Eltelt gyorsan a második nyaralásunk 2 hete is, újra itt vagyunk Pesten, és közben lehetőségünk nyílik egy gratis 3. lazulást is megejteni, még egyszer a Balatonnál, Zoli szüleinél :) Természetesen kapva kapunk az alkalmon, már csak azért is mert ezúttal nem csak én maradok ott Robival kettesben, hanem Zoli is kiveszi a szabiját, szóval 9 nap együtt... :) Pontosabban ebből egy nap teljesen "lepasszoljuk" a gyerkőcöt a nagyszülőknek, ugyanis mi lagziba készülünk. Ez lesz az első alkalom Robi születése óta, hogy ketten megyünk valahova szórakozni. Nem hiányzott eddig, és most is nagyon fura lesz, szerintem végig arra fogok gondolni, hogy vele mi van.

Olyan már volt (most pénteken), hogy Zoli szülei itt hétvégéztek, ezért lefektetés után egy fél órára elugrottunk a Tescoba nagybevásárolni ketten - so romantic... :) Akkor is hiányzott Robi, még ha hülyén is hangzik.

Változások időközben:

Robi tegnap 8 hónapos lett, a múlt hét folyamán pedig előbújt a 3., majd a 4. fogacskája is (felső metszők - bal, majd a jobb). Gyanús, hogy a bal felső ketteske is kikandikál, de azt még nem kiabálom el :) Minden esetre kettővel is veszettül tud harapni! :)

Hivatalosan a tegnapi orvosi mérés szerint 8840 g és 70 cm, bár ez utóbbit kétségbe vonom, mert itthon 70 cm-es a pelenkázólapunk, és bizony a fiú lelóg róla...

Áttértünk a Milumil HA2-es tápszerre, na és persze továbbra is folyik a hozzátáplálás. Az eddigiek mellé bejött még a paradicsom, a póréhagyma, a körte, a csirkemáj és a túró, holnaptól pedig a szilva, aztán következik a tojássárgája. Elég változatos most már a menüje, ami viszont állandó az az étvágya - szerencsére :) Sokat eszik, és jó étvággyal, örömmel, nem válogat. Főzelékből ebédre és vacsorára simán megeszik 350 g-ot(!!!), nem is tudom, hogy hova fér belé...

Még mindig csak hátrafelé tolat, meg körbe-körbe pörög, ez nyugtalanított is egy darabig, hiszen mostanra már "illene" kúsznia. Aztán beszéltünk a gyógytornásszal, és ő megnyugtatott. Eleve vannak különbségek az azonos korú babák között, eleve mindenki különböző, eleve léteznek lassabb mozgásfejlődésű picikék, és Robi eleve egyfajta hátránnyal indult a letapadt izmai miatt. Szóval egyedi elbírálás szerint abszolút nincs elkésve a kúszással sem.

Szinte mindenki azzal jön nekem, hogy addig örüljek, amíg leteszem és ott marad, de én alig várom, hogy tudjon jönni-menni, csúszni-mászni. Most erőteljesen benne vagyunk a szeparációs szorongós időszakban, és pisilni is alig tudok kimenni, azonnal úgy sír szegénykém, mintha bántaná valaki. Nem siettetni akarom a fejlődését, csak szeretném, ha nem lenne rossz ez neki - tudom, ilyen nincs. Egyébként ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége: még a szokásosnál is többet lehet babusgatni, amíg még hagyja magát :)))

Úgy szeretem ezt a kis tündérmanót, hogy azt nem lehet elmondani! Annyira okos, ügyes, és persze szép is, nekem ő a legszebb, de hát én elfogult vagyok, szóval ez így van jól :)