Én előre kb semmin nem agyaltam, biztos voltam a menetrendben: megyünk, ott leszünk, nagyokat pancsolunk, kirándulunk, sok tengeri herkentyűt eszünk, és élményektől túlcsordultan, barnán, boldogan hazaérkezünk. 

Többé-kevésbé így is lett.

Azért el kell mondjam, hogy minden tiszteletem a szüleimé, akik születésemtől kezdve éveken keresztül vittek minket minden nyáron nyaralni (nem all inclusive hotelbe, hanem nyaralóba), mindent intéztek és kézben tartottak, mint mindig, és ha volt is bármilyen konfliktus, én ebből akkor sem észleltem semmit, legalább is nem emlékszem ilyenre.

Na most én is megtapasztalhattam, hogy milyen szülőként nyaralni - kicsi gyerekkel. Talán túlzás lenne állítani, hogy nettó szívás, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam, de nem a korábbi nyaralások láblógatása volt a jellemző, és sokat tanultam ebből az első gyerekes utazásból.

Először is túldimenzionáltuk a homokos part jelentőségét. Robi eleve fél a nagy víztől, tehát neki tök mindegy volt a tenger, és a kavicsokkal pont olyan jól elvolt (ha nem jobban), mint a homokkal.

Másodszor: legközelebb sokkal kevesebb cucc is elég lesz. Ruhából is, játékból is, kb mindenből. Még szerencse, hogy az új autóval mentünk, mert a régibe semmi nem fért volna. Mármint abból, amit vittünk. Ami ebből kellett, az mind befért volna :D

Harmadszor pedig amit utólag kicsit bánok is, az az hogy nem úgy csináltuk a kaja dolgot, ahogy a korábbi nyaralásaink alkalmával kettesben Zolival. Kb majdnem mindig étteremben kellett volna kajálnunk, és nem szórakozni az apartmanban. Reggel sem, délben sem és este sem. Láthatóan Robi is tökre élvezte, amikor a pincér bácsi jött-ment körülöttünk, türelmes is volt, ügyesen is evett, úgyhogy legközelebb ehhez tartjuk magunkat.

És a ráadás: soha többet nem megyünk turnusváltáskor, szombaton Horvátországba! 3 és fél óra utazás helyett több mint 7 órába telt odaérni a dugók miatt...

Azért, hogy pozitívumot is mondjak: a hely gyönyörű volt, irtó jól esett sokat úszkálni és snorkelezni a tengerben, imádtam a grillezett kalamárit mángoldos krumplival, és büszke vagyok Robira, mert nagyon ügyesen alkalmazkodott az ottani körülményekhez. Na és persze önmagában a tény is feldob, hogy eljutottunk egy igazi családi vakációra, ráadásul egy hetet töltöttünk el így együtt, ami látom rajtuk, és érzem magamon is, hogy mindenkinek jót tett összetartozásilag, nagyon szükségünk volt már egy kis kikapcsolódásra.

Most meg már újra itthon nyomjuk a napi rutint, csak ma 7 adag mosást lőttem el... :)

"Jó" szokása, hogy nem csak simán rohangál a lakásban, hanem hív, hogy menj vele. Mindig. Ha csak odafut, akkor is. És akkor is, ha utána rögtön visszarohan :D 

Na ma (is) 100-szor elhívott egyik helyről a másikra, mentem is lelkesen vele, de a 101. alkalomnál mondtam neki, hogy "Robi drágám, tudod mondtam, hogy fáj a hasam, nem esik jól, nem bírok össze-vissza rohangálni". Erre a gyerek teljes komolysággal (mitnemérteszezen-fejjel): "anya, gyere sétálva" :DDD

Mostanában (valószínűleg a nagy meleg miatt) Robi délután nem igazán akar/bír aludni. Elvan az ágyában, de nem alszik. Duruzsol, fetreng, magyaráz, forgolódik, aztán megunja, és odahív. Első alkalommal még szigorúbb akartam (és próbáltam is) lenni, de már akkor is beláttam, hogy úgysem működik, így inkább viccesre vettem a figurát. Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet, azóta a gyerekem palira akar venni :) Na jó, természetesen nincs ebben semmi rossz szándék, csak ő is mókázik. Többször megcsinálta, hogy már unatkozott, behívott, és megpróbálta beadni nekem, hogy ő aludt, és most ébredt, még azt is elmondta, hogy autósat álmodott, miközben nyilvánvalóan be sem csukta a szemét, ráadásul végig hangosan magyarázott és zörgött :D ...még csak 2 és fél éves, mi lesz még itt!!! :D Többször szembesítettem vele őt is, hogy van ám fülem, hallottam, hogy beszélt folyamatosan :) Ezen meg mindig jót vigyorgott :)

Na ma ugyanez lejátszódott azzal a különbséggel, hogy az unalom fázisánál nem szólt, hanem egyszerűen kimászott az ágy mellé játszani :D Egy darabig távolról lestem, és vihogtam, majd nagy komolyan csípőre tett kézzel megjelentem, hogy

- na te meg miért is nem alszol?

Biztos ő is érezte, hogy "anyám majd' megpukkad a röhögéstől", mert a következő beszélgetés zajlott le :D 

• én: Miért nem alszol?
• R: "Lobi aludt"
• én: Nem aludtál, hallottalak.
• R: "Dumáltál"
• én: (felhorkanok a röhögéstől :D)
• R: "Lobi aludt. Anya válaszol"
• én: Mit válaszolok?
• R: "Anya válaszol, utána birkózunk" 
• én: (nagyon röhögök :D) Szóval miért nem aludtál?
• R: "Azért nem, mert Lobi játszik" (imádni valóan őszinte :) )
• én: Na jó, birkózunk, de először igyál légy szíves, mert nagyon meleg van.
• R: "Anyának igaza van" (és elszaladt a kulacsáért inni :D)

Kéééééész vagyok tőle, annnnnyira szeretem!!! :)))