan. Olyannyira vette az adást, hogy később leült a szobájában a szőnyegre, és a plüss állataival eljátszotta a szitut...!!! Ezért is voltam viszonylag nyugodt, hogy kellően felkészült a nagyfiú. Előzetesen az egyik óvónéni azt javasolta látván, hogy Robi jól elvan a többiekkel, hogy én szépen lassan, észrevétlenül somfordáljak el, ki a látótérből. Mint mondtam, nálunk ez nem divat, sőt nagyon nem hiszek benne, főleg nem Robi esetében, aki születése óta pont az ellenkezőjéhez szokott hozzá. Ezt el is mondtam az óvónéninek, de nem akartam tudálékos, akaratos anyukának tűnni, ezért rábólintottam, hogy kipróbáljuk. A tegnapi udvari játéknál a ház takarásába sétáltam el, és kb 20 percig minden oké is volt (kivéve, hogy nekem full rossz érzésem volt ettől a módszertől, amit sztem simán ő is megérez...), aztán meg jött a sírás, hogy hol van anya... Na én ekkor rögtön előjöttem, mert úgy éreztem, hogy épp most verem át a gyerekemet, pont a siker ellen dolgozom, és rombolom le az eddig felépített bizalmat, hogy hihet nekem, hihet abban, amit megígérek, szóval nem csináltam így tovább. Láttam egy kis rosszallást az óvónénin, de nem szólt semmit. Illetve azt mondták mindannyian, hogy megértik, hogy nehéz az elengedés, meg hogy fáj a szívem, hogy el kell szakadnom tőle, de muszáj. És hiába mondtam, hogy de nem erről van szó, én csak másképp akarom, mert másban hiszek, és Robinál más válik be, biztos mindenkinek ismerős az a tekintet, hogy "jóvanjóvan,értem,képtelen vagy rá" :) Nem rosszindulatból néztek így, csak sztem sokaknál tényleg ez a helyzet. Természetesen én sem érzéketlen vagyok a saját fiam sírására, csak ismerem már valamennyire, és sejtettem, hogy mi várható, azaz hogy mivel tudok legkevésbé fájdalmasan leválni róla, ő pedig rólam...

Na de a lényeg, hogy ma a megbeszélteknek megfelelően szóltam előre, hogy "akkor most anya kicsit elmegy dolgozni, ebédre jövök vissza hozzád szívem, legyél ügyes, és játssz sokat, adok búcsúpuszit, szia kicsim!" Kb az "akkormost..." résznél kezdett borzasztó hangosan sírni, miközben csimpaszkodott belém, hogy "anyanemenjél, anyaénisjövök" és nem hagyta, hogy búcsúpuszit adjak, mert akkor majd nem fogok elindulni. Bocsánat, hogy ezt mondom, de mérhetetlenül tüneményes volt, láttam persze rajta, hogy lelkileg ez most rosszul esik neki, de amit még láttam rajta, és ami miatt képes voltam sírás helyett határozottan eljönni, az az volt, hogy igen, érti és tudja, pontosan tudja, hogy ez most AZ a rész, amire készültünk, eljött AZ a pillanat. Fájt a szívem nyilván, de nem volt idő gyengének lenni, különben ő is megingott volna. Eljöttem hát. 

Igazából csak az ovi elé az autóba ültem ki. Kb fél órás távollétet beszéltünk meg az óvónőkkel, ez próbának pont elég, ennyi idő alatt minden kiderül. Elég hosszú volt ez a fél óra, és nem mondom, hogy halál nyugodtan mentem be utána... De amikor beléptem, és nem hogy sírást nem hallottam egyáltalán, de mindenki nevetgélt, akkor kicsit megkönnyebbültem. Amikor az egyik óvóbácsi elém jött az öltözőbe, hogy Robi csak 4-5 percig sírt, és azóta játszik, akkor igazán felsóhajtottam. Aztán amikor bekukucskáltam az ajtón, és azt láttam, hogy az én nagy fiam az óvónénivel a gyerekek között, velük együtt (!!!) mosolyogva beszélgetett és játszott, akkor totálisan elbőgtem magam meghatottságomban... :))) Innen aztán várnom kellett még 1-2 percet, hogy a könnyeim felszáradjanak, és odamehessek hozzá :) Amikor észrevett, akkor nagyon örült nekem, de semmi túlreagálás, sőt nyíltan elmesélte, hogy "anya, amikor elmentél, akkor kicsit sírtam, de aztán megnyugodtam ügyesen. Aztán kicsit megint sírtam, de hamar megnyugodtam". És ezzel visszafordult Hannácskához, és autóztak tovább :)))

...és még nem volt vége a napnak...

Nem húzom nagyon, a lényeg, hogy mindezek után ma még az is nagy áttörés volt, hogy ott is aludt az oviban, ami megint csak hatalmas büszkeséggel töltött el!!! :) Aztán uzsonnára is maradtunk, majd amikor 4 órakor szóltam, hogy ideje indulni, akkor kérlelni kezdett, hogy "anya, még ne menjüüüünk!" :)))) Repes a szívem, egészen komolyan mondom!!!! :)

Fél órát így még ráhúztunk a kedvéért, aztán elindultunk - még mindig jókedvű játékból felállva. Öltözés közben pedig odajött az osonást tanácsoló óvónéni, gratulált Robinak, hogy nagyon ügyes és bátor fiú volt, majd felém fordulva elismerését fejezte ki, hogy mennyire jól sikerült Robit felkészíteni, és milyen jól bevált az én őszinte módszerem. Nagyon jól esett tőle ez a dicséret! :)

A végére pedig a rossz hír maradt: kezdődik a beteges szezon, amit minden kezdő közösségbejáró gyerkőc ismer - Robi már most köhög... Mondjuk azt nem igazán értem, hogy a full beteg egyik kis csoporttársa mit is keresett ma is és tegnap is az oviban... Mindegy, megoldjuk valahogy, bár segítségünk nem lesz mostanában, ugyanis sajnos most még egy elég kellemetlen esemény is jutott mára. Zoli anyukája elég csúnyán eltörte a csuklóját ma reggel a boltból hazafelé menet. Az még hagyján, hogy műteni kell, de még kb 3-szor, és nagyon sokáig fog tartani szegénynek a gyógyulás.

Összességében azért én most mégis (nem is kicsit) pozitív hangulatban zárom ezt a napot és a hetet, mert szerintem hatalmasat léptünk előre! :)

egészség újdonság hétköznapok óvoda nagyszülők attrakció

2015\10\01

Betegszabi

Voltam már többször is beteg, amióta Robi megszületett, de csak egyszer voltam olyan rosszul, hogy segítséget kellett hívnom emiatt.

Ezért (is) aztán eléggé váratlanul ért kedden délután, amikor hirtelen, minden előzmény nélkül rám tört az extrém hasmenés, estére pedig a hányás is. Ja és mert Murphy él és virul, még persze, hogy meg is jött mindezek tetejébe, éljen... Éjjel alig aludtam, csak a forgolódás ment, hol a hideg rázott, hol a víz vert le. Lázam szerencsére nem volt.

Tegnap reggelre végül totálisan kimerülten ébredtem, alig éltem, így azzal kezdtem a napot, hogy Zoli anyukáját hívtam. Ő jött is vonattal, amint tudott, de a tegnapi nap nagy részét azért nekem kellett Robival lenyomnom. Ő viszonylag megértő és türelmes volt, de azért mégis csak 3 éves még, és a lényeg neki, hogy játszunk, amit én tegnap nem igazán tudtam megtenni. Bármennyire nem szeretem ezt a módszert, mégis leültettem a Duck Tv elé, ez az egyetlen tv műsor amúgy, amit néha néz, és én közben próbáltam pihenni, erőt gyűjteni. Egyébként így, hogy én mondtam neki a tv-zést, így már nem is akarta igazán :) Sőt, végül ő kapcsolta ki mondván, hogy inkább játszani szeretne! 

Este már Zoli és a mama vitték el az előre beígért fodrászhoz, ők csinálták végig a fürdetős-fektetős szeánszot, én meg lehanyatlottam az ágyba...

Ma éjjel jobban aludtam, cserébe Robi volt nyugtalan, Zoli végül át is feküdt mellé, reggelre pedig hallottuk, hogy kicsit szörcsög az orra, tüsszög, és melegebb, mint szokott lenni... A kedve jó szerencsére, de tény, hogy valamit elkapott ő is, hurrá...

Nekem még mindig szörnyen hasogat a fejem és fáj a gyomrom, de már sokkal stabilabbnak érzem az emésztésemet. A tegnapi gyakorlatilag semmi kaja (még a víz is átment rajtam ugyanis) után ma már sikerült egy fél kistányérnyi, anyósom által főzött gyógy-almakompótot két háztartási keksz kíséretében benyomnom. Ja meg némi teát. Valóságos lakoma a tegnaphoz képest :) És ma csak az a dolgom, hogy pihenjek és gyógyuljak. Azért így sokkal könnyebb ezt megoldanom, mint ha csak kettesben lennénk Robival :)

egészség rólam nagyszülők Sziszamisza

2015\01\18

Magyarázkodás vagymi

Megint annyi minden van, amiről nem írtam, sok élmény, történés és gondolat, de valami mindig eltereli a figyelmemet, vagy csak simán közbejön, így aztán nem nagyon jutok a billentyűzetemhez. Ez így mondjuk nem egészen fedi a valóságot, de a lényeg az, hogy az írás nem jött össze, na. Kicsit letargikus is voltam (vagyok), de erről majd később, ez hosszú (és nem tragikus, nyugalom). Mindenesetre emiatt aztán jó kevés emberrel beszéltem, azt is leginkább családon belül csak. Piszok önző módon csak arra koncentráltam, hogy magamat feltuningoljam kicsit hangulatilag, no meg agyaltam. Merthogy eleinte én magam sem tudtam, hogy mi a bajom. Mostanra legalább ezt kitaláltam - kb :) Na de erről tényleg később.

Most is csak annyit akartam eredetileg ide bejegyezni, hogy megint van egy kifogásom, haha...

Robi ugyanis beteg. Hirtelen, előzmény nélkül belázasodott, már tegnap is gyenge volt és egész nap csak feküdt szinte az ágyában, de ma reggel (hajnali lázcsillapító után) úgy ébredt, hogy popsiban 39,0 fokot mértünk. Reggel! Na jött a pánik, eddig ilyen sose volt, vigyük orvoshoz. Kórház vagy ügyelet? Ha kórház, akkor szinte biztos, hogy bent fogják, főleg, hogy vasárnap van. Ha ügyelet, ott meg úgyis csak annyit néznek, hogy nincs-e életveszélyben, és ha nincs, akkor "anyuka, csillapítsa a lázat, minden rendben lesz". Végül az ügyeletre mentünk, ahol valóban az említett mondat hangzott el, de legalább egy orvos meghallgatta szakértő fülekkel, és azt mondta, hogy nem tüdőgyulladás - ami azért már megnyugvás. Aztán a mai délután már nem volt annyira vészesen rossz, mint a tegnapi nap, de még nincs jól Robi. Azért az nála nagyon nem általános, hogy mindenféle rohangálás helyett sírva kér, hogy vigyem (!!!) vissza az ágyába (!!!), és hagy aludjon... Amikor pedig megpróbál kijönni, akkor alig áll a lábán, és még a kezét is fogni kell, mert látom, hogy majd' összeesik. A szívem meg megszakad... 

Holnap remélem még jobban lesz, mert mi is nehezen viseljük, hogy ennyire rossz tud lenni neki. Bizakodó vagyok, mert ma estére pl már nem lázasodott be, csak egy kis hőemelkedése volt. Ennek ellenére - pont az éjszakára való tekintettel kapott lázcsillapítót azért.

Szóval extrém röviden ez a szitu most.

orvos egészség elmélkedés rólam Sziszamisza

2014\11\30

Volt

Na, az van, hogy volt egy kémiai terhességem, aminek most este már vége is lett. De nincs semmiféle dráma, amint azt az előző bejegyzésben is írtam, tök pozitívan állok hozzá, majd a következő hónapban újra megpróbáljuk :)

Hihetetlen energiát, hitet és önbizalmat adott már önmagában az a "minimális" (nekem mégis nagy) eredmény, hogy rögtön képesek voltunk összehozni ezt a pozitív tesztet. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de tényleg lelkesítő. Ha egyszer sikerült, akkor miért ne sikerülne megint? :)))

Hajrá, hajrá, hajrá :)

Ígérem, hogy nem fogok mindent publikálni, igyekszem nem mindenkinek az agyára menni ;)))

Egyébként némi magyarázatként mi is az a kémiai terhesség:

Megfogant, elkezdett beágyazódni, termelődött egy kevés, teszttel kimutatható HCG (terhességi hormon), majd valami miatt abbamaradt a fejlődés, és megjött a menstruáció.

Hát ez a történet ennyi volt, majd legközelebb folyt.köv. :)

egészség kistesó Sziszamisza

2014\11\18

Kezdődik

...és akkor hivatalosan is megnyitjuk az idei őszi-téli betegség szezont. 

Ma egész nap csak a kanapén feküdt a gyerkőc, mesét néztünk, összebújtunk, simizgettem, miközben ő durván köhögött, el volt kicsit kettyenve, sőt éjjelre végül már egy fél adag lázcsillapítót is kimértem neki (biztos ami biztos).

A hagymatea, az anyutól kapott méz és az egyéb természetes házi gyógymódok rögtön előkerültek, és remélem, hogy sikerül is ezen a szinten megállnunk.

Drága szívem, pedig pont most ebben a trutyi időben gondoltam rá megint, hogy jó lenne, ha a napi játszóterezés helyett legalább egy kis közösségi élmény jutna neki (családi napközi itt a szomszédban), de így erről most lemondunk.

Emiatt a mai tüntetéses részvételem, és a gerinctorna órám is elmaradt. Lényeg, hogy Robi gyógyuljon meg mielőbb!

egészség

2014\10\15

Ez csak természetes!

6663f842-4d9c-45e9-b8fa-009100869f4f_1413366107.jpg_1000x756

Úgy döntöttem, hogy ha már rövid időn belül a második köhögéses turnusba estünk bele, akkor kicst jobban felkészülök, ami az azonnal és mellékhatások nélkül alkalmazható (természetes) gyógymódokat illeti. Immunerősítésnek is jó, de tényleg a hűtőből csak előkapom ezeket szükség esetén, hátha megelőzhető a komolyabb betegség.

A képen egyébként :

 - hagymaszirup (hagyma kockázva, mézzel nyakig leöntve - éjszakára állva hagyva, hogy összeérjen, méz hiányában cukorral is készíthető, de a méz még hatásosabb),

 - mézes-citromos-kakukkfüves szirup (1 citrom leve, 3 ek méz, szárított kakukkfű - szintén éjszakára állva hagyva, majd leszűrve)

- és hagymatea (1liter víz, 3 fej vöröshagyma héjastól - 25 perc főzés)

látható - én készítettem mindegyiket :)

 

egészség

2014\10\09

Ismét

Még jó, hogy múlt szerdán fellélegeztem, hogy végre abbahagyta 2-3 hét után a köhögést, és elmúlt a hörghurutja, mert most hétfőn meg váratlan fordulatként elkezdett tüsszögni, estére már az orra is folyt, éjszaka pedig megérkezett a köhögés is, ami azóta se tágít, és rosszabb, mint a múltkori...

Áááááá....

egészség elmélkedés

2014\05\18

Jár

Beköszöntött a május, az öcsém 30 éves lett (utólag is még egyszer boldogságosat neki :) ), a fiam pedig járni kezdett kb ugyanazon a napon (nem egészen 17 hónapos korában). Sokáig váratott magára az önálló elindulással, de megszoktuk már tőle, hogy nagyon biztonsági játékos, és mindent már csak akkor tesz meg, amikor teljesen biztos a dologban. Ennek megfelelően viszont aztán pár nap alatt tökélyre vitte a járás művészetét, már szinte szalad, ráadásul nagyon ügyesen, magabiztosan és stabilan. Esést kb csak akkor produkál, ha valami túl nagy dolgot megpróbál átlépni, és elbotlik benne, vagy sietségében megcsúszik a zoknija a padlón. Ez utóbbi viszont elég ritka, mert akkorákat tud menteni, hogy én már előre fogom a fejemet, de nem történik mégsem baj :)

Nagyjából a járással egy időben átállt a gyermek a napi 1 alvásra is (kivéve front ÉS koránkelés kombó idején). Ez is elég zökkenőmentesen zajlott szerencsére. Pontosabban annyi történt, hogy egyik nap az istenért nem akart álmosodni, hát vártam-vártam. Ebéd utánra már kiütötte magát, de nem akart az ágyában aludni, így a hálóba vittem, és együtt ledőltünk a franciaágyra - mintegy 2 órás alvás erejéig :) Azóta ez így kb be is állt (1-től 3-ig szunya), és nincs ellenemre, sőt. Napközben együtt szundítani egyet a nagy, bújós fiammal - nincs is ennél jobb :) Kicsit aggódtam, hogy majd ezután nem akar a saját ágyában aludni napközben, de nem így lett. Múltkor sütit sütöttem, őt viszont le kellett tenni. Simán elaludt egyedül is. Összességében (még mindig, mint mindig :) ) most is nagyon büszke vagyok rá, és imádom :)))

Az én eltűnésem a blogszférából mindeközben elég prózai okokra vezethető vissza. Leginkább is arra, hogy megpróbálok Robival minél többet a szabadban lenni, ha már egyszer jó az idő. Persze nem az e heti ciklonos özönvízszerű esőkre és szélre gondolok. Viszont előtte rengeteget sétáltunk a Margitszigeten. Sőt a járást megelőző babakocsi-tolást is ott kezdtük el Robival. A nagyrétet oda-vissza rögtön első alkalommal körbesétálta egyedül a kocsit tolva, teljesen fáradhatatlanul nyomta, és kikérte magának, amikor be akartam ültetni a járgányába, mondván, hogy biztos kipurcant. Hát nem :) Na szóval hosszú órákra "kiköltöztünk" tulajdonképpen a szigetre lazsálni, piknikezni, mindezt többször is. Volt, hogy fél 3kor indultunk ki, és este 7kor Zoli jött értünk bringával. Robit akkor ő hozta haza gyerekülésben. Jövő hétre nyarat ígértek, úgyhogy már nagyon várjuk a hasonló délutánokat :)

A kalandok egyébként sosem fogynak el :)

Tegnap Vapianoban voltunk vele 3asban vacsorázni, ami nagyon tetszett neki is, és nekünk is. Egyelőre ennyit pont kibír anélkül, hogy zavarná bármi, vagy unatkozna, esetleg sírna. Egy hosszabb, rendelős-felszolgálós éttermi látogatásra még nem áll készen, de egy 17 hónapostól ez nem is elvárható, mi sem erőltetjük. 

Ma pedig úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk nagyfiúsítani az ágyát, és leszereltük a rácsot az egyik oldalról. Egyelőre nagyon tetszik neki, de az igazi teszt majd éjjel, illetve reggel lesz, amikor altatjuk, vagy amikor ébred. Kíváncsian várom az eredményt... :) 

hétvége egészség újdonság fejlődés hétköznapok elmélkedés mosolygunk attrakció

2013\12\12

1 éves

img_20131212_100338_1386847901.jpg_1020x1020

Ejha, de gyorsan eltelt ez az első 1 év! És bár Robi végül az első szülinapján most mégis betegecske (csúnyán hurutosan köhög), azért összességében az elmúlt 1 évre igazán nem lehet panaszunk, sőt... :)

Eleve az, hogy ő itt van velünk, és örülhetünk neki, már egy csodálatos dolog. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindemellett igen könnyű dolgunk van (legalább is eddig :) ) vele. Jó alvó, jó evő, tündéri ügyes, aranyos kislegény. Egyszerűen imádni való!

És hogy meddig jutottunk el a fejlődésben ez alatt az év alatt? A felülés akárhol, akárhogy megy neki a leglehetetlenebb helyzetben is. Kúszik, bár erre a szigorú szakemberek azt mondanák, hogy nem szabályosan teszi - kit érdekel :) Tegnap óta mászik is, de ezt még csak rövidtávon teszi, most kezd ráérezni az ízére. Feláll, és a kanapéra fel is mászik, sőt le is tud jönni már popsival irányban :) Odáig van a lámpákért, a mosó- és mosogatógépért, Apáért, a Nagyszülőkért, A Kutyusért, és mindenkiért, akit épp enni lát, főleg, ha az ad is neki :) Még nem sok mindent mond, de egyértelműen kifejezi, ha akar valamit! Hatalmas zsivány, nagyon is érti pl., hogy "Nem szabad" :) Néz rám, nyúl a cipőhöz, vigyorog és közben rázza a fejét, mert tudja... :) 4 és egy kicsi fogával mindent megrág, a falatozásnál óvatosan kell a szájába nyúlni, mert bizony az ember ujját sem kíméli :)

Egy szó mint száz, ismétlem magam: imádni való! :)

És a lényeg: kívánunk Neked nagyon-nagyon sok boldog születésnapot és hosszú, boldog, egészséges életet, drága Kisfiam :) 

Anya, Apa 

egészség mosolygunk

2013\12\10

Beteg Robi mégsem beteg

Szombaton azért nagyon ránk ijesztett ez a kis legény. Egész nap nem volt nagy formában, sőt kicsit már pénteken is látszott rajta a baj, de a legrosszabb az szombat délelőtt kezdődött, és nem volt leányálom az egész nap. Zoli anyukája vigyázott ugye Robira, hiszen én még mindig gyógyulgattam, de azért mindenképpen el akartunk menni végre ajándékot venni a gyermek szülinapjára. Még előtte azonban gyanús lett, hogy a kicsikém lázas. Megmértük, és tényleg: popsiban 38,5.

Tudom, hogy hivatalosan ilyenkor még nem kell lázat csillapítani, de nekem olt lázgörcsöm, plusz ott az epilepsziám, nem mertünk kockáztatni, kapott egy fél kúpot. Mire hazaértünk Zolival, addigra lejjebb ment, de így is átaludta majdnem az egész napot a kis szívem, amikor ébren volt akkor meg teljesen elhagyta magát, nem hagyta, hogy letegyük, sírt rögtön olyankor :( Estére pedig megint kicsit feljebb ment a hőmérséklete, és éjszakára pedig pláne nem akartam, hogy belázasodjon vagy bármi baj legyen, így újabb fél kúp következett.

Sokat agyaltunk már aznap is, hogy mi lehet, de mivel a lázon kívül semmi más tünete nem volt, ezért reménykedtünk, hogy nem megfertőztem, hanem csak a foga(i) jön(nek). Mivel másnapra minden elmúlt, és azóta is talán oké a dolog, plusz a bal felső kettes asszem kidugta az egyik csücskét, így tán megnyugodhatunk. 

Egészen a következő etapig...

egészség elmélkedés

süti beállítások módosítása